Borsszem Jankó, 1884 (17. évfolyam, 1-52. (834-885.) szám)
1884-08-10 / 32. (865.) szám
4 Borsszem Jankó. Augusztus 10. 1884. Az Arthur mondakörből. /1 SZÁZADOS sérelmek, üldözések Nyűgözve járták a szegény magyart ■ Mint a koporsó súlyos födele Ránehezül a kábult tetszhalottra, Az idegen zsarnokság kénye-kedve Úgy nyomta le e kábult nemzetet. S míg ott feküdt, a czifra ősi mez Pompára még elgyötrött tagjain És oldalán az ősi fringia, Melynek hüvelybe rozsdásait vasa; Mert bár a kéz kívánta markolatját, Csupán egy-egy izom vonagja meg, S a mell zihált nagy tehetetlenül. Minden erő és minden hősiesség Mi megmaradt — az összegyűlt a szájban; Ez diktióra folyton ékesen, — Deákul persze — s százezer graváment Vetett az »adta német«-nek szemére, — S az »adta német« gúnyosan mosolyga E táblabirós dictiók fölött. . . De ime a csodáknak éve jött! Vihar zúdúlt a rabvilágra le, Égből eredt, mert végig harsogd A földön ezt az égi szót: »Szabadság !« »Szabadság /« — ez konga bérczen, erdőn, Mezőn, falun és városon tova. . . »Szabadság !« •— érte föltámadt a rab, S remegve tőle harczra kelt a zsarnok. S országokon riadva mind odább Az égi szó Tiszánk tájára ért Es a diák gravámenek helyett Csőr dűlt a kard, a puska ropogott, Dörgölt az ágyú s e nagy hangzavart Túlharsogá ez égi szó: »Szabadság!« Piros-fehér-zöld zászlók lengenek A harczi füst fölött az ég felé, Reájuk írva ez a szó: »Szabadság !« - - S alattuk ősz szakállu tisztes aggok S pelyheden állu gyönge gyermekek A férfiakkal együtt küzdenek. Mind hősök ők ! ... de hat tengernyi ellen Áll ellenükbe, osztva a halált. Itt elbuvik a zászló, ottan áll, A mint a hadszerencse változik. Csak egy van, a mely mindég fönn lobog Mely diadalról diadalra száll, A mely az ellen gőgös hadsorán Ott tör be mindig, hol az legsűrűbb. Remélve, bizva mind csak erre néz, A szent jogáért harczoló magyar, — E zászló és a nemzet sorsa egy............. Vaskéz viszi e büszke harczijelt, Sasszem, aczél szív, lángész — mind együtt Intézik útjait — e lobogó Arthur vezéré...... A csodák letűntek S győzött a törvény: egynél több a száz. Megtörtek a szabadság bajnoki S szabadsághősök oszló tetemén Nyomúlt előre osztrák és kozák Zsoldos hadak sötét nagy tengere. Arthur vezér még küzde, — hadja élén Bibor ruhában, sebbel homlokán, S reménye vesztve, hitben megtörötten kereste a halált a harczmezőn — S ah, az kerülte őt ! Bomló hadán Végig tekinte , csüggedt, bús csapat ; Éhes, beteg elzüllött néptömeg Voltam az egykor hősi hadsereg. Aztán az ellent mérte meg szeme: Beláthatatlan kékle messzeségig Húzódtak el a megpihent hadak. Csillámla láncsa, ágyú, puska, kard — S Arthur vezér letette fegyverét............ X »Honáruló« — jön a nagy hős neve. Azok keresztelék igy el, a kik Ugyancsak szedték ottan lábaik, Holt merészen mellfeszitve állt. S porig alázott népe vad keservben Mohón fogadta őt el bűnbakul, S kiátkozd-X Múlt néhány évtized, Arthur vezérből Arthur bácsi jön. A rágalom s az átok tengerében Akadt egy kis szigetre s csöndesen Élt ott azokkal, a kik szeretek. Egy könyv akadt kezébe egyszer, abban Sok furfangos kötődést, olvasott: Hogy mért ir a »Napló« rész czikkeket, Hogy Csiky Gregor mért ir németül, Hogy Jókai parányi, Pálfy nagy, Kis mért zsidó és Kaas miért nem az. .. . S több ilyen apró-cseprő móka közt Megírva látta még e könyvben azt is, Hogy ő nem áruló — és ajkain Atal vonult egy búskomoly mosoly. Apró sirek. □ Artézi kutat fúrnak Csabán. A csabai tótok bizonyosan megtudták, milyen nyomorban élnek odaát Amerikában kivándorolt tót testvéreink és azért fúrják azt a lukat a földön keresztül, hogy azon visszajöhessenek a szegény amerikai tótok.* * * * A miskolczi határünnepélyen annyi az érces hang, hogy Szapáry magyar nemzeti bankot akar alapítani erre az ércalapra.