Borsszem Jankó, 1884 (17. évfolyam, 1-52. (834-885.) szám)

1884-03-30 / 13. (846.) szám

Márczius 30. 1884. Borsszem Jankó: Angol győzelem. John Bull mit tesz ? Ah, számolgat! Összead s kivonogat. Facitul lelt számos holtat, És számtalan fontokat. ái'iH'effiuficc fófiiás presb­purgi házi ur és sopronyi lakosnak okoskodásai Czu tumm! Azd ollfazsog a suanáll­­pan, hogy a Gronprincz Ru­dolf Gaiserliche Hoheit fokja retigiroszni metyor zsgrib­­leroggal ety geuf asz oszdrág­­motyor pirotolomrull. Osz­­drák-motyor pirotolom! — nem Österreich, nem Xamd­­monarchie! .... a suanáll giezsde negem a geszipüll. A tambura, a muri! szogda montani a barany fon Eibisch­­teg, ami ety finom düpplomád ézs indim szervász­­bk­áderl én boszám. Szomorú, boty ety k. k. Hoheit izs leszi hídelen a régi tradacziamn. Xamdmonarchira, Pédzsra járnag rósz itég. Már az ekrek izs dzsünállnag sztrájk, mintha follyánag motyorog ézs nem ugornak menni a Pédzsba. Hanem jó mekdzsalldung puta mótyor ekreket. Merd lesz marha­­rázsár Preschpurgba, ami fan a Pédzsdull csag ety gill­­fározs. És a mótyor eker, ha Preschpurgba hajdanag izs, mégizs csag mótyor ekrek mórodjág. Ekrekneg és mótyrognak beasze nem mutadung, boty mekdzsalldung iked. Bláne a Blunzenfellner, a pir­­gerliche mézáros, ami egy indim goma éndillemézs xinunx­­imosz, a preschpurgi ekerfázsár óda alján hazafied, hogy fizselli mék a gótyanotrágon is fidezgetés. »Miért nem ?« montja a barann fon Eibischteig. A motyrogat nem szeredlünk, de a­z ekerfázsár ézs étyidem oszérd elfogadhadung motyorogdull. No, az leszi a hexdi dul­­liah, mikua asz eker-etyidem és a jógasz-isdálló foknak esze vetyulni. És a mikua fok pégni asz eker, fogjunk montani: lármásznag a jogászén! És a mikua fog öllje­­neszni a jogászén, fogunk montani: uaditanag a moahág! He he he! Idett a poszu óra! Ekerfázsárdull jutja negem asz eszipe a fállazdá­­zsog. Mert az Édnpurgbull metyeg hasza szafazni. Kid fálaszag? A berr fon Tiszer exlenz, vagy a gráf Ápóni? Etyiged se nem szeredek, esz izs puapár mótyor, esz izs puapár mótyor. Aszd gontolog, mékis lesz jop a gráf Apóni hochgepurn. Eleszer izs gráf, amid ety pedzsiledezs demagrád mindig rezsbegdállni muszáj, azdán gonszerfádis kádolikk, ézs ety vndim porád agárdi­nál Simua eminenczdull,,­ogi nem szeredi pidezs sitóg. Oszérd fiád elljen a gráf Apóni hochgepurn! P. p.­ Dr. Hombár Mihály védbeszédeiből. — Védenczem és szerencsétlen kedvese, a reménytelen szerelem gyöt­relmei által indíttatva határozták el, hogy együtt halnak. Védenczem tehát, midőn szeretőjét szíven lőtte, szerző­dési kötelezettségét hiven teljesité. De midőn magára került a sor, lelkiisme­rete elborzadt az öngyilkosság iszonyú bűnétől, és erkölcstelen szándékával az utolsó perc­ben felhagyott. — S mi lett bűnbánó megtérésének jutalma? Az, hogy most itt ül a vádlottak pad­ján ! Hát nem példátlan botrány-e még hazai igazságszolgál­tatásunk történetében is, hogy valaki egyenesen annak követ­keztében, mivel nem akart öngyilkos lenni, a vádlottak pad­­,­jára hurczoltassék­­ ? — Védenczem Péteri Rozália, aki, bábha tapasztalván, hogy a teherben lévő urhölgy magzatától minden áron szab­­­badulni kíván, — a méhmagzat élete tehát addig, mig anyja- I ben tartózkodik, a legnagyobb veszélyben forog kiv­­ —­letett ■ esküjéhez, sietett a veszélyben forgó magzatot anyjától hala- i­dék nélkül elválasztani. Nem tagadom, hogy a terhes urhölgy­­ ezen magzat-életmentési procedúrába belehalt, ámde az is­­ bizonyos, hogy a magzat még ez idő szerint életben van.­­ Leh­et-e hát védenczemet indokoltan magzatelhajtás bűntetté­vel vádolni ? ! Nem, és ezerszer nem ! — Hiszen tények­­ bizonyítják, Тек. Teszék, miszerint védenczem nem a magza­tot hajtotta el az anyától! Miután pedig mindez a méhmag­zattal való előleges összebeszélés nélkül történt, és büntető törvényünk a terhes nő elhajtásának bűntettét nem ismeri, kérem védenczemet tényálladék hiányában fölmenteni. 9­ ­ÖOPSszEMEK: Czegléd. Búcsút járni megyen Turinba ki száza lakódnak, Hálát róni le ott Néki a marcziusért. Itthon a másik száz ünnepre begyülve , doronggal Zúz koponyát, s vérrel festi pirosra a tért. Jól van ez igy Czegléd, — szép volt a márczius ünnep, Fenmarad emléke városi czímereden. * Budenz. Megkoszorúzának !.. méltó főt ért a borostyán, Hisz’ TE találtad meg künn keresett roko­naink, Vajha tudásod, erőd idebent is bírna varázszsal, 8 összekötő kapcsot tudna teremteni már ! Itthon a testvér hogy testvérét meg ne tagadná, S egy közös oltáron égne csak áldozatunk. * A polgártárshoz. Hogyha a virtus már nem győzte kiállani benned. S mindenkép akará, hogy szerepeljen a bot. Mert ütő emberfőt, mikor ott járt marva-harapva Véres szájával köttetek a dühös eb.

Next