Borsszem Jankó, 1914. január-június (47. évfolyam, 1-26. (2404-2429.) szám)

1914-04-19 / 16. (2419.) szám

Mentség­ — Igaz az, hogy tegnap egy idegen fiatal­ember­rel sétáltál a korzón ? —­ Hazugság, mama, hiszen még a Kossuth Lajos­­utcán bemutatkozott._____—­— Ott hátul. . . A sajtótörvény óta nagyon megfinomodott az újságok hátulsó része, illetőleg az apróhirdetések szerelmi rovata. Gavallér urak és szende lányok egyaránt tisztességes szándékról csevegnek, a társadalmi formák legmagasabb kultuszát űzve a petitbetűs levelezésben. Hogy milyen szépen tudnak viselkedni a szerelmes természetű lovagok és úrhölgyek, ime néhány mutatvány: amelyik tisztességes fiatalember­­l'X lenne hajlandó tisztességes leányt heti húsz koronával ki­segíteni pillanatnyi tisztességes pénzzavarából ? Leveleket „Törje ki a frász, aki rosszat gondol“ jeligére kérek. Enikő kávéházban látott tisz­tességes úrinőt kéri tisz­tességes úriember, aki őt — míg férje billiárdozott — e lapra tisz­tességesen figyelmeztette, adjon alkalmat bemutatkozásra. Szán­dékaim tisztességét biztosítja, hogy nős ember vagyok. Választ „Lex Balogh“ jeligére kérek. Tisztességes úrinő naponta masszíroz. Ugyanott ele­gánsan bútorozott szoba kap­ható. Korrekt urak hozzák el magukkal kaszinói tagságukat bizonyító nyugtájukat. Leveleket „Tisztességben megfiatalodott“ jeligére kérek. Aki nem hiszi el, nézzen utánna a lapok apró­­hirdetései közt. Igazuk volt a sajtóreform támadóinak: újra allegóriákban kell írni. ..­­...............­ : BÖKCSSZEM JANKÓ !!)14 április 1­. Náci bácsi búja A Náci, aki nagyszerű, Bár termetre parányi, Ki népszerű és egyszerű És amellett Darányi, A Náci, ki annyi babért Legeltetett és tépett, A Náci, aki nagyszerű, Ismét porondra lépett. Nyílt téren hullnak könnyei, Hogy Tisza oly goromba. — Nem így tettem — szól Náci Én miniszter koromba’, a bál,— A kegyelmes urak felé Szám mézes szót röpített És termett az új hivatal, A tőlem telepitett. Szeretett is mindannyi gróf, Mind szívesen marasztott; Goromba hogyha voltam is, Találtam én parasztot. A népnek atyja voltam én S dicsfényem hogy lefesse. A pór helyett most engemet Fektetnek a deresre. Rehabilitálnak Eddig akármit csinálhattam, sok minden történt velem, de még sohasem rehabilitáltak. Mikor mint ifjú vétkeztem, a gyermekbiróság kegyes jóakarattal próbára bocsátott. Később, amikor bűnt követtem el, fölfüggesz­tették az ítélet végrehajtását. Mikor a magántanárságra pályáztam, hosszas utánjárás után habilitáltak. Most azonban — oh, boldog idők! — rehabilitálnak is. Mily csodás zengésű szó: re-ha-bi-li-tál-nak. Azt hiszem, mos­tantól kezdve ez lesz a legnagyobb öröm a világon. Az ember öl, rabol, gyújtogat, sikkaszt, lop, erőszakot követ el a hatóság ellen, mindez semmi, mert úgyis egy a vége mindennek: rehabilitálják. — Heuréka! — mondtam, amikor a törvényterve­zetet elolvastam, gyerünk azzal a bűncselekménnyel. Ha az ember utána nyolc esztendeig jól viseli magát, reha­bilitálják. Magyarul: elfelejtik, amit elkövetett. Mert amint a Lili­ ben éneklik: Amit az ember elfelejtett. Mint hogyha nem is történt volna meg. Hát így lesz — gondoltam — és ez nagyon jó lesz. Az egyetlen lehetőség arra, hogy az ember nyolc év múlva tisztességes élet­et kezdjen. A dolog nagyon egyszerű. Megölök egy gazdag embert, elrablok tőle egy milliót, elásom az Opera nézőterén, ahol senki se jár, azután nyolc év múlva, mikor rehabilitáltak, visszavonulok a közélet színterére. Nem is haboztam sokáig és keresztül­vittem a tervemet. Minden a legnagyobb rendben ment. Csak az esküdtszéknél volt egy kis fennakadás. Elitéltek tizenöt évi fegyházra. Ez baj. Az bizonyos, hogy a fegy­­házban nem fogok semmiféle bűncselekményt elkövetni. De hogy fognak akkor engem nyolc esztendő múlva rehabilitálni ? _____0------­ N­agyravágyás — Hallatlan! Tisza nagyravágyással vádolta az orosz cárt. Ezt meg kell torolni! Fiuk, gyürkőzzetek neki, agitáljatok, írjatok, gyű­lésezzetek, beszéljetek! Lemossuk a gyalázatot! * Hol beszélnek így ? — Nem, nem a dumában. A magyar ellenzéken.

Next