Borsszem Jankó, 1914. január-június (47. évfolyam, 1-26. (2404-2429.) szám)
1914-04-19 / 16. (2419.) szám
Mentség — Igaz az, hogy tegnap egy idegen fiatalemberrel sétáltál a korzón ? — Hazugság, mama, hiszen még a Kossuth Lajosutcán bemutatkozott._____—— Ott hátul. . . A sajtótörvény óta nagyon megfinomodott az újságok hátulsó része, illetőleg az apróhirdetések szerelmi rovata. Gavallér urak és szende lányok egyaránt tisztességes szándékról csevegnek, a társadalmi formák legmagasabb kultuszát űzve a petitbetűs levelezésben. Hogy milyen szépen tudnak viselkedni a szerelmes természetű lovagok és úrhölgyek, ime néhány mutatvány: amelyik tisztességes fiatalemberl'X lenne hajlandó tisztességes leányt heti húsz koronával kisegíteni pillanatnyi tisztességes pénzzavarából ? Leveleket „Törje ki a frász, aki rosszat gondol“ jeligére kérek. Enikő kávéházban látott tisztességes úrinőt kéri tisztességes úriember, aki őt — míg férje billiárdozott — e lapra tisztességesen figyelmeztette, adjon alkalmat bemutatkozásra. Szándékaim tisztességét biztosítja, hogy nős ember vagyok. Választ „Lex Balogh“ jeligére kérek. Tisztességes úrinő naponta masszíroz. Ugyanott elegánsan bútorozott szoba kapható. Korrekt urak hozzák el magukkal kaszinói tagságukat bizonyító nyugtájukat. Leveleket „Tisztességben megfiatalodott“ jeligére kérek. Aki nem hiszi el, nézzen utánna a lapok apróhirdetései közt. Igazuk volt a sajtóreform támadóinak: újra allegóriákban kell írni. ................. : BÖKCSSZEM JANKÓ !!)14 április 1. Náci bácsi búja A Náci, aki nagyszerű, Bár termetre parányi, Ki népszerű és egyszerű És amellett Darányi, A Náci, ki annyi babért Legeltetett és tépett, A Náci, aki nagyszerű, Ismét porondra lépett. Nyílt téren hullnak könnyei, Hogy Tisza oly goromba. — Nem így tettem — szól Náci Én miniszter koromba’, a bál,— A kegyelmes urak felé Szám mézes szót röpített És termett az új hivatal, A tőlem telepitett. Szeretett is mindannyi gróf, Mind szívesen marasztott; Goromba hogyha voltam is, Találtam én parasztot. A népnek atyja voltam én S dicsfényem hogy lefesse. A pór helyett most engemet Fektetnek a deresre. Rehabilitálnak Eddig akármit csinálhattam, sok minden történt velem, de még sohasem rehabilitáltak. Mikor mint ifjú vétkeztem, a gyermekbiróság kegyes jóakarattal próbára bocsátott. Később, amikor bűnt követtem el, fölfüggesztették az ítélet végrehajtását. Mikor a magántanárságra pályáztam, hosszas utánjárás után habilitáltak. Most azonban — oh, boldog idők! — rehabilitálnak is. Mily csodás zengésű szó: re-ha-bi-li-tál-nak. Azt hiszem, mostantól kezdve ez lesz a legnagyobb öröm a világon. Az ember öl, rabol, gyújtogat, sikkaszt, lop, erőszakot követ el a hatóság ellen, mindez semmi, mert úgyis egy a vége mindennek: rehabilitálják. — Heuréka! — mondtam, amikor a törvénytervezetet elolvastam, gyerünk azzal a bűncselekménnyel. Ha az ember utána nyolc esztendeig jól viseli magát, rehabilitálják. Magyarul: elfelejtik, amit elkövetett. Mert amint a Lili ben éneklik: Amit az ember elfelejtett. Mint hogyha nem is történt volna meg. Hát így lesz — gondoltam — és ez nagyon jó lesz. Az egyetlen lehetőség arra, hogy az ember nyolc év múlva tisztességes életet kezdjen. A dolog nagyon egyszerű. Megölök egy gazdag embert, elrablok tőle egy milliót, elásom az Opera nézőterén, ahol senki se jár, azután nyolc év múlva, mikor rehabilitáltak, visszavonulok a közélet színterére. Nem is haboztam sokáig és keresztülvittem a tervemet. Minden a legnagyobb rendben ment. Csak az esküdtszéknél volt egy kis fennakadás. Elitéltek tizenöt évi fegyházra. Ez baj. Az bizonyos, hogy a fegyházban nem fogok semmiféle bűncselekményt elkövetni. De hogy fognak akkor engem nyolc esztendő múlva rehabilitálni ? _____0------ Nagyravágyás — Hallatlan! Tisza nagyravágyással vádolta az orosz cárt. Ezt meg kell torolni! Fiuk, gyürkőzzetek neki, agitáljatok, írjatok, gyűlésezzetek, beszéljetek! Lemossuk a gyalázatot! * Hol beszélnek így ? — Nem, nem a dumában. A magyar ellenzéken.