Borsszem Jankó, 1918 (51. évfolyam, 1-52. (2613-2664.) szám)
1918-02-24 / 8. (2620.) szám
10. oldal BORSSZEM JANKÓ Melyik a nagyobb csirkefogó! (A rendőrség inspekciós szobája. A fogalmazó előtt egy rendőr áll egy rongyos külsejű emberrel, akit az imént állított elő.) Izgatott úr (berohan). — Bocsánatot kérek, fogalmazó úr ... ■ Fogalmazó. — Tessék várni, most vannak itt. Izgatott úr. — De az istenért, csak egy szóra. A villamoson épp az imént emelték ki a zsebemből a tárcámat, melyben a főnököm pénze volt. Fogalmazó (jegyez, megkérdezi az izgatott úr nevét stb.). — És nem vett észre senkit, aki gyanúsan dörgölődzött önhöz? Izgatott úr. — Hehe ... a villamoson mindenki dörgölődzik . . . Fogalmazó. — És mennyi pénz volt a tárcában? Izgatott úr. — Tizenötezer korona . . . A rongyos külsejű a rendőr mellett (közbevág). — Pssz, milyen gazember . . . Kérem, fogalmazó úr, csak ötszáz korona volt benne! Tessék megkérdezni ezt a csirkefogót, hova tette a többit? Ezennel följelentem sikkasztásért! Fogalmazó (kivesz a fiókból egy tárcát, amit a rongyosnál találtak). — Ez az? Izgatott úr (elfehéredik). A rongyos. — Majd adok én, szegény embert bajba keverni! . . . (szili) O O Moise Wassertrüb vált ed vidéki kereskedü és kopto edszer ed pesti hitelezüjitül ed nadjon szigorú intőt, hód ha azonnal nem füzet, hát bepürült. O Mojse leült és válaszait: „Holjo mogo szemtelen olok, hód mogo nekem mer ilejen levél köldeni! Én mogát fogok fülpafázni, ha jüvük Pestre, én mogát fülgyelentem zsarulásért!“ Otóiratnak pedig hozzájo tette: „Id írtam valna, hodha főzetni tudnék, de miután nincs péndzem, nadjon szépen kérek, ledjen olejan jő és várja még ed dombig!“ — O Trockij biztos oreság is ilejen otóiratot küldött a küzponti hotalmoknak. Tűnődések Selffensteiner Solomontul I --------- 8. szám :::::::: THEATRAUA :::::::: Beszélgettem a direktorral Munkatársunk különböző aktuális kérdésekben interjút folytatott a színházi társadalom különféle rétegeivel, az inspekciós rendőrfogalmazótól le egészen az ünnepelt szerzőig, sőt a direktorig, kinek nyilatkozatát alább közöljük: „ . . . túlzok, ha azt mondom, hogy az idei szezonnal különösebben meg vagyok elégedve. Hiszen igaz, igaz, hogy a napokban márványtáblát vésettem a kapu elé, mely szerint a következő három év öszszes előadásaira a jegyek már elővételben elkeltek, azt sem tagadhatom, hogy a múlt héten megállapított helyárakat módomban volt ma ismét 200%-kal emelhetni. 1911. május 5-ig visszamenő hatállyal és színházam annyira telt, hogy már a székeket is ki kellett hordatnom a nézőtérről, csakhogy a közönségnek helyet biztosítsak, de mégis . . . Gondolja meg, milyen semmi ez az esténkénti egy előadás bevétele, — hiszen tarthatnék naponta öt előadást is (reggel 5-től éjjel 12-ig, naponkénti nettó 19 órás munkaidővel), — állandóan zsúfolt házak mellett. Hogyan? Reggel ötkor még a mai viszonyok között se lenne táblás házam? Ugyan kérem, ha az emberek fölkelnek korán, csak azért, hogy fürdőbe menjenek, hát hogyne kelnének föl, ha színházról lenne szó. Hogy a műsor milyen? Tessék a titkáromtól megkérdezni, az múltkor valami különös protekcióval szerzett magának egy karzatjegyet. Én három éve főzöm a saját pénztárosunkat egy erkélyjegyért, -- de hiába. Pedig fizetésjavítást is ígértem neki. Hogy a darabok silányak? Hogy a színháznak kulturális kötelességei is vannak? Tényleg, erről egészen megfeledkeztem. De ne mondja, hogy csak rideg üzletember vagyok, ígérem, hogy legközelebb valami jó, klasszikus darabot fölelevenitek. Was kann man wissen!? Ez a mostani publikum műelvre annyira éhes, hogy képes és még azt is beveszi! . . . (mihály)