Borsszem Jankó, 1918 (51. évfolyam, 1-52. (2613-2664.) szám)

1918-02-24 / 8. (2620.) szám

8. szám BORSSZEM JANKÓ Nehéz napok következtek Ilonka életében. Sokáig küzdött kisértéssel. Nem birta továbbElment hiatulról. ... Múltak az idők ... rohantak az évek... Így mesélte egymásnak ezt a történetet két öreg­asszony a templom küszöbén. Kedves Borsszem Jankó! A b.-i postahivatalban történt. Mikor a hivatalos idő véget ért, — 4 óra után­­— a pénztárnok izgatottan számolja az aznapi kész­pénzmaradványt. Természetes, hogy a sok pénz között legtöbb az egy- és kétkoronás bankjegy, amit persze gyűrődésektől kisimítva százanként kell kötegelni. A pénz kisimítását már négyen végezték, javá­ban folyt a munka, amikor a község egyik fiatal káplánja egy mellékajtón belépett és ezer bocsánatkérés között egy bélyeget kért. Az egyik kis leány, aki már úgy látszik, megunta a sok pénz­­simítást, odaszól a káplánnak: — Jöjjön tisztelendő úr simogatni! Különbéke-hínrímek Életünknek nem lehet ma különb­éke, Ukránokkal létrejött a­ külön­béke , ami nehezebb volt már az oro­sokkal. Véget ért a háború az oroszokkal. Bresztlitovszkban bemondták az ultimét, már. Hazajöhet szónokolni Czernin Otmár. Az örömtől nekimegyünk mind a falnak, Bresztlitovszkban többé már nem tintanyalnak. Örömében minden igaz pesti tombol. Nem olvasunk többé cikket Bresztlitovszkból. -------------­ Kedves Borsszem Jankó! Új parancsnok került a tüdőbeteg-szanatórium élére, aki szakítva a hagyományokkal, nem akarta megengedni, hogy a rokkant katonák vasárnap dél­után saját mulatságukra kabarét rendezzenek. A parancsnok azzal okolta meg tilalmát, hogy egyrészt nem látja szívesen a szanatórium falai között a nő­­vendégeket, másrészt pedig a helyiségben baleset esetére nincs vészkijárat. Hogy az engedélyt mégis elnyerjük, megígértük, hogy az összes nőket, még a Bac Iluskákat is otthonhagyjuk, a kijárat fölé pedig egy nagy táblát akasztunk ezzel a fölírással: Tüdő - vészkijárat Így aztán megkaptuk az engedélyt. Tisztelettel egy baka. Hogyan öltözködjék egy állami tisztviselő? (Mangold Béla Kolos sajtó alatt lévő könyvéből) „Az államtisztviselő minden tekintetben mintaképe az állam­polgárok tömegének s ezért öltözékére is kiváló gondot kell fordítania. Az az állami tisztviselő, aki ad valamit a divatra, igy öltözködik. Fejére, a hagyományos copf fölé Londonból rendelt vaskalapot ölt, fölcsatolja azt az orrot, amelyet fölöttes hatóságától kapott, erre pedig ráilleszti azt a más szemüveget, amelyen át a dolgokat nézni kell. Ezután nyakára csavarja a fátyolt, amelyet a múltjára vetettek; egyéb ruhadarabra nincs is szüksége. Magától értetődik, hogy hivatalában és a felekkel való érintkezésben a jól nevelt állami tisztviselő állig begombolkozva jelenik meg!- --------------­A kis ravasz — Kisasszony, engedje meg, hogy ebben a késő esti időben önhöz csatlakozzam. Félek egyedül menni. 9. oldal

Next