Borsszem Jankó, 1920 (53. évfolyam, 1-52. (2710-2761.) szám)

1920-05-23 / 21. (2730.) szám

4. oldal Ave Caesar! Az arénában magyar gladiátor. Vad bestiák várnak rá éhesen. Hiába elszánt, jaj, hiába bátor, Nincs irgalom — elomlik véresen. De igazságából merít erőt A vértanú­ halálba készülő, Megáll a császár páholya előtt S a zsarnok Caesart így üdvözli­­: „Átok reád! Halld, nem remeg a hangom, A rettentő halált nem félem én, Bár megkondult most a lélekharangom, De föltámadok húsvét reggelén. Ne gondold, Caesar, hogy végleg elestem, Hiába issza véremet a por. Hiába tépik száz darabra testem, A széttépett test újra egybeforr. Átok reád! Halálom bősz bírája, Ki barbármód rámzúditod e kint, fíászút áll értem a népek királya, Kihez egy ország híven föltekint. Nem ölhetsz meg jövendő milliókat. Nem ölheted meg a históriát..." ... Zúgó viharként harsogta e szókat És rárohantak éhes bestiák. Somló Ferenc 93obaldnyt keresek... Egy asszony-ismerősöm írja: Szobalányra volt szükségem, sorra végigjártam a szerzőket (szerzők, mert tantrémet kapnak) és minden túlzás nélkül írom le élményeimet Első szobalány. Fekete selyemruha, kezén két brilliáns­ és három antikgyűrű, lábán magasszárú betétes lakkcipő. — Ne csodálkozzon a nagysága, — kezdte, mert bátor voltam végigsurrantani rajta a szememet — ezeket a holmikat a régi nagyságomtól kaptam, hálából, mert két hétig tartottam ki nála. Nekem nincsenek igényeim. De egy elvi kijelentést teszek. Nem vagyok kommunista, hanem ablakot, parkettet, kilincset, bútort, cipőt, ruhát, függönyt, térítőt nem tisztogatok. A vadhúst nem szeretem. Reggelire m­egelégszek vajjal, mézzel, tojással és sonkával. Tej legyen mindennap kétszer. A süteményt csak úgy eszem meg, ha sok csokoládé és mogyoró van benne, de tejszín nélkül akkor se. Kedvenc íróm a Conan Doyle. Tessék a nagyságának beszerezni az újabb detektívregényeit. A parfínok közül csakis az eredeti Coty Lorigan-t tűröm. A zenészek közül Zerkowitzot és Sas Nácit szeretem. Nekem ne is tessék mást játszani a zongorán, mert ez nálam fölmondási ok. Nem bírnak el más zenét az idegeim. A szobákból tessék kérem kivinni a tájképeket, mert énnekem iszonyodásom van a távolságtól és rögtön migrént kapok meg szédülök, ha tájképekre nézek. A nagyságos úrnak tessék megmondani, hogy az öregebb barátjairól szokjon le, mert én fiatal vagyok és csak fiatalokkal akarok együtt lenni. A mani­kűröm hetenként kétszer is jön hozzám, a frizérnőm minden délelőtt tíz órakor. Féltizenegyre vagyok csak készen. Addig legalább nyugalma van tőlem a nagyságos asszonynak. Moziba nem járok sűrűn, csak a detektívdrámákat nézem meg, a tudo­mányos filmekhez tessék a szakácsnét küldeni. Színház után hideg vacsorával is megelégszek. A fürdőm 32 fokos legyen. Egyébként szerény vagyok. Hetenkint csak egy selyemalsót, egy új mintájú kalapot és két pár­­selyemharisnyát fogok kérni a nagyságos asszonytól. Használt holmikat nem­­fogadhatok el. Társadalmi állásom tiltja. Fogadónapom szerdán délután 5-től 8-ig. Azért a nagyágos asszony otthon maradhat a kis szalon­ban, vagy ha olyan nincs, az ebédlőben. Szenvedélyem csak egy van. Imádom a fórumot. Húsz korona veszteségen fölül a nagyságos ár fizeti a differenciát. A lóversenyt utálom, erről lemondok, de az automobil-pótlékhoz ragaszkodók. Ha van autójuk a nagyságáéknak, annál jobb, maguk is használhatják. Fölmondási idő nincs nálam. Szekálás pedig nem létez. Vitás ügyekben a szomszéd nagysága férje dönt, ha nem több negy­ven évesnél, ellenkező esetben a legközelebbi szomszéd nagy­sága férje. Második szobalány. Az előbbinél is egyszerűbben öltözve: kékróka, kócsagtollas kalap, aranyozott ezüstretikül. Röviden végez : — Hivatalnokhoz nem megyek, mert keveset fizet és nem ad eleget enni, s még megköveteli, hogy tiszteljem. Zsidóhoz nem megyek, mert antiszemita polgárnő vagyok. Ne is erőlköd­jön a nagysága, engem kötéllel se lehet megfogni. Én csak azért vagyok itt, hogy emlékeztessem rá a nagyságukat, milyenek a jómodorú, finom, derék szobalányok. Nekem a szerző minden esetben, ha azt mondom, hogy nem szegődök el, száz koronát fizet. Tetszik érteni ? A harmadik szobalány. Festett arc, száj és szemöldök. Fitymálva mér végig és foghegyről csak ennyit mond: — Tudhatná már, hogy a jólnevelt úriasszonyok a fér­jüket vagy a felnőtt fiukat küldik szobalánynézőbe. Az fixírozhat, maga nem! Asszonyismerősöm azt írja, vegyem a kezembe a szoba­lánykérdést és csináljak egy nagy társadalmi akciót. A taná­csot megfogadtam. Csakhogy egyelőre kérdés nélkül vettem a.­.szobalányt a kezembe és azt hiszem, magamnak lesz szük­sége társadalmi akcióra. Eddig ugyanis két kosztümöt rendelt a számlámra. ------------------------ Molnár Jenő ARDRÁG-tTOfrcslA/YCOSOK ULV0Z£S£ ZJZ-8RF CE/V /TORA­­KC/fé/V, BORSSZEM JANKÓ Lázongok — Tölgynek születtem, nagy célokra látok: S lettem törékeny lom, vásári játék. Napfénnyel, dallal játszott jávorom: S mint zord koporsó — létem átkozom. — Szép nyírfa voltam, megcsodált az erdő: S vagyok, egy bús sarokba dobva, seprő. — Fenyőm a szabadságról álmodott: S faragtak büszke fájából botot! --------- - Szamohínyi Gyula A nagy költő — Ez a Torzonborz olyan nagy költő, hogy már hét város vetélkedik érte, akárcsak egykor Homéroszért. — Nem értem. — Hát tudod, azon vitatkoznak, hová illetékes, mert sür­gősen el kéne toloncolni. 21. szám

Next