Schilberszky Károly - Klein Gyula (szerk.): Növénytani Közlemények, 5. kötet (1906)
1906 / 1. szám - BERNÁTSKY JENŐ: Az Asparagus másodlagos ivari különbségéről
AZ ASPARAGUS MÁSODLAGOS IVARI KÜLÖNBSÉGÉRŐL. 3 Bernátsky Jenő: Az Asparagus másodlagos ivari különbségéről.* (7 eredeti rajzzal.) Három évvel ezelőtt Budapest közelében a Rákos-mezőn, a rákospalotai határon túl elterjedő kaszálókon botanizálván, egyebek között két Asparagus(nyúlárnyék, spárga) ágat hoztam haza, amelyeken két sajátságos eltérést vettem észre. De mivel példányaim meddők voltak, úgy azt határoztam, hogy a vélt rendszertani eltérések alaposabb vizsgálatába majd csak akkor bocsátkozom, ha a következő esztendőben virágos és termős példányokat gyűjthetek. Időközben a M. N. Múzeum herbáriumában őrizett Asparagusfajokat tekintettem meg, és ez alkalommal azt találtam, hogy az Asparagus officinalis-пак a Rákos-mezőn lek két eltérése egyebütt is előfordul, sőt hogy azokhoz hasonló eltérések más európai és hazai fajokon is találhatók. A legnevezetesebb azonban az, hogy azok az eltérések ivari különbséghez vannak kötve. A honi Asparagus-fajok virágai nem mindig hímnősök, hanem az ivarszervek közül az egyik vagy a másik gyakran elsatnyul, amikor is egyivarú (diklin) virággal van dolgunk. Az Asparagus-fajoki közül pl. a Myrsiphyllum algénuszba tartozók még rendesen kifejlődött virággal tűnnek ki. Sok más külföldi, ázsiai és afrikai fajról ugyanazt kell mondanunk. Azonban már a mediterrán A. acutifolius, amely Fiume vidékén is előfordul, úgyszintén az A. officinalis, A. fenuifolius és A. scaber virágai sok esetben egyivarúak. Hogy az A. officinalis virága egyivarú és maga a növény kétlaki, azaz hogy a c? és a ñ virágok külön-külön egyedeken oszlanak el, már régóta ismeretes. Breitenbach (Bot. Zig. 1878, 163. old.) fölfedezte, hogy C és D virágokon kívül hímnős virágok is találhatók, és hogy az A. officinalis ennek értelmében háromlaki (tripikus). Magam típusos hímnős virágot még nem találtam. Megemlíthető még az is, hogy a német irodalom, mely még a leglényegtelenebb jelenségeket is gondosan osztályozza, és azokat tudományos elnevezésekkel illeti, az Asparagus officinalis ama sajátságát, hogy nem mindig szigorúan kétlaki, vagy háromlaki, hanem hogy egy növényen hímnős és porzós (andromonecia), vagy hímnős és termős virág (gynomonecia) lehet, pleogamia-nak nevezi.** Az A. tenuifolius virága a M. N. Múzeum herbáriumi anyaga alapján szintén egyivarú, a növény szintén kétlaki. Nem lehetetlen, hogy az A. officinalishoz hasonlóan kétivarú virágok is találhatók, amely esetben a faj * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1905. évi november 8-ikán tartott ülésén. ** P. Knuth: Handbuch der Blütenbiologie, II. 2. p.: 505., valamint I. p.: 36. és 39.