Tuzson János - Klein Gyula (szerk.): Növénytani Közlemények, 6. kötet (1907)
1907 / 3. szám - Emlékbeszéd Diószegi Sámuelről
EMLÉKBESZÉD DIÓSZEGI SÁMUELRÓL. 79 Végre a fél év leteltével elindult külföldre, felkereste az akkor híres göttingai egyetemet, melynek kiváló természettudományi fakultása is volt. A természet szépségeiben már akkor gyönyörködő ifjú itt a theologia mellett mathematikát, orvostant és természettant hallgatott nagy szorgalommal. Egyik tanára G mein J. Er. híres orvos és botanikus volt. Ez vezette be Diószegit Linné rendszerébe. Mikor Diószegi külföldről hazajött s lelkészi állást akart foglalni, a hajduvárosokban már jó hírneve volt böszörményi rektorsága idejéből. Bár a debreczeni egyházmegye 1789 elején a hajdúnánási ref. egyháznak Paksi K.Andrást ajánlotta lelkésznek, a nánási egyház küldöttei Diószegi Sámuelnek lelkészül való megerősítését követelték. E kívánságot az egyházmegye 1789. márczius 10-iki gyűlésén nem teljesítette, mert szerinte azon vidékre egy egyházmegyei asszesszor-lelkészre van szükség és nem kezdő ifjúra. A nánásiak április 22-én újból kijelentették, hogy ők csak Diószegi Sámuelt fogadják el lelkészül. Az egyházmegye azonban ezzel nem törődve, a makacskodó nánásiaknak Paksi K. Andrást rendelte lelkészül. A nánásiak kitartottak Diószegi mellett és ügyöket az egyházkerülethez felebbezvén, az egyházkerületi gyűlés végre is engedett a nánásiak hő óhajtásának és megengedte, hogy Diószegit lelkészül vigyék.* Diószegi 1789. deczember 9-én feleségül vette Fazekas Máriát, Fazekas Mihály nővérét. Diószegi Sámuel már nánási papsága kezdetén tanúja volt annak a nagy nemzeti felbuzdulásnak, mely II József halála után a Nagy Magyar Alföldet sem hagyta érintetlenül. Tüntetett magyarságával mindenki, Diószegi Sámuel egyházmegyéje már 1793. márczius 1- én elhatározta, hogy ezután nem latinul, hanem magyarul vezeti jegyzőkönyveit. Az egyházkerület pedig 1797. májustól fogva minden tudománynak magyar nyelven való tanítását rendelte el a debreczeni kollégiumban. E határozatnak egy jellemző záradékában kimondta, hogy »mivel nyelvünk szűk volta miatt minden tudományos műszót magyarul ki nem fejezhetünk, inkább meg kell hagyni a latin és görög műszókat, mint a magyar szavakon való gondolkozással tölteni az időt, vagy pedig esetlen és a magyar fült sértő szókkal kifejezni«."* A magyar nyelvű tanításra és a magyar műszavakra vonatkozó végzés csak úgy jöhetett létre, hogy a tiszántúli vidék minden részéből Debreczenbe sereglett papság és világiak a magyar nyelvű tudományért való lelkesedéssel voltak eltelve. Bizonyos, hogy a magyar tudományért lelkesedő Diószegire nagy hatással volt ez a határozat, sőt talán neki is része volt e határozat létrejöttében, hiszen már ekkor Diószegi nevét az egész országban ismerték. Bizonyítja ezt az egyházkerületi jegyzőkönyvbe írt életrajz, mely szerint »1793. április 18-án az országos hírű Diószegi Sámuel négy évi istenes szolgá l Debreczeni Prot. Lap, 1896. évf., 608. 1. Fizetésére tájékozóul szolgálhat az 1782. évi nánási papi fizetés: 100 frt, 20 köböl tavaszi búza, 20 köböl árpa, egy hízott sertés vagy 10 váltóforint, széna, 6 öl fa, 1 mázsa só, 3 szere vaj, 1 font hús, 300 kéve fűteni való nád, a város szénájából a mennyi kell, 25 font faggyú, borconcessum 6 frt, húsconcessum 50 frt, 2 véka kása. ** Debreczeni ref. főiskolai tanárkari jkv. 1797. április 24-én.