Szabó Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 32. kötet (1935)
1935 / 1-6. szám - ZSÁK ZOLTÁN: Egy új galagonya-keverékfaj
1935. vi. 13. Zsák Z.: Egy új galagonya-keverékfaj. С. H. Schneider Crataegus-tanulmányai során (Illustriertes Handbuch der Laubholzkunde Bd. I. 1906. pp. 776—777.) megállapította, hogy a Pomaceae alakokban leggazdagabb, de legnehezebben is tisztázható nemzetsége a Crataegus-genus. Ennek okát egyrészt abban látja, hogy a dendrologusok és raonographusok, mint pl. B . e h n e és J. Lange, a fősúlyt a kulturformákra helyezték, míg a vadon előforduló alakok tisztázásához csak mérsékelten járultak hozzá; másrészt egyes amerikai szerzők által követett út egyáltalában nem vezet a főfajok rokonságának és változékonysági lehetőségének a megismeréséhez. Magának Schneider-nek vadon előforduló ( raaemus-alakok bőséges — közel 4000 óvilági (európa-ázsiai), ill. újvilági (amerikai) — herbáriumi példányszáma állott rendelkezésére; ennek a hatalmas anyagnak beható vizsgálata alapján jutott arra a meggyőződésre, hogy ha a Crataegusnemzetség tagjainak alakösszetartozandóságát az európai szisztematika mai (1916) állásának megfelelően akarjuk tisztázni, akkor annak ugyanúgy kell megtörténnie, miként Focke, Grépin, R. Keller és mások a Rubus- és Sósa-nemzetségekkel tették. Ha ilyen nehézségekkel állunk szemben a fajok és alakjaik meghatározását illetőleg, csak természetes, hogy fokozott mértékben áll ez a hybrid-eredet biztos megállapítására vonatkozólag. S valóban, láthatjuk Schneider munkájában is, hogy az ismertetett 12 ,,Crataegus-hybrid" közül nyolcnak a származtatása merő találgatás, csupa kérdőjel és bizonytalanság. S ha mégis egy Crataegus-hybridről óhajtok beszámolni, teszem ezt azért, mert ez a hybrid több szép példányban él a szabad természetben, a Csepelsziget ártéri ligetes erdeiben szülőnövényei között; származása tehát már előfordulási körülményeinél fogva is adva van. Akár Csonka-Magyarország, akár történelmi Magyarországunk területét vesszük figyelembe, mindössze négy vadon termő galagonya-fajunk van. Elterjedésüket tekintve a Cr. monogyna a történelmi Magyarország egész területén közönséges; a Cr. oxyacantha már csak a Közép-Duna vidékén, az Alföldnek szélein és a Nyírségben, az Északi Kárpátokban, Erdély nyugati előhegyein, az Aldunánál (?), továbbá a Dunántúl és Horvátországban, a Cr. pentagyna és Cr. nigra pedig a Duna mentén Csepelszigettől lefelé, valamint az Aldunánál és Horvátország keleti és középső részeiben fordulnak elő. Csonka-Magyarországon a két utóbbi galagonya-faj elszigetelt jelenség; mindkettőt Tauscher Gyulának a 70-es években történt gyűjtései, ill. forgalomba hozott exsiccatái alapján ismertük a Csepelszigetről s azóta a Cr. pentagyna-t tudomásom szerint senki sem gyűjtötte, míg a Cr. nigra-t nekem sikerült újból megtalálnom 1928-ban Szigetújfalu mellett, tehát a Tauscher által közölt termőhelyen. Előfordulása — az eddigi megfigyelések szerint — itt is csupán egy kisebb területre szorítkozik, melyen belül azonban nagy példányszámban jön elő, helyenként a Cr. monogyna társaságában. Egye