Szabó Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 33. kötet (1936)

1936 / 1-6. szám - LENGYEL GÉZA: Degen Árpád emlékezete. 1866-1934

.2 LENGYEL GÉZA azt szerette volna, ha a hivatalos munka jármát lerázva, egy­szer már pihenésre is gondol, hiszen volt idő, amikor 12 esz­tendőn át a mindenkinek kijáró nyári szabadságot sem vette igénybe, mert túlhajtott kötelességül dúsból úgy érezte, hogy a háború s az azt követő nehéz esztendőkben hazájának foko­zottabb munkateljesítéssel tartozik. A jól megérdemelt földi pihenés már nem jutott osztályrészéül s húsvét hétfőjén ott állott virágokkal övezett ravatala a magyar tudományosság patinás hajlékában, a Magyar Tudományos Akadémia előcsar­nokában. A magyar földművelésügyi kormány s a hazai tudo­mányos és gyakorlati testületek képviselőinek a ravatalnál s a Kerepesi-temető kriptája előtt, ahol a felsőhegyi D e g e n-család utolsó férfitagját kísértük örök nyugalomra, elhangzott szavai nem konvencióból fakadtak, hanem a földművelésügyi kor­mányzat. a magyar tudomány és szűkebb intézete súlyos, ez­úttal valóban szinte pótolhatatlan veszteségének és bensőséges fajdalmának adtak méltó kifejezést. Hűvös, szeles napon záródott be előttünk a kriptaajtó, mintha a természet is gyászolni akarta volna nagy kutatóját s titkainak fáradhatatlan búvárát. Amikor sziveinkben mély megilletődéssel hazatértünk, Ostwaldnak a nagy Heim­holt zról írt szavait éreztük, hogy „valóban olyan élet záró­dott be előttünk, amely egyéni érdemek és kedvező alakulások folytán a meglevő energiák legnagyobbmérvű kiaknázását en­gedte meg és páratlan hasznossági együtthatót eredményezett." Degen Árpád életpályája, mint vagyonos család nagy­tehetségű sarjáé, akinek minden eszköz rendelkezésére állott, hogy tudományos törekvéseit kedve szerint megvalósíthassa, zökkenők nélkül iveit egyenesen felfelé. Családja immár há­rom nemzedéken át kiváló munkásait adta a magyar kultúrá­nak s így joggal mondhatjuk, hogy valóban szellemi arisz­tokrata családból származott. Nagyatyja, Degen János dr. (1791—1858) nagyon sok­oldalú tudós volt s Degen Árpád sokszor bámulatos tájé­kozottságát a legkülönfélébb szellemi és természettudományok­ban önkéntelenül is ennek a nagyatyai örökségnek tekinthet­jük. Degen János Budán született s a pesti egyetemen filozófiát hallgatott. Ebből a tárgyból szerezte meg a doktori képesítést, de utána elvégezte még a jogi fakultást is. 1817.-ben tanársegéd lett a fizika professzor mellett, majd több évig helyettes tanárként működött a filozófiai és természettani tanszéken. Mikor az „állam-számtan"-i tanszéket rendszere­sítették az egyetemen, annak eleinte rk„ később ny. r. tanára lett. 1834—56.-ban a bölcsészeti kar dékánja, 1845.-ban az egyetem rektora s 1848.-ig, mint a tanári kar széniora, a böl­csészeti kar igazgatója volt. Mint fővárosi tanácsos nagy ér­demeket szerzett a város belügyeinek, de különösen iskoláinak szervezése körül. Több fizikai értekezése s egy nagyobb mun-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék