Szabó Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 33. kötet (1936)

1936 / 1-6. szám - LENGYEL GÉZA: Degen Árpád emlékezete. 1866-1934

DEGEN ÁRPÁD EMLÉKEZETE 15 kája (Allamszámtan) kéziratban maradt hátra. Három fia kö­zül Titusz (1836—1894) mint terézvárosi, Jenő (1832—1877) pedig mint tabáni plébános halt meg, harmadik fia, Gusz­táv volt Degen Árpádnak atyja. D e g e il Gusztáv dr. (1854—1905) Pesten született s középiskolai tanulmányainak befejezte után már 15-éves korá­ban beiratkozott a bölcsészeti fakultásra, ahonnan két év múlva a jogra lépett át. A bírói és államtudományi szigorlatok le­tétele után két évet még a bécsi egyetemen töltött, ahol megszerezte a jogtanári képesítést. 22-éves korában nevezték ki a kassai jogakadémiára, ahol eleinte nemzetgazdaságtant s pénzügytant, majd a magyar és osztrák jogot adta elő s tel­jesen rendezte az akadémia 30,000-bötetes könyvtárát. Négy évet töltött a kassai jogakadémián, mert már 1861.-ben kine­vezték rendes tanárnak a pozsonyi jogakadémiára, ahol a po­litikai tudományokat s a kereskedelmi és váltójogot adta elő. 1879.-ben felsőhegyi előnévvel magyar nemességet nyert. 1884.-ben a pozsonyi jogakadémia százéves jubileumán 5000­kötetes jogi szakkönyvtárát az akadémiának adományozta, mellyel megvetette alapját a későbbi Erzsébet-Tudomány­egyetem könyvtárának. Ugyanebben az évben Nagymartonban országgyűlési képviselővé választották s ezt a kerületet azután három cikluson át képviselte. Már Pozsonyban is tevékeny részt vett a város kulturális és gazdasági éleiében, mely irány­ban még fokozottabban működött, amióta mint képviselő Bu­dapestre költözött. Nagyérdemű tevékenységet fejtett ki a közjótékonyság terén is, így az u. n. szünidei gyermektelepek megszervezésével első izben tette lehetővé a sápadt vérszegény fővárosi gyermekeknek az akkor még Nagymagyarország szép vidékein való nyaraltatását. Számos értekezésen kívül négy önálló nagyobb munkája jelent meg, melyek főleg a váltójog­gal foglalkoznak. Ily jeles elődök után Pozsonyban született Degen Á r­pád 1866 március hó 31.-én. Talán Kolozsvár kivételével nincs még városa hazánknak, mely a magyar történeti mult annyi patinás emlékével rendelkeznék, mint az ősi koronázó vá­ros, ahol mint az ország fővárosában, több mint 500 éven át a magyar országgyűléseket tartották. Itt koronázták 1835-ig a magyar királyokat s Esztergom eleste után 1543-ban a herceg­prímás is ide tette át a székhelyét. A pozsonyi országgyűlése­ken mondták ki a Habsburg-család örökös királyságát, itt fo­gadták el a pragmatica sanctiót, itt zajlott le a lelkes „vitám et sanguinem" jelenet. Itt nyitotta meg Y. Ferdinánd király­magyar nyelven az utolsó rendi s egyszersmind utolsó pozso­nyi országgyűlést is, itt alakult meg az első felelős magyar minisztérium s itt szentesítette a primási palotában összegyűlt rendek előtt az uralkodó a reformtörvényeket. De nemcsak a politikában volt Pozsonyinak nagy jelentősége, hanem a tu-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék