Szabó Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 33. kötet (1936)
1936 / 1-6. szám - LENGYEL GÉZA: Degen Árpád emlékezete. 1866-1934
DEGEN ÁRPÁD EMLÉKEZETE 15 kája (Államszámtan) kéziratban maradt hátra. Három fia közül Titusz (1836—1894) mint terézvárosi, Jenő (1832—1877) pedig mint tabáni plébános halt meg, harmadik fia, Gusztáv volt Degen Árpádnak atyja. Degel Gusztáv dr. (1854—1905) Pesten született s középiskolai tanulmányainak befejezte után már 15 éves korában beiratkozott a bölcsészeti fakultásra, ahonnan két év múlva a jogra lépett át. A bírói és államtudományi szigorlatok letétele után két évet még a bécsi egyetemen töltött, ahol megszerezte a jogtanári képesítést. 22 éves korában nevezték ki a kassai jogakadémiára, ahol eleinte nemzetgazdaságtant s pénzügytant, majd a magyar és osztrák jogot adta elő s teljesen rendezte az akadémia 30,000 kötetes könyvtárát. Négy évet töltött a kassai jogakadémián, mert már 1861-ben kinevezték rendes tanárnak a pozsonyi jogakadémiára, ahol a politikai tudományokat s a kereskedelmi és váltójogot adta elő. 1879.-ben felsőhegyi előnévvel magyar nemességet nyert. 1884.-ben a pozsonyi jogakadémia százéves jubileumán 5000 kötetes jogi szakkönyvtárát az akadémiának adományozta, mellyel megvetette alapját a későbbi Erzsébet Tudományegyetem könyvtárának. Ugyanebben az évben Nagymartonban országgyűlési képviselővé választották s ezt a kerületet azután három cikluson át képviselte. Már Pozsonyban is tevékeny részt vett a város kulturális és gazdasági életében, mely irányban még fokozottabban működött, amióta mint képviselő Budapestre költözött. Nagyérdemű tevékenységet fejtett ki a közjótékonyság terén is, így az u. n. szünidei gyermektelepek megszervezésével első ízben tette lehetővé a sápadt vérszegény fővárosi gyermekeknek az akkor még Nagymagyarország szép vidékein való nyaraltatását. Számos értekezésen kívül négy önálló nagyobb munkája jelent meg, melyek főleg a váltójoggal foglalkoznak. Ily jeles elődök után Pozsonyban született Degen Árpád 1866 március hó 31.-én. Talán Kolozsvár kivételével nincs még városa hazánknak, mely a magyar történeti mult annyi patinás emlékével rendelkeznék, mint az ősi koronázó város, ahol mint az ország fővárosában, több mint 500 éven át a magyar országgyűléseket tartották. Itt koronázták 1835-ig a magyar királyokat s Esztergom eleste után 1543-ban a hercegprímás is ide tette át a székhelyét. A pozsonyi országgyűléseken mondták ki a Habsburg-család örökös királyságát, itt fogadták el a pragmatica sanctiót, itt zajlott le a lelkes „vitám et sanguinem" jelenet. Itt nyitotta meg V. Ferdinánd királymagyar nyelven az utolsó rendi s egyszersmind utolsó pozsonyi országgyűlést is, itt alakult meg az első felelős magyar minisztérium s itt szentesítette a primási palotában összegyűlt rendek előtt az uralkodó a reformtörvényeket. De nemcsak a politikában volt Pozsonyinak nagy jelentősége, hanem a tv-