Szabó Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 33. kötet (1936)

1936 / 1-6. szám - LENGYEL GÉZA: Degen Árpád emlékezete. 1866-1934

.4 LENGYEL GÉZA­ dományos életben is. Itt alapította meg Vitéz János ér­sek 1467.-ben Mátyás király segítségével a sajnos nem hosszú­életű pozsonyi egyetemet (Academia Istropolitana). Bécsnek, egy hatalmas birodalom központjának közelsége mindig erő­sen hatott s tudományos, irodalmi s művészeti törekvései, ha­csak nem szigorúan a helyi talajban gyökeredztek, mindig Bécs után igazodtak. Pozsony volt jó évszázadokon át a magyar zenei élet központja. Alig volt úriház, ahol kamarazenét ne műveltek volna. Ebben a talajban vert erős gyökeret Degen Árpád magas zenekultúrája is, amiben nagy része lehetett Do­hnányi Frig­y­es­snek, nagy művészünk édesatyjának is, akire mint kedves középiskolai tanárjára mindig szeretet­tel emlékezett vissza. Középiskoláit szülővárosában végezte s hogy jó kezekben volt, azt már kitűnő folyékony latinsága, melyben — mint annyi sok mindenben is — erősen felettünk volt, igazolja. A Dunaligetek s a Kiskárpátok flórája már ha­mar megragadta a fiatal gimnazista figyelmét, melyet a pozso­nyi botanikus légkör csak továbbfejlesztett. A Szepességet mel­lőzve nincs még hazánknak egy vidéke, ahonnan annyi bota­nikus került volna ki, vagy ahol annyi botanikus dolgozott volna, mint Pozsonyban. Talán csak Sadler, L­u­m­n­i­t­z­e­r, Z­a­h­l­b­r­u­n­t­n­e­r, Kornhuber neveit említjük kiragadva, de az ő pozsonyi középiskolai tanulmányai alatt is egy tevékeny kis társaság ápolta a scientia amabilist, mely Pantocse­kből, Bol­gából, Bä­um­­­érből, Schillerből és Sabranskyból állott, akikhez csakhamar a nagytehetségű fiatal gimnazista is csatlakozott. A felsőbb gimnáziumi osztályokban már behatóan foglalkozott szülőföldje környékének, valamint a Morvamező­nek s a szomszédos Ausztriának flórájával, úgyhogy 1883-ban a VI—VII. gimnázistának 5 cikke jelent meg az österr. Botan. Zeitschriftben. Mind a három pozsonyi flórával foglalkozik s megindítja azt a hatalmas botanikai irodalmi működést, mely 51 éven át megszakítatlan láncolatban folyik. A következő év­ben jelentkezik az Előde a canadensis pozsonyi fellépése ügyé­ben Staub Móric­zhoz intézett levéllel a Természettudo­mányi Közlöny hasábjain is. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a budapesti egyetem orvosi fakultására iratkozik be, ahol orvosi diplomát szerez s ezzel mintegy lezárja azt a kort, amikor a természet­tudományok s így a botanika művelői is többnyire orvos­doktorok voltak. Elmélyedő természeténél fogva ama néhány év alatt, melyet nagynevű sebészünk, Kovács József oldalán a sebészeti klinikán mint műtőnövendék és műtőorvos, majd rö­vid magánpraxisában eltöltött, alaposan behatolt az orvostu­dományokba, úgyhogy később, amidőn akár a Kárpátokban, akár az Erdélyi vagy a Dinári Havasokon járt s ottlétének

Next