Szabó Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 33. kötet (1936)
1936 / 1-6. szám - LENGYEL GÉZA: Degen Árpád emlékezete. 1866-1934
.4 LENGYEL GÉZA dományos életben is. Itt alapította meg Vitéz János érsek 1467.-ben Mátyás király segítségével a sajnos nem hosszúéletű pozsonyi egyetemet (Academia Istropolitana). Bécsnek, egy hatalmas birodalom központjának közelsége mindig erősen hatott s tudományos, irodalmi s művészeti törekvései, hacsak nem szigorúan a helyi talajban gyökeredztek, mindig Bécs után igazodtak. Pozsony volt jó évszázadokon át a magyar zenei élet központja. Alig volt úriház, ahol kamarazenét ne műveltek volna. Ebben a talajban vert erős gyökeret Degen Árpád magas zenekultúrája is, amiben nagy része lehetett Dohnányi Frigyessnek, nagy művészünk édesatyjának is, akire mint kedves középiskolai tanárjára mindig szeretettel emlékezett vissza. Középiskoláit szülővárosában végezte s hogy jó kezekben volt, azt már kitűnő folyékony latinsága, melyben — mint annyi sok mindenben is — erősen felettünk volt, igazolja. A Dunaligetek s a Kiskárpátok flórája már hamar megragadta a fiatal gimnazista figyelmét, melyet a pozsonyi botanikus légkör csak továbbfejlesztett. A Szepességet mellőzve nincs még hazánknak egy vidéke, ahonnan annyi botanikus került volna ki, vagy ahol annyi botanikus dolgozott volna, mint Pozsonyban. Talán csak Sadler, Lumnitzer, Zahlbruntner, Kornhuber neveit említjük kiragadva, de az ő pozsonyi középiskolai tanulmányai alatt is egy tevékeny kis társaság ápolta a scientia amabilist, mely Pantocsekből, Bolgából, Bäumérből, Schillerből és Sabranskyból állott, akikhez csakhamar a nagytehetségű fiatal gimnazista is csatlakozott. A felsőbb gimnáziumi osztályokban már behatóan foglalkozott szülőföldje környékének, valamint a Morvamezőnek s a szomszédos Ausztriának flórájával, úgyhogy 1883-ban a VI—VII. gimnázistának 5 cikke jelent meg az österr. Botan. Zeitschriftben. Mind a három pozsonyi flórával foglalkozik s megindítja azt a hatalmas botanikai irodalmi működést, mely 51 éven át megszakítatlan láncolatban folyik. A következő évben jelentkezik az Előde a canadensis pozsonyi fellépése ügyében Staub Móriczhoz intézett levéllel a Természettudományi Közlöny hasábjain is. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a budapesti egyetem orvosi fakultására iratkozik be, ahol orvosi diplomát szerez s ezzel mintegy lezárja azt a kort, amikor a természettudományok s így a botanika művelői is többnyire orvosdoktorok voltak. Elmélyedő természeténél fogva ama néhány év alatt, melyet nagynevű sebészünk, Kovács József oldalán a sebészeti klinikán mint műtőnövendék és műtőorvos, majd rövid magánpraxisában eltöltött, alaposan behatolt az orvostudományokba, úgyhogy később, amidőn akár a Kárpátokban, akár az Erdélyi vagy a Dinári Havasokon járt s ottlétének