Isépy István - Szigeti Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 86-87. kötet (1999-2000)
1999-2000 / 1-2. sz. - GARAB GYŐZŐ: Horváth Gábor (1944-2000)
Saját munkacsoportjában, majd tanszékén is ezzel az alapulással ért el több fontos, ma is érvényes és a nemzetközi szakirodalomban számon tartott eredményt. Az M és HP kloroplasztiszok funkcionális különbséget kihasználva sikerült tisztázni, hogy a termolumineszcencia (TL) jel az oxigénfejlesztést is végző, második fotokémiai rendszerből (PL II) származik (Demeter et al. 1979). (TL, a hűtés közbeni megvilágítást követően, a felmelegítés során megfigyelhető, töltésrekombinációból származó lumineszecencia.) Ez alapozta meg azokat a kutatásokat is, amelyeket Gábor és munkacsoportja az elektrontranszport gátlásán keresztül ható fotoszintetikus herbicidek hatásmechanizmusának feltárásának érdekében folytatott (Droppa et al. 1981b, Horváth 1986). Ezek és más gátlószerekkel és hatóanyagokkal végzett vizsgálatai a PS II működésére is fontos adatokat szolgáltattak (Droppa et al.1981a,c. 1995; Horváth et al. 1996). A mikroelemek szerepét vizsgálva derítettek fényt arra, hogy a Cu jelentős mértékben befolyásolja a PS II felépülését (Droppa et al. 1984) és működését (Droppa et al. 1987). Ez utóbbi részben a lipidkörnyezet módosulásának tudható be. A réz szerepe a fotoszintézisben - amint azt Gábor és közel három évtizeden át legközvetlenebb munkatársa, Droppa Magdolna, Gábor felesége, összefoglaló munkájukban részletesen taglalják - rendkívül sokrétű (Droppa és Horváth 1990). A napjainkban a réz és más nehézfémek toxicitásuk miatt kerültek a figyelem középpontjába. Gábor ezen a területen is fontos eredményeket ért el, különösen a klorofill bioszintézis és a fotoszintetikus apparátus felépülését károsító nehézfémionok okozta stressz-szinergizmusok azonosításával (Marder et al. 1998, Caspi et al. 1999, Szalontai et al. 1999, Neményi et al. 1999, Rahoutei et al. 1999). Ezeket a vizsgálatokat már a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Növényélettani Tanszékének alapító (1992) tanszékvezetőjeként irányította. Ezekbe a nemzetközi együttműködéssel folytatott kutatásaiba kapcsolódhattak be az egyetem diákkörös és doktorandusz hallgatói is. Ez és az előadások modern szemlélete, lekiismeretes gondos felépítése indokolta, hogy Horváth Gábor elnyerte a hallgatók által adományozható legmagasabb kitüntetést, a Magister Optimus oklevelet. A mai Molekuláris Növénybiológiai Tanszék, amelyre a Szent István Egyetem méltán lehet büszke, Gábor tudományszervező tevékenységének legfontosabb, de korántsem egyetlen eredménye. Az SZBK-ban 1991-92-ben intézeti igazgatóhelyettesként tevékenykedett. Előtte, 1989 és 1991 között, a Tudományos Dolgozók Szakszervezetének Országos Elnökségében tett meg minden tőle telhetőt a tudomány érdekében. Több, mint három évtizedes tevékenysége során több jelentős tudományos bizottság munkájában vett részt. Ezek közül kiemelésre kívánkozik az MTA Növényélettani Bizottsága. A Scientia Amabilis Alapítvány kuratóriumának elnöke volt, a Fotoszintézis, Élet a Fényből Alapítvány kuratóriumának tagja. Először posztdoktori ösztöndíjasként, majd vendégkutatóként és vendégprofesszorként Ausztrália, az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia rangos intézményeiben öregbítette a magyar kutatás jó hírét. Rangos külföldi egyetemeken és kutatóintézetekben valamint nemzetközi konferenciákon tartott előadásokat. 1992-ben, Droppa MAGDOLNÁval együtt Szegeden rendezett egy nagy sikerű nemzetközi munkaértekezletet (FESPP Workshop on Environmental Factors Affecting Photosystem II; FESPP: Federation of European Societies of Plant Physiology). 1998-ban M. BARONnal, H.R. BOLHÁR-NoRDENKAMPFfal, Droppa MAGDOLNÁval és Szigeti ZOLTÁNnal együtt Tatán rendezték a „Stress Synergism in Plants - Photosynthesis under biotic and abiotic stress” című nagy sikerű nemzetközi műhelytanácskozást, melyhez Gábor jelentős mértékű támogatást szerzett többek között az Európai Tudományos Alaptól (ESF). A konferencia anyaga lektorált teljes cikkek formájában a Zeitschrift für Naturforschung egyik füzetében