Isépy István - Szigeti Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 93. kötet (2006)
2006 / 1-2. sz. - SZIGETI ZOLTÁN: A magyar növényélettan doyenje, Maróti Mihály professzor 90 éves
Szigeti Z soltak, mint Farkas Gábor, Garay András, Pozsár Béla, Frenyó Vilmos, és mások, akik jelentős, később meghatározó szerepet játszottak a hazai növényélettanban. Maróti professzor úr pályakezdése tehát igen rossz anyagi, de nagyon jó személyi feltételekkel indult a Növényélettani Tanszéken. 1954-től kezdődően megszervezte az ELTE Gödi Biológiai Állomást, aminek további fejlesztéséért a későbbi években is nagyon sokat tett. A Gödi Biológiai Állomásnak 1977-ig igazgatója is volt, amit mindig közmegelégedésre magas színvonalon látott el. Az állomás nemcsak Maróti professzor úr kutatómunkájához teremtette meg az alapvető feltételeket, hanem lehetőséget nyújtott több tanszék kihelyezett laboratóriumának működéséhez, sőt két teljes tanszék elhelyezéséhez is, így Maróti Mihály professzor úr neve nemcsak a Növényélettani Tanszékkel fonódott össze, hanem a Gödi Biológiai Állomáséval is. Oktatóként évtizedeken keresztül igen sokat tett a Növényélettan tárgy oktatásának fejlesztéséért és e tárgy megszerettetéséért. Évtizedeken át biológusok és biológia tanár szakos hallgatók generációit oktatta növényélettanra az elméleti főkollégiumokon és a gyakorlatokon egyaránt. Igen sok speciális kollégiumot tartott, melyeken más egyetemek hallgatói is részt vettek. Meghívott előadóként oktatott a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen, valamint a gödöllői Agrártudományi Egyetemen is nagy sikerrel. Pályafutása során számos hazai és külföldi szakembert oktatott és nevelt, akik már ma a növényi szövettenyésztés elismert kutatói. Nagyon sokan fordultak hozzá segítségért és tanácsokért, amit ő mindig önzetlenül meg is adott. Az egyetemi oktatáson kívül rendszeresen részt vett a középiskolai biológia tanárok továbbképzésében és jelentős ismeretterjesztő szerepet is betöltött rendszeres előadásaival. Maróti professzor úr neve a biológusok körében a növényi szövettenyésztés hazai megindításával kapcsolódott össze. Tudományos munkássága kezdetén növényi sejtélettannal foglalkozott, majd hamarosan rátért az izolált növényi szervek fejlődésének összehasonlító vizsgálatára, melyből 1957-ben kandidátusi értekezését is készítette. A későbbiek során a steril növényi szövettenyészetek növekedésének és fejlődésének hormonális szabályozásával foglalkozott, amiből 1967-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. Tudományos pályafutása során olyan izgalmas és fontos kérdésekkel foglalkozott, mint a növényi szövetek és szervek indukált organogenezise és embriogenezise, haploid növények indukciója. Igen széleskörű munkásságot mondhat magáénak a gazdasági szempontból fontos növények merisztémás vegetatív mikroszaporítása terén, a patogénmentes szaporítóanyagok előállításában, valamint a növényi szövetek génbankszerű tárolásában. Ő indította be hazánkban az első korszerű növényi szövettenyésztő laboratóriumot az ELTE Növényélettani Tanszékén. Ebből a laboratóriumból kerültek ki az első lombiknövények, ami azt is jelenti, hogy Maróti professzor úr, nemcsak a növényi szövettenyésztés hazai úttörője, hanem a növényi biotechnológiai kutatások elindítója is egyben. Laboratóriumában jó néhány növény, mint különböző orchideák, szegfű, szamóca stb patogénmentes mikroszaporítását oldotta meg. Összesen több mint 250 közleménye jelent meg, többségük hazai és külföldi szakfolyóiratokban, de jelentős volt az ismeretterjesztő aktivitása is. Monográfiáin kívül összefoglaló jellegű cikkei közül hármat szeretnék itt kiemelni. Ezek: Növényi szövet-