Isépy István - Szigeti Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 95. kötet (2008)
2008 / 1-2. sz. - VONA MÁRTON - PINTÉR BALÁZS - FALUSI ESZTER - PENKSZA KÁROLY: A Galgahévízi láprét vegetációjának változása 2000-2005
A galgahévízi láprét vegetációjának változása A Caricetum davallianae társulás a többi vizsgált vegetáció egységhez képest a szociális magatartástípusok tekintetében kivétel, mivel itt a legmagasabb értékeket 2000-ben 47,2 %-kal a specialista (S) fajok adták. Ennek egyértelmű oka a Carex davalliana, Veratrum album, Epipactis palustris nagy mennyiségű előfordulása volt. Ez az érték 2003-ra 7,2 %-ra csökkent, majd 2005-re 12,4 %-ra emelkedett, amit a már említett Carex davalliana csökkenése okozott. A ritka specialista fajok (Sr) közül az Iris sibirica, viszont már a kaszálás után jelentősen magasabb értékkel jelent meg újra 2005- ben. Magas volt 2000-ben a generalista (G) fajok aránya (24 %) 15 fajjal (pl.: Carex panicea, Succisa pratensis, Briza media), és ez az érték is növekedett a vizsgált időszak alatt (28,8 %). A természetes kompetítor (C) fajok (pl.: Phragmites australis, Eriophorum angustifolium) mennyisége szintén növekedést mutat. A zavarástűrő (CT) fajok (pl.: Vicia cracca, Juncus inflexus) mennyisége 2003-ra a duplájára nőtt (20,5 %), majd 2005-re csökkent (19,2 %). A Caricetum davallianae társulásban a kísérő fajok (K) aránya a legmagasabb 2005- ben is (46,2 %). 23 faj tartozik ebbe a kategóriába, mint pl.: a Carex davalliana és a C. panicea. A három társulásalkotó (E) faj (Carex distans, Salix cinerea) részesedése közül csak a nád mutat jelentős változást, 2003-ra mennyisége megugrott (30 %), de 2005-re csökkent (10,4 %). A zavarástűrő (TZ) fajok részesedése ez idő alatt 2005-re 16,2 %-ra nőtt. A gyom (GY) fajok a Deschampsietum caespitosae társuláson kívül még itt jelennek meg, de arányuk egyik időszakban sem jelentős. A védett fajok (V) aránya ebben a társulásban a legmagasabb (5,2 %), amihez a Carex nigra és az Epipactis palustris járul hozzá. A fokozottan védett (KV) fajok közül az Iris sibirica fordul elő. A védett fajok mellett megtalálható a ritka kétsoroskáka (Elysmus compressus). Megvitatás A területen rendkívül változatos termőhelyek hozzájárultak a változatos vegetáció kialakulásához. A 2000-es, 2003-as és 2005-ös cönológiai felvételek kiértékelése és összehasonlítása alapján elmondható, hogy a terület a korábbi rendszeres kaszálás felhagyása után igen nagymértékben degradálódott. A leromlást tovább fokozta, hogy a terület tulajdonosai az egyszeri tavaszi égetés mellett döntöttek, ami a nád jelentős térhódítását tovább segítette, visszaszorítva a láprétre jellemző növénytársulásokat, melyek így jelentős átalakuláson mentek keresztül. A tavaszi (május), majd egy esetleges nyári (augusztus) kaszálás hatására a nád hatékonyan visszaszorítható, a láprétekre jellemző növények gyorsan képesek visszahódítani a területeket. Minden vizsgált társulásban védett fajok is előfordulnak (Iris sibirica, Dianthus superbus, Eriophorum angustifolium, Koeleria javorkae), ami még értékesebbé teszi az asszociációkat. Az eddigi megfigyeléseink alapján a láprétek társulásviszonyait a rendszeres kaszálás képes alapvetően befolyásolni, a kezelés hatására a kékperjések előretörnek, a ritka üdébb társulások is nagyobb teret hódítanak vissza. A Caricetum davallianae társulás mutatkozott talán a legérzékenyebbnek, hiszen a 2000-ben még tömeges lápi sás majdnem eltűnt a vegetációegységből. A rendszeres kaszálás, a terület üdébbé válása hozzájárult, hogy a területen a legértékesebb társulásokban visszaszorult a nád, a vizsgált társulások természetesebb állapotba kerüljenek.