Isépy István - Szigeti Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 98. kötet (2011)
2011 / 1-2. sz. - ISÉPY ISTVÁN - SZABÓ ISTVÁN: In memoriam Dr. Priszter Szaniszló (1917-2011)
In memoriam Dr. Priszter Szaniszló A hazai védett és veszélyeztetett fajok „ex situ” megőrzése szempontjából figyelemre méltó, hogy 1950-től mintegy 100 hazai növényfaj szaporodási tulajdonságait vizsgálta saját kertjében, majd később az ELTE Füvészkertjében is. A több évtizedes fenológiai adatsor és megfigyelési tapasztalat igen jó alapot biztosít a mesterséges szaporítás és fenntartás kidolgozásához (Priszter 1993b). A magyar botanikai szaknyelv és tudománytörténet művelője Priszter Szaniszló szakmai működése gyakorlatilag két városhoz, nagyobbrészt Budapesthez, és viszonylag rövid, átmeneti időre Keszthelyhez kötődik. A keszthelyi évek a Mezőgazdasági Akadémián, majd Főiskolán nem tekinthetők száműzetésnek, és - ahogy felesége, egyúttal legközelebbi munkatársa fogalmazott - habár „nem volt könnyű, de ott is akadt néhány jó ember". Hetente egy napot továbbra is Budapesten dolgozott, és még a vasúti utazási időt is író-szerkesztő munkával töltötte. Almádi László személyében kapott tanársegédet maga mellé, aki florisztikai és szervezettani-terminológiai követője lett. Első keszthelyi tanítványai között tartotta számon Debreczy Zsoltot és a badacsonyörsi Folly Gyuláé Szakmai és pedagógiai tekintetben következetes oktatóként emlékeznek rá. Keszthelyen folytatta a Botanikai Közlemények (1954-1973 között a 45-60. kötetek) és a Magyarország Kultúrflórája sorozat (1959-2000) szerkesztését, összegezte Amaranthus tanulmányait (Priszter 1957a, 1958a 1959a, 1960b). Háromnyelvű (magyar, német, latin) növényszervtani terminológiai szakszótárt készített (Priszter és Csapody 1963e), melyben 1500 alaktani kifejezés rövid magyarázatát Csapody Vera közel 500 rajza (17 tábla) illusztrálja. A mű a magyar botanikai szaknyelv ápolása, tökéletesítése mellett a morfológiai, szisztematikai tanulmányokhoz olyan nélkülözhetetlen segédkönyv lett, amely a világirodalom ismerete révén a mai napig korszerű, időtálló. Priszter a botanika népszerűsítése, a növényvilág megszerettetése, a magyar nyelv művelése szempontjából fontosnak tartotta a tudományos latin mellett, a lehető legtöbb növény magyar nevének összegyűjtését, megismertetését. Hosszú évek gyűjtőmunkája eredményeként állította össze a hivatalos magyar és népi növénynevek 9000 tételt tartalmazó gazdag gyűjteményét (Csapody és Priszter 1966e). 1986-ban megjelent a 16000 növénynevet tartalmazó magyar-latin névgyűjtemény (Priszter 1986a), majd alig több mint egy évtizeddel később annak újabb, bővített kiadása 50000 növénynévvel a legújabb nómenklatúra szerint (Priszter 1998g). A másfél évtizedes nemzetközi összefogás eredményeként elkészült és megjelent Flora Europaea alapján összeállítja az 1200 taxont számláló európai fák és cserjék nyolcnyelvű (latin, angol, francia, német, magyar, olasz, spanyol és orosz) szótárát (Priszter et al. 1983b). Pár évvel később ugyancsak közreműködésével készül el a magyarországi nagygombák névjegyzéke is (Priszter et al. 1988f). Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottságának. Összeállította a magyar növénynevek helyesírási szabályait (Priszter 1985c), amely önálló füzetben, valamint a Növényneveink fejezeteként jelent meg (Priszter 1986d, példaanyagában részben átdolgozva 1998g). Kutatta és gyűjtötte korábbi századok növényneveinek forrásait (Priszter 1984e, Vörös és Priszter 1997e, Höhn és Priszter 2001 a), a magyar növénynevek megjelenését (Priszter 2001 b), a tudatos magyar növénynévadás történetét (Priszter 1993g), a magyar növényszervtani terminológia kialakulását (Priszter 1991k). Kádár ZOLTÁNnal közösen