Kőrösy József: A részvénytársulatok pénzügyi eredményei az utolsó negyedszázad alatt (1874–1898) (Budapesti Statisztikai Közlemények 29/2, 1901)
Hatodik fejezet. Az összes helyi részvénytársulatok üzleti eredményei
Összes részvénytársulatok: Osztalékok: 197 Ez a tábla a tényleg kifizetett osztalékokat, tehát az osztalékok szelvényértékét tartalmazza. Minthogy azonban különböző társaságok szelvényértékét, az illető névértékek különböző magassága folytán, nem lehet egymással közvetlenül összehasonlítani, sőt, minthogy nagyon sok esetben még egy és ugyanazon részvénynél is a névérték az idők folyamán megváltozott, úgyhogy még egy és ugyanazon társaságnak különböző évekről való osztalékát sem lehet összevetni: az értékeket százalékokra kellett átszámítani, azaz 100—100 forint névértékű tőkéhez viszonyítani. E czeiből 2. a 42. számú táblában az egyes üzleti évek szerint haladó főtáblából egy, az egyes részvénytársaságok szerint haladó kivonatot szerkesztettünk, miközben — mint ezt már az árfolyamoknál is tettük — megint átléptük a vizsgálódásainkat határoló 1898. évet, a mennyiben a kézirat nyomda alá való készitése idejében már ismert 1899. és 1900. évi eredményeket is felvettük — ezenkivül bevettük az 1873-iki válságos évnek fontosabb árfolyamait is. Ez a tábla tehát áttekinthető módon mutatja, mily ingadozásoknak volt alávetve a 100—100 frt tőkére számított évi osztalék minden egyes társulatnál és a 25 év mindegyikében. Azonban a százalékos évi osztalék kiszámításánál a névértékek különbsége mellett még egy másik körülményt is kell tekintetbe vennünk. Az osztaléköntés ugyanis, mint már említek, nagyon gyakran nem tizenkét hónapra vonatkozik, hanem ennél rövidebb vagy hosszabb időre. Ennélfogva, ha a helyes évi osztalékot akarjuk megtudni, az osztaléköntéseket egy év hosszára kell átszámítanunk; ha tehát az illető üzem tizenkét hónapnál hosszabb ideig tartott, egy megfelelő hányadot le kell vonnunk, ha rövidebb ideig tartott, hozzá kell adnunk. A tőkére vonatkozó adatokat is, mint már többször volt alkalmunk megjegyezni, nem volt szabad, úgy ahogy ezek a mérlegekben tartalmaznak, a számításba beállítani, hanem előbb ki kellett választani belőlök az osztalékra még nem jogosított tőkerészleteket, (új kibocsátások stb.). Csak a tőkének és osztaléknak ilyen helyesbítése után lehetett egy-egy társulatnak egy-egy évre eső százalékos osztalékát helyesen megállapítani. Ha mármost továbbá egyes vállalkozási csoportok vagy az összes társulatok átlagos osztalékainak kiszámításáról van szó, akkor itt sem szabad az arithmetikai átlagszámítást alkalmazni, amelynél tudvalevőleg összeadjuk az összes átlagosztalékokat és azoknak összegét a társulatok számával osztjuk, hanem megint át kell mennünk a quantifikált átlagszámításra, amelynél egyrészt az összes osztalékra jogosított tőkéket, másrészt a pro anno helyesbített osztaléköntéseket adjuk össze és ezt a két összeget viszonyítjuk aztán egymáshoz. Ilyen körülményes számítások képezik tehát a 42. számú tábla százalékos adatainak alapját, valamint azon két fő áttekintésnek is, melyeket a 43. és a 44. számú táblában összeállítottunk. A 43. számú tábla t. i. azt mutatja, mily nagy volt a 25 év mindegyikében az összes bankok, takarékpénztárak, iparvállalatok, biztosító társaságok, közlekedési vállalatok és egyéb részvénytársaságok, valamint valamennyi részvénytársulat együttes átlagos osztaléka, míg a 44. számú tábla az osztalékra jogosított tőkét és a tizenkét hónapra helyes-