Török István: A budapesti szövetkezetek 1931-ben (Budapesti Statisztikai Közlemények 63/3)
Bevezetés
Bevezetés. A szövetkezeti mozgalom problémáinak korunkban már fejlett irodalma van. A szakirodalomnak azonban sajnos meglehetősen kevés statisztikai anyag áll rendelkezésére ; ami van, az is többnyire hézagos. Régebbi hivatalos adatgyűjtések anyagától eltekintve és egyes szövetkezetek üzleti jelentésein kívül csak a központok kötelékébe tartozó szövetkezetek állagáról vannak adatok, melyeket a központok maguk állítanak össze tagszövetkezeteikről. A szövetkezeti mozgalomról áttekintést nyújtó adatok hiányát igyekszünk némileg pótolni akkor, amikor a budapesti szövetkezetekre vonatkozó statisztikai anyagunkat itt útjára bocsátjuk. Bár kétségtelen, hogy a szövetkezetek szerepének súlypontja a vidékre esik, a fővárosi szövetkezetek fejlődése sem hagyható figyelmen kívül, annál is inkább, mert az ország legnagyobb szövetkezeti intézményeinek székhelye és működésének központja Budapest. A főváros gazdasági forgalmának érhálózata részben a szövetkezeti intézményeken keresztül kapcsolódik a vidékhez. A termelő és fogyasztó szövetkezeti hálózat együttműködésében várható fejlődés még fokozott közgazdasági jelentőséget fog nyújtani a városi szövetkezeteknek. A magyar szövetkezeti mozgalom lelkes apostola, gróf Károlyi Sándor mondotta: »Minél nyomorultabbak a viszonyok, annál fontosabbá és nélkülözhetetlenebbé válik a szövetkezeti munka. Valóban a gazdasági viszonyok romlásával Budapesten is erős lendületet vett a szövetkezetek terjeszkedése. E sorok keltének idején több mint négyszáz budapesti szövetkezetet tart nyilván a céghivatal. A fejlődés további útja előre kiszámíthatatlan. Közgazdasági életünknek igen számottevő tényezőit képező nagy szövetkezeti intézmények közül sok, mint egészen szerény alakulat kezdte meg működését és alig negyedszázad elég volt ahhoz, hogy a jelenben már a nagyvállalatok sorában szerepeljen. Egyfelől a világháború óta eltelt időkről szóló rendszeres hivatalos szövetkezeti statisztika hiányában, másfelől az egyes nagy szövetkezeti intézmények igen különböző munkaköre és szervezete miatt munkánk első részében monografikus ismertetésre kellett szorítkoznunk. Ez azonban nem akadálya annak, hogy a szövetkezeti mozgalom helyzetéről általános benyomásokat is nyújthassunk. 1*