Az 1930. évi népszámlálás eredményei Budapesten. 1. rész: Épületviszonyok (Budapesti Statisztikai Közlemények 68/1, 1932)
Előszó
17* Említésreméltó még a budapesti kincstári épületek és az azokban lakók számbavételének speciális esete. A magy. kir. budapesti 1-es honvéd vegyesdandár parancsnoksága a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal rendelkezésére bocsátotta a fennhatósága alatt álló katonai épületek jegyzékét annak feltüntetésével, hogy az egyes kincstári épületek és az azokban lakó személyek pontos számbavétele céljából az egyes felvételi nyomtatványokból mily mennyiségre lesz szükségük. A felvételi nyomtatványok kiállítását a laktanya-parancsnokságok végeztették el, az összegyűjtés munkája azonban arra a számlálóbiztosra várt, akinek számlálójárásában az egyes laktanyák feküdtek. A felvételi anyag begyűjtése és felülvizsgálata. A népszámlálási, valamint az országgyűlési képviselőválasztói nyomtatványok visszagyűjtésének tempója — miként az előrelátható volt — meglehetős vontatottan haladt előre. A nyomtatványok sokféleségéből és a két merőben ellentétes természetű összeírás egybekapcsolásából kifolyólag számos nehézséggel kellett a számlálóbiztosoknak megküzdeniök. Már a különféle népszámlálási nyomtatványok egymással összefüggő kérdőpontjainak bonyolult volta következtében a számlálóbiztosoknak több ízben kellett ugyanazon háztartásokat, illetve személyeket felkeresniük, egyrészt, hogy a késedelmes adatszolgáltatókat a nyomtatvány kitöltésére buzdítsák, másrészt pedig, hogy a kitöltött összeírólapon tapasztalt ellentmondásokat és hibás adatbevallásokat a helyszínen helyesbítsék. Emellett nagyban hátráltatta a számlálóbiztosok munkáját az országgyűlési képviselőválasztások összeírási munkálata is. Az összeírólapok lakásról-lakásra haladó revideálása és az adatszolgáltatók okmányaiba való betekintés olyan nagy megterhelést jelentett a számlálóbiztosok részére, hogy a felvételi anyag csigalassúsággal haladó begyűjtése és a számlálóbiztosok által történő felülvizsgálása arra késztette a Székesfővárosi Statisztikai Hivatalt, hogy a visszaszolgáltatásra eredetileg kitűzött 1931. január hó 10-i terminust kénytelen-kelletlen több ízben meghosszabbítsa. Az említett nehézségeken kívül még más, a munka sikeres és gyors lebonyolítását gátló momentumok is felmerültek. Ilyenek gyanánt említjük meg a felvételi nyomtatványokkal szinte túlzásba menő takarékoskodást. Előfordult, hogy a munka egyes fázisaiban egy-két napon keresztül a kerületi számlálási irodák egyáltalán nem voltak képesek a számlálóbiztosokat nyomtatványpótlásban részesíteni, mert a kiutalt nyomtatványmennyiség csak részben fedezte az egyes kerületi irodák bejelentett igényeit. Sőt egy alkalommal az is előfordult, hogy amikor a székesfőváros területén az épületek összeírására külön készített Házigyüjtőívek átmenetileg elfogytak, a munkálatok folyamatosságának biztosítása érdekében a hivatal kénytelen volt az egyes kerületi irodák nyomtatványigénylését részben (a fővárosi Házigyüjtőívektől némileg eltérő is) az ország többi lakhelye épületeinek összeírására készült Házigyűjtőívvel kiegészíteni. A Székesfővárosi Statisztikai Hivatal egyrészt a körültekintően megszövegezett utasítások elkészítésével, másrészt pedig a számlálóbiztosoknak részletes és mindenre kiterjedő kioktatásával arra törekedett, hogy a népszámlálást és az azzal kapcsolatos egyéb összeírási munkálatokat a számlálóbiztosok részére megkönnyítse. Ebbéli törekvése azonban sajnos, nem minden esetben járt sikerrel. Több esetben érkeztek a Fővárosi Statisztikai Hivatalba olyan bejelentések, hogy a főváros egyes részein Budapest épületviszonyai. 1930. 2