Schuler Dezső: A hajléktalanság kérdése a székesfővárosban (Budapesti Statisztikai Közlemények 76/1)
Bevezetés
4 Nálunk a heti 40 pengőt kereső ipari munkás, keresetének legalább 25%-át kénytelen lakbérre fordítani és a fővárosban konyhás lakások alsó bérhatára 30 pengő havi bér alá ritkán süllyedt. Ám a lakbér a jövedelemnek csak egy bizonyos részét emésztheti fel. A jövedelem jelentős része feltétlenül biztosítandó a semmi esetre sem nélkülözhető egyéb szükségletek részére. Lakáshiány esetén a lakáspiacon a kínáló háztulajdonos monopolisztikus helyzetbe kerül. A lakbér nagyságát nem a lakás használati értéke, hanem a lakást keresők fizetőképességének felső határa szabja meg. Ez esetben az anyagilag gyengébben szervezett háztartások — rendszerint sokgyermekes munkáscsaládok — a lakásokból lassan kiszorulnak, s miután a lakás épen a legrugalmasabb szükséglet, az a család, amely jövedelméből már nem képes a szoba-konyhás lakást megfizetni, lemond önálló lakásáról, társbérlőt, albérlőt fogad magához, majd azzá válik vagy kunyhó-, bódélakásokba húzódik meg, végül a családi közösséget felbontva, ágyrajáróként éjjeli szállók stb. felkeresésére kényszerül s lakásszükségletét csak a legnagyobb összezsúfoltság mellett tudja biztosítani. A hajléktalanság azonban nemcsak a lakásviszonyokból fakadhat, hanem bekövetkezhet akkor is, ha a család jövedelmében jelentős apadás áll be, ha a bér fizetőképessége megszűnik. Ebben az esetben a bérlő az alacsony bért sem képes fizetni, s ha aránylag olcsó lakáshoz is jut, csakhamar bérhátralékba kerül. A háztulajdonos igyekszik a bérhátralékos családtól megszabadulni, felmondási, kilakoltatási jogát érvényesíti és a család hajléktalanná válik. A hajléktalanság problémájának végső okát tehát az általános lakásviszonyokon, a kislakások bérnívóján keresztül a lakosság keresetébe, bérfizetőképességébe gyökerezve találjuk meg. Találóan mondja Trüdinger: »Die Wohnfrage kann auch eine Lohnfrage sein.« A közhatóságoknak a fentiek alapján a hajléktalanság elleni küzdelme kétirányú lehet. Ha a hajléktalanság indító oka főként a lakástermelés, illetve a lakáskínálat és a kereslet megzavart arányában rejlik, tevékenységük elsősorban arra irányul, hogy a lakáspiacot a szegényebb családok részére olcsóbérű kislakásokkal lássák el. Amennyiben azonban a hajléktalanság forrása főleg az általános keresetcsökkenésben vagy a munkanélküliségben rejlik és a közhatóság a gazdasági viszonyok javítását szociálpolitikai intézkedésekkel elérni nem tudja, a hajléktalanná váló családok elhelyezéséről intézményesen kell gondoskodnia. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy a családok megfelelő anyagi és erkölcsi helyzete a község, a társadalom és a nemzet szempontjából mily értéket képvisel. Ha a család anyagilag és erkölcsileg összeroppanva hajlék