Schuler Dezső: A hajléktalanság kérdése a székesfővárosban (Budapesti Statisztikai Közlemények 76/1)
A hajléktalanság kérdése 1900-tól a háború kitöréséig
46 Meg kell említeni azonban, hogy a fenti előterjesztés még jórészt a 90-es évek felfogását tartalmazza és programmját is az ezen munka első fejezetében részletesen ismertetett Gerlóczy-féle javaslatra alapította. A lakásnyomor azonban egyre fokozódott. A szegény sorsú és lakásokban elhelyezkedni nem tudó családok mind nagyobb számban fordultak lakásigényükkel a kerületi elöljáróságokhoz. E családok súlyos helyzetére mutatnak rá a kerületi elöljáróságok a szükséglakások ügyében tett jelentéseikben. A X. ker. elöljáróság 79.378/1907—IX. sz. alatt jelentette, hogy a kerületben állandóan nő azon családok száma, akik nem képesek a heti 2 korona használati díjat sem megfizetni. Kérte ezért a tanácsot, hogy az állandóan növekvő használati díjhátralékok ügyében döntsön. Rámutatott jelentésében arra is, hogy a X. ker., Belső Jászberényi úti szükségbarakkok már teljesen tönkrementek, alig használhatók s ezért újabb szükséglakások létesítése szükséges,különösen, mert a kerületben állandóan emelkedik azoknak a száma, kik a magas lakbéreket megfizetni nem képesek s ezek mind nagyobb számban jelentkeznek támogatásért az elöljáróságoknál. A főváros ekkor már teljes felkészültséggel folytatta előkészítő munkáját a lakásviszonyok rendezése ügyében. Előterjesztés készült a lakásügyi hivatal felállítására, az ágybérlős és albérlős lakások, az éjjeli szállók és pincelakások használati feltételeinek szabályozása tárgyában stb., a közgyűlés pedig 1163/907. kgy. sz. alatt elhatározta, hogy a kislakások építését sürgősen folytatja és a szegényebb sorsú lakosság részére létesítendő kislakásokra adómentességet kér a kormánytól. A pénzügyminiszterhez intézett felterjesztésében a főváros ismertette programmját, amely szerint a lakásnyomor megszüntetése végett olcsóbérű kislakásokat — az albérletek és ágyrajárók számának csökkentése és a hajléktalanság enyhítése végett — szükséglakásokat kíván létesíteni. Ezeket a lakásokat a főváros önköltségi áron kívánta a lakók rendelkezésére bocsátani s ezért rendkívüli állami adómentesség megadását kérte addig, amíg a létesülő épületek a főváros anyagi haszna nélkül a magasabb bérű lakásokban elhelyezkedni nem tudó családok részére fognak hajlékul szolgálni. A törvényhozás az iparfejlesztési törvényben (1907. évi III. t.-c.) az ipari munkásság lakásnyomorának csökkentése érdekében már húsz évi adómentességet biztosított az olyan lakások részére, amelyeket gyári vállalatok munkásoknak adnak bérbe vagy törlesztésre adnak el, sőt a törvényhozás nem feledkezett meg a mezőgazdasági munkásházak létesítéséről sem. (1907. évi XIII. t.-c.) A főváros felterjesztésére alkotott: »A főváros fejlesztéséről szóló« 1908. évi XLVIII. t.-c. állandó adómentességet biztosított a főváros költségén létesített azon lakásokra, melyek bére az önköltséget meg nem haladja.