Ruisz Rezső: A Budapesttel szomszédos községek út- és közlekedési viszonyai (Budapesti Statisztikai Közlemények 77/1)
Bevezetés
4 Amikor 1908-ban a Bárczy—Harrer-féle javaslat először foglalkozott Budapest környékének kérdésével, a közvélemény ezt a problémát még felfogni sem volt képes, nemhogy hamar magáévá is tudta volna tenni. A közbejött események a kérdést félretolták, sajnos tízegynéhány éven át mással kellett foglalkoznunk és amikor túl voltunk a reánk nézve oly szerencsétlen világháborún és az azt követő idők borzalmain, a probléma ijesztő jellegűvé fokozódva meredt szembe velünk. Bárczy—Harrer még csak 120.000, a határokon kívül letelepedett lakossal és 14.000 lakóépülettel számoltak, napjainkban a fővároskörnyék már 26.241 hektár területet, közel félmillió lakost és 54.000 önálló épületet jelent. És a kitelepülés még korántsem veszített fejlődésének erejéből, amit leginkább bizonyít az, hogy már 1934-ben az adóösszeírásokon alapuló becslések tekintetbe vételével Pestszenterzsébet lakossága elérte a 80.000-et. Négy esztendőn belül 20%-os népességszaporodás az amerikai fejlődésű, de igen sokszor csak balkáni nívójú perifériákon azt jelenti, hogy 1940-ben Budapest környékén közel egymillió lakost számolhatunk meg és a megoldásra váró kérdések oly hatalmasokká növekszenek, hogy azokkal szembenézni már senki sem fog merni. A problémák tömege és nagysága horribilis, tanulmányunkban pusztán az út- és közlekedési kérdések megvilágítására törekszünk és ennek ellenére is sokezernyi szerteágazó apróbb és nagyobb összefüggésnek létezését tudtuk végig vezetni. Kétségtelen, hogy ugyan épen a közlekedési kérdések képezik a kitelepülések életének legjelentősebb faktorait, az út- és közlekedési viszonyok rendezése jelentheti elsősorban a teljes megoldás felé való haladást, de ezek önmagukban még korántsem jelentik annak a munkának egészét, amit Nagy-Budapest érdekében rövidesen végezni kell.