Zaitz László: Budapest csatornázása (Budapesti Statisztikai Közlemények 82/3, 1937)
Budapest csatornázásának jelene
61 már a Szent Imre herceg úti hegyivízlevezető csatorna megépítésével nyert rendezést, s végül az Andor utcával párhuzamosan, attól délre vonuló Határárok. Méreteire nézve ezek között a leghatalmasabb az Ördögárok, vagy ahogyan régente nevezték, a Paulus-árok. Érdemesnek tartom ennek a legendás hegyi vízlevezetőnek múltját feleleveníteni. Még a fővároson túl, Nagykovácsi környékén, a Nagyszénáson esett csapadékot is az Ördögárok vezeti le a Dunába. A főváros határán túl két ága van: az egyik Nagykovácsi felől, a másik pedig a »Szépjuhászné« felől húzódik a mélyebben fekvő Hűvösvölgy felé. Ez a két főág Máriaremeténél egyesül. Vízgyűjtő területe több mint 10.000 katasztrális hold, amely kiterjed a Zugligeti, Hűvösvölgyi és Nagykovácsi hegyvidékre, valamint a Svábhegy északi és keleti oldalára. Nagyobb esők alkalmával másodpercenként mintegy 50.000 liter vizet vezet le a Dunába. Erről a nagy területről a csapadékvizet több mellékárok, úgymint a Németvölgyi-, Diós-, Zugligeti-, Budenz-árok stb. gyűjti össze és vezeti az Ördögárokba. Ennek az árokrendszernek a hosszúsága kereken 45 kilométer. Az Ördögárok, mint ennek az árokrendszernek főgyűjtője, a főváros területén a Hűvösvölgyi villamosvonal mentén a Riadó utcáig nyílt szelvénnyel halad, azontúl már boltozott; átszeli a Városmajort s a Krisztinakörút és Árok utca alatt vonulva a Döbrentei térnél a Dunába torkol. Az Ördögárok beboltozását a Rácfürdőtől a Mikó utcáig a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1872-ben határozta el, tekintettel arra, hogy a nyílt árok, amelybe szennyvizeket is bevezettek, a lakott városrészben igen kellemetlen bűzt terjesztett. A Duna és a Rácfürdő közötti szakaszon az árok már abban az időben boltozva volt, sőt itt házak is emelkedtek felette, ezért ezt a szakaszt csak később szándékoztak átépíteni. Az »Ördögárok beboltozási munkáira felügyelő bizottmány« elnöke előbb Áldásy Antal, majd utóbb Szuper László volt. A beboltozási munkák összes költségeit 557.599 forintban irányozták elő, mely összeg felét a Közmunkák Tanácsa vállalta, azzal a kötelezettséggel együtt, hogy a Duna és a Rácfürdő közötti szakasz későbbi átépítéséhez I. Ferenc József király által »Budai célokra« elhelyezett 97.143 forintot is annak idején rendelkezésre fogja bocsátani. A beboltozási munkálatok kellős közepén 1875. évi június hó 26-án, amint az emlékezetes, hatalmas felhőszakadás zúdult a budai hegyvidékre. A hatalmas víztömeg előbb a Horváth-kert és a Vérmező környékét öntötte el, majd amikor az áradás már bizonyos szintet elért, az egész vízmennyiség lezúdult a Rácvárosra, összerombolva az útjában álló épületeket. A katasztrófa legnagyobb kárt okozott és a legtöbb emberéletet követelte a mai Döbrenteitéren, ahol a régebb idő óta beboltozott árok felett az akkor közismert Csekeö- és Mauks-féle emeletes házak állottak. Itt ugyanis a víz, miután