v. Surányi-Unger Tivadar: Budapest szerepe Magyarország gazdasági életében 1925–1934. 1. kötet (Budapesti Statisztikai Közlemények 85/3, 1936)
Második rész. Kereskedelem és forgalom - II. fejezet. Közlekedés
34- ben postai értékcikkeket árusítanak. Igaz viszont, hogy ez a tevékenységük egész forgalmukban csak aránylag alárendelt fontosságú. Ezért viszonylag laza az az összefüggés is, amely köztük és tulajdonképeni hírszolgálati intézményeink fejlődése között mutatkozik. Számuk az egész országban évtizedünk folyamán erőteljes emelkedést mutatott. Ez már csak azért sem meglepő, mert a postahivatalok száma is növekedett és tevékenységük bővült. Postai magán-értékcikkárusítóink számának alakulásában azonban — az erősen emelkedő irányvonal ellenére — már a rövidebb konjunkturális hullám is közvetlenül érvényesül. Igaz, hogy ezt csak tetemes lag-gel, azaz időbeli késedelemmel teszi. Fontoljuk meg, hogy egyrészt a trafikengedély megszerzése hosszabb időt vesz igénybe, másrészt pedig az engedélyes egyszer megszerzett trafikengedélyéről nem egykönnyen mond le. Még általános gazdasági hanyatlás esetén is hosszabb ideig küszködik, mielőtt az engedély visszaadására szánja magát, így érthető, hogy a huszas évek fellendülése postai magán-értékcikkárusítóink számában csak körülbelül egy-két évnyi késedelemmel vált valóban érezhetővé. Csúcspontját ez a szám nem a huszas évek végén, hanem csak 1930-ban érte el. Tehát csak akkor, amidőn az általános gazdasági életben már a pangás első jelei mutatkoztak. Ez a pangás azután a postai magán-értékcikkárusítók számában még 1933/34-ben is éreztette hatásait. Nevezetesen 1934 is csak csekély újabb emelkedést hozhatott ezen a téren az 1933. évi viszonylagosan mély színvonallal szemben. Azt is mondhatnánk ugyan, hogy 1930—1932-ben az ország összes postai magán-értékcikkárusítóinknak száma viszonylagos telítési fokot ért el és utóbb ezért hanyatlott. A tényleges összefüggéseknek azonban sokkal inkább megfelelő az a konjunkturális és időbeli késedelem szempontjára támaszkodó magyarázat, amelyet fentebb adtunk. A rövidebb hullámú konjunkturális tényezőnek azért van ezen a téren viszonylagosan nagy súlya, mert itt nem közüzemekről, hanem magánvállalatokról van szó. Bennük nem a hosszabb időre berendezkedő nemzetgazdasági termelékenységi szempont, hanem a közvetlen jövedelmezőségi költségszámítás mérvadó. Budapest nagyobb forgalma indokolja, hogy mind évtizedünk elején, mind pedig végén összes postai magán-értékcikkárusítóink számának több mint % része a fővárosban volt található. Hogy a főváros idevágó részesedése évtizedünk folyamán mégis árnyalatilag csökkent, azt jól magyarázhatjuk a fővárosi postahivatalok számának stagnálásával, azaz megállapodásával is. Ez az összefüggés azonban természetesen csak annyiban áll meg, amennyiben a trafikoknak postai értékcikk árusítását nézzük. Azt viszont, hogy vidéken postai magán-értékcikkárusítóink száma évtizedünk folyamán jóval gyorsabb ütemben emelkedett, mint a fővárosban, megint azzal indokolhatjuk, hogy