Pásztor Mihály: A százötven éves Lipótváros (Budapesti Statisztikai Közlemények 93/4, 1940)
Parkok és terek
198 ide telepítették a fából-vakolatból összerótt ideiglenes német színházat, melyet csak 1870-ben bontottak le.1) Akkoriban még Vásártérnek, vagy Új Piacnak hívták az Erzsébet-teret. Valósággal porfészek és pusztaság volt abban az időben. »Alacsonyos házak szegényes keretébe volt foglalva, ez a líbiai sivatag — írja róla fővárosunk kedves tollú krónikása , Ágai Adolf. Állat nem járta, madár nem szállta. Még verébnek sem kellett volna homokja s inkább másutt keresett száraz fürdőt. Télen vastag hó feküdte, tavasszal tenger volt, nyáron sivatag, ősszel feneketlen sármeder, melyben szügyig dagasztott a ló, ha kegyetlen gazdája a téren át akart vágni időkímélés céljából«. .. Évenként négyszer, országos vásár idején sátrakkal, bódékkal rakták tele a vásárosok. Más időben népes ünnepeket, katonai felvonulásokat tartottak e téren. Kis diákok itt labdáztak, vagy játszottak háborút. A porfelleg nem zavarta őket sem a játékban, sem a háborúskodásban. Néha egy-egy cirkusz ütötte fel sátorfáját a téren. 1853 májusában aztán idekerült a hajléktalanná lett német játékszín deszkából, gerendából összetákolt ideiglenes háza. Ettől kezdve megváltozik az Újvásártér arculatja is. A községtanács elhatározta, hogy a rendezetlen Új Piacot parkká alakítja s egyelőre az ideiglenes német színházhoz vezető utakat kikövezteti. De azért eltelik még egy kevés idő, míg az első fákat elültetik az Erzsébet-téren. A készülő József nádor emlékre való tekintettel a városi tanács 1860-ban elhatározza azt is, hogy a József-teret »viránnyá« alakítja át. Már gróf Széchenyi Istvánnak is kedves terve volt, hogy a József-teret parkká kell átalakítani. Az ötletet 1832. július 7-én szóvá is tette a választott polgárság ülésén. A polgárság hajlott is a szóra. A tervből mégsem lett semmi. Ötletéhez azért lett hűtlen Széchenyi, mert elkedvetlenítette, hogy a város nem volt hajlandó eladni neki a Harmincad-ház telkét, melyen tudvalévően a Nemzeti Casino palotáját szerette volna felépíteni. Ehhez a palotához nagyszerű háttér lett volna a fával, virággal beültetett József-tér. A nádor szobra aztán ismét időszerűvé tette a tér »viránnyá« való átalakítását. A szobrot Halbig János müncheni szobrász mintázta. A kész szobrot már 1860-ban hajón Pestre szállítja, de a felállításra akkor nem került sor, mert felsőbb rendeletre a leleplezési ünnepet — nyilván a politikai helyzetre való tekintettel — bizonytalan időre el kellett halasztani. A szobrot tehát nagy ládákban a városháza udvarán helyezték el. Csak kilenc év múlva, 1869. április 25-én leplezték le az emlékművet. A városi tanács és a szoborbizottság véleménye az volt, hogy a szobrot a Duna felé fordulva állítsák fel. Ezzel szemben Halbig kijelentette, hogy művészi szempontból a szobrot csak * A német színház 1847. február 2-án leégett. Akkor a csonka falak felhasználásával újból felépítették, de 1849-ben a bombák tönkretették ezt is. Később a Redoute romjaiból építettek új színházat, de 1852-ben a Redoute-színház is leégett. Erre 1853 májusában a mai Erzsébet-tér közepén épült fel az ideiglenes színház. 2) 1853 március 4-én.