Pásztor Mihály: A százötven éves Lipótváros (Budapesti Statisztikai Közlemények 93/4, 1940)
Hogyan születik egy város
. A nevezetes évforduló alkalmából szunnyadó múltját szeretném megbolygatni annak a városnak, melynek kiépítésében részt vettünk már mi maiak is. A házakon, az intézményeken rajta van a kezünk nyoma és agyvelőnk munkája. Illik tehát, hogy megismerjük a Lipótváros eredetét, gyermekkorát és fejlődésének állomásait. Hogyan születik meg, mikép csinálódik egy ekkora város? Mi csak azt látjuk, hogy van; látjuk, hogy tornyos paloták közt szalad a villamos, rohan az autó, meg az autóbusz, kenyér után futnak a loholó emberek és elzúg fölöttük a fellegekben járó repülőgép. Tudjuk, hogy ennek a városnak tüneményes fejlődése sok-sok munka és igyekezet, küzdelem és erőfeszítés, konjunktúrák és válságok eredménye. De hogy kik haltak bele a küzdelembe, kikre szakadt rá a város épülő nagysága : erről nem beszélnek a régi akták és jegyzőkönyvek ; nem beszélnek róla Alt Rudolf színes, mosolygó litográfiái; Petrich András és gróf Vasquez Károly kedves képei; Rohbock és Bartlett acélmetszetei, melyek elénk varázsolják a Lipótváros napsugár múltját és a Dunasor klasszicizáló köntösben komolykodó, palatínus-korabeli házait. A polgárság elbüszkélkedhetett vele, hogy amit a szem itt lát, az mind »a maga emberségéből« tellett. Más nem segített benne. Leggazdagabb főuraink a kiegyezésig nem építettek itt palotát és idegenben költötték el millióikat. Uralkodók, hercegek nem laktak itt; a királyi udvar fénye nem ragyogott rá Pestre. Meg kellett elégednie a császárvárosból nagyritkán idetévedt egy-egy fénysugárral. Pest sohasem érezte — mint Bécs — a királyok pazar bőkezűségét. Amije van és amije lett, mind a maga erejének, polgársága igyekezetének köszönheti ez a város. Szorgalma gyümölcse a Lipótváros is, mely példaadásnak, mintavárosnak épült s arra szánták, akik megtervezték, hogy különb legyen, mint Pest többi része. Mint az évgyűrűk a fa korát, úgy mutatják meg a Lipótváros fejlődési és terjeszkedési állomásait Pest egykorú térképei. A Lipótváros első házai az egykori Újvásárteret ölelték körül, de a Gróf Tisza István utcán túl már alig épült egy-két ház a XVIII. század utolsó és a XIX. század első évtizedében. E házak — a Lipótváros első házai — báró Schilson János kamarai igazgató emlékét elevenítik meg. Tulajdonképen ő hívta életre az »Újvárost«. Ő szabta ki az Erzsébet-teret a Váci-kapu előtt elterülő »homok«-ból; vonalait ő húzta meg az V. kerület nyílegyenes utcáinak. Ezeknek az utcáknak a flaszterjét tapodjuk ma is. Amit Schilson megindított, azt folytatta József nádor Szépítő Bizottsága négy évtizeden keresztül. A Palatínusnak szívügye volt Pest fejlesztése és szépítése. Szeretettel, buzgósággal és eréllyel próbált fővárost építeni a faluszerű Pestből. Korának emlékei a mai Lipótváros szép neoklasszikus ízlésű házai. Azonban a mai Széchenyi utca vonalánál messzebbre József nádor idejében sem jutottak a városfejlesztéssel. Útját állotta a fejlődésnek és haladásnak az Újépület. Az idősebb Andrássy Gyulától életre hívott