Állami főreáliskola, Brassó, 1897
Béranger ennek a rajongásig magasztalt népnek a fia,, sőt több, egy jogokért küzdő hatalmas korszakának is a dalnoka. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy az a mámoros lelkesedés, mely Petőfi ajkára a francziák határtalan dicsőítését adja, öntudatlan hevülésre gyújtja Béranger iránt is. És ebben a költőért való nemes hevülésben ép annyira makacs és elfogult, mint lángolásában a franczia nép iránt, melyet „hibáiban is becsülendőbbnek tart, mint más nemzetet erényeiben“. Petőfi költői pályájának még egészen a kezdetén van, midőn Béranger dalaival megismerkedik. A magyar írói világ már korábban figyelmére méltatta a franczia költőt,, tanúsága, hogy Csató Pál egy (Le bon dieu), Erdélyi Jánoskét (Le sénateur, Le printemps maudit) költeményét fordította le magyarra. A hazai politikai viszonyok, melyek a jövendő nehéz küzdelmeket már sejtették, különösen alkalmasak voltak rá, hogy a júliusi forradalom és annak költője nálunk is érdeklődéssel találkozzék. Abban az időben tehát, midőn Petőfi bontogatni kezdi szárnyait, Bérangert már bizonyos népszerűség övezi nálunk, ami az ifjú költőre sem marad hatás nélkül. Eleinte ez bizonyára csak olyan mindennapi érdeklődésben nyilvánult, aminőt egy nagy nemzet ünnepelt költője ifjú tehetségekben maga iránt ébreszteni szokott. Később azonban, a 40-es évek közepén, amikor Petőfi már a szabadságszeretet szenvedélyének egész vulkánját hordozza keblében, az érdeklődés Béranger iránt lelkesedéssé,, sőt rajongássá fokozódik. Most már úgyszólván nincs kedvesebb olvasmánya mint a franczia forradalom története és Béranger chansonjai. Ezeknek a gyűjteményét mindenüvé magával hordozza, közülök többet (Souvenir d’ enfance, Le bon vieillard, Voyage imaginaire, La nostalgie) lefordít magyarra, nem egy versében, melyeket csakhamar tűzbe vet, egészen Bérangert utánozza, a költőt Párisban meglátogatni készül és társaságokban és leveleiben gyakran szól róla áradozó magasztalással. Még a 48-as események lázas napjaiban is a csodálat áhítatával tekint az agg chansonnierre, akinek „Legújabb dalát“ siet lefordítani, mert az „legszebb költeményei közt talán a legszebbik“.