Állami főreáliskola, Brassó, 1909
. A róm. kath. főgimnáziumban is hosszú időn át németül tanítottak, ami az akkori viszonyok közepett, alapításának körülménye, a róm. kath. németség fontos szerepe, jelentékeny száma, s a magyarság szerény pozíciója következtében érthető, indokolt volt. Az intézetben uralkodó szellem azonban kezdettől fogva megfelelt a magyar államiság szempontjainak, s hovatovább egyik legszilárdabb erőssége lett a brassói magyar ifjúság hazafias nevelésének. Elégséges lehetett-e azonban ez a legszűkebb értelemben is nemzeti irányú intézet, melynek tannyelve a hetvenes években már magyar lesz, az elemi iskolákból kikerült nagyszámú magyar tanulók minden irányú rendeltetésének az ellátására? Nem volt-e ebben az időben már egészen természetes, hogy a brassói magyarság sokat jelentő erősödése, az elemi iskolák nagyarányú népesedése egy új magyar középiskola alapítására adjon indítékot, mégpedig oly módon, hogy a felekezeti középiskola mellé állami középiskola, a klasszikus irányú iskola mellé gyakorlati szellemű iskola kerüljön ? A kultúra szolgálatában való egészséges verseny a nemzeti előhaladás egyik leghatékonyabb tényezője. Semmi sem alkalmasabb mint ez arra, hogy az egyéni érdek, hiúság, hatalmi vágy alacsony szempontjain felülemelkedve, egy szent hivatás emberei magasztos ideálért hevüljenek, nagy nemzeti célokat szolgáljanak. Milyen szűkkeblű, kicsinyes felfogás is volna az, mely a két brassói magyar középiskola erkölcsi és szellemi versenyét mindennapi üzleti marakodásnak minősítené, mintha az egyik keseredett szívvel tekintené a másik virulását vagy kárörvendően a másik hanyatlását ! Mikor intézetünk fennállásának negyedszázados múltjára emlékezünk, örömmel tölt el bennünket annak a tudata, hogy a testvér magyar középiskola szerény kezdetből virágzó jelenre és büszke jövőre fejlett, s hogy az a kulturális verseny, mely reáliskolánk alapításával természetszerűen megindult, nemcsak a két intézet erejét, fej-