Brassói Lapok, 1970 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1970-03-26 / 12. szám

BL Szocialista mezőgazdaságunk korszerűsítésének útján A TAK­ARM­ÁNYALAP BIZTOSÍTÁSA - ELSŐRENDŰ KÖVETELMÉNY Az RKP KB legutóbbi plenárisán, az állattenyésztés fejlesztésére elfogadott országos program célkitűzései sikeres megvalósításának egyik döntő feltétele a bőséges és tápanyagokban gazdag ta­­karmányalap biztosítása. Brassó me­gyében erre kiváló lehetőségek vannak. A megye­­ mezőgazdasági területének több mint a felét, pontosabban 177 800 hektárt, természetes legelők és kaszálók alkotják. E területek termőképességé­nek szüntelen növelése a tavaszi idő­szak legfontosabb teendője. Most az ideje annak, h­ogy valamennyi mező­­gazdasági egység vezetői és szakembe­rei, valamint a községi néptanácsok, különös gondot fordítsanak a talajjaví­tási és -karbantartási munkálatok jó minőségű elvégzésére. E nagy jelentőségű akció gazdasági hatékonyságát a megye több termelő­­szövetkezetében is a gyakorlat, az álla­ti termékek növekedése igazolta. Rozs­nyón például — ahol az elmúlt évben is számottevően túlhaladták az állatte­nyésztési előirányzatokat — már az ősszel 30 hektár kaszálón istállótrágyát terítettek el, a tél folyamán pedig ú­­jabb 125 hektáron trágyalével és mű­trágyával növelték a gyepes terület táperejét. A szászmagyarósi szövetke­zeti tagok is hasonló kezdeményező készségről tettek tanúbizonyságot. Azzal párhuzamosan, hogy az előirányzottnál nagyobb területre szórtak műtrágyát, megkezdték a legelőik tisztítását, a ta­laj egyengeté­sét, elsősorban a fejőste­heneknek és tenyészüszőknek kijelölt területeken. Apáca lakosai elhatároz­ták, hogy az idén mintegy 1­000 mun­kanapot fordítanak a legelők és kaszá­lók feljavítására. A kedvező időjárás ellenére a megye termelőszövetkezeteinek többségében, különösen Kőhalom és Fogaras vidé­kén, az MTSZ-ek vezetőtanácsai és tag­sága, akárcsak a helyi néptanácsok, még most is a várakozás álláspontjára helyezkednek, tervezgetnek , tervezget­nek, ahelyett, hogy cselekednének a ta­­karmányalap biztosítása érdekében. Ta­valyi példák is igazolják, hogy azok­ban a gazdaságokban, ahol másodren­dű kérdésnek tekintik e fontos teendő­ket, már a tél derekán takarmányhiány mutatkozik. Ilyen helyzet állt elő az idén is a cincai, zernyesti, felső-ucsai, herszényi és más termelőszövetkezetek­ben. Éppen ezért elsőrendű követel­mény, hogy minden állattenyésztő, a falvak összes lakosai — fiatalok és idő­sek, férfiak és nők — cselekvően kap­csolódjanak be a legelők és kaszálók tisztítási és feljavítási munkálataiba. Az RKP KB márciusi plenárisán ki­jelölt feladatok sikeres teljesítése egész sor más fontos teendő elé állítja a me­zőgazdasági egységek dolgozóit. Most kell megteremteni az alapját annak, hogy növeljük a termesztett szálas és nedvdús takarmánynövények hektárho­zamát. Ezért mindenütt arra kell töre­kedni, hogy a következő napokban ma­gas táperejű talajokat biztosítsanak e növényeknek, és késedelem nélkül földbe kerüljön a vetőmag. Ez igen fon­tos feladat, hiszen Brassó megyében csupán a pillangós takarmánynövények 20 000 hektár területet foglalnak el. Az 1970—1980 közötti időszakra ki­jelölt országos állattenyésztési program fő célkitűzései közül két tényező kü­lönösképpen megragadta figyelmemet. Ezekről szeretnék szólni. Köztudomású, hogy a bőséges takar­­mányalap biztosítása előfeltételét képe­zi az állatlétszám és az állati eredetű termelés növelésének. Ez általános ér­vényű, alapvető követelmény. Termé­szetesen, e kérdésnek számos vetülete van, amelyek közül igen lényeges a természetes legelők és kaszálók kar­bantartása, állandó feljavítása a fűho­zam növelése céljából. A korábbi é­­vektől eltérően, a tavaly, a tagság szé­les körű bevonásával nagyszabású le­gelő és kaszáló karbantartási akciót szerveztünk, jelentős területen műtrá­gyát szórtunk el. Az elvégzett munká­latok értéke mintegy 210 000 lej volt. A munkaráfordítás és az anyagi befek­tetés gazdagon gyümölcsözött , a lege­lők és kaszálók fűhozama érezhetően gyarapodott, növekedett a tejhozam és az állatok súlygyarapodása. Vélemé­nyem szerint ez döntő tényező volt ab­ban, hogy az elmúlt évben a legtöbb állati terméknél túlhaladtuk az elő­irányzatokat, s így az állattenyésztési részleg a tervezettnél mintegy 1 200 000 lejjel több jövedelmet hozott termelő­­szövetkezetünknek. Az évi zárszámadó közgyűlésen a tagság jóváhagyta a ve­zetőtanács javaslatát, hogy az idén a tavalyi költség- és munkamennyiségnek mintegy kétszeresét fordítsuk a legelők és kaszálók gondozására és feljavítá­sára,­ többek között 80 tonna műtrá­gyát szórjunk el ezeken a területeken. A Központi Bizottság plenáris ülé­sén elhangzott beszédében Nicolae Ceauşescu elvtárs hangsúlyozta az ál­lattenyésztési és állatgondozási munka tudományos megszervezésének fontossá­gát, a gondos állatszelekció szükséges­ségét, a magas termelőképességű fajok kiválasztása és szaporítása céljából. E­­zek igen fontos és időszerű útmutatá­sok, s egyúttal több vonatkozásban a mi gazdaságunkra is érvényesek. Tény, hogy az utó­bbi években számottevő si­kereket értünk el a szarvasmarha-állo­mány számbeli gyarapítása terén, de ugyanakkor jelentős lemaradás észlel­hető az állomány minőségét illetően. Ezt igazolják a következő adatok. A jelenlegi mintegy 620 fejőstehén kö­zött csupán mintegy 150 olyan egyed található, amelynek évi átlagos tejho­zama 2500—3000 liter között van. U­­gyanakkor 140 darab olyan üszővel és tehénnel rendelkezünk, amelyek bioló­giai értéke alacsony, fizikailag legyen­gültek, zömükben meddő állatok. Kö­zülük 34 fejőstehén egy csepp tejet sem ad. Az ilyen állatok minden haszon nélkül fogyasztják a takarmányt. Ezek kiselejtezését és pótlását jelenleg szá­mos objektív és szubjektív tényező a­­kadályozza. Véleményem szerint elér­kezett az ideje annak, hogy a mező­gazdasági szervekkel együtt megoldást találjunk a helyzet orvoslására. A gondos szelekció és a létszámnö­velés szorosan összefügg a szaporulat kérdésével, pontosabban a mesterséges megtermékenyítés szakszerű alkalma­zásával. Ezen a téren sajnos komoly fogyatékosságok észlelhetők. Az elmúlt nyáron például a mesterséges megter­mékenyítő állomás részéről gazdasá­gunkba küldött technikus felelőtlenül végezte feladatát, s ennek következté­ben a borjúzási arányszám a tervezett 75 százalék helyett mindössze 69 száza­lékot ért el. Olyan­­eset is előfordult, hogy 68 mesterségesen befedeztetett ü­­sző közül mindössze 14 marad vemhes. Gazdaságunk jelenleg nem rendelkezik mesterséges megtermékenyítő szakem­berrel és apaállataink száma is kevés. Ilyen körülmények között aggodalmunk jog0s : rövidesen megkezdődik az álla­tok nyári táboroztatása, s akkor — ha nem intézkednek az illetékesek — kér­désessé válik az állatszaporulat bizto­sítása, s végeredményben az év végi állatlétszám elérése. Meggyőződésem szerint nagyobb erő­feszítéssel, több felelősséggel az emlí­tett és más fogyatékosságok a jövőben kiküszöbölhetők és szilárd alapot te­remthetünk arra, hogy termelőszövetke­zetünkben is maradéktalanul valóra váltsuk az országos állattenyésztési program célkitűzéseit. Tizedes Mihály, a szecselővárosi MTSZ állattenyész­tési brigádosa MEGOLDÁSRA VÁRÓ KÉRDÉSEK A HATÁROZATOK VALÓRA VÁLTÁSÁÉRT A párt X. kongresszusán elfogadott nagyszabású nemzetgazdaság-fejlesztési program nyomatékosan leszögezte a mezőgazdaság korszerűsítésének igé­nyét. Ezt még fokozottabban hangsú­lyozzák az RKP KB március 17—19. plenáris ülésén elfogadott országos programtervezetek. Az ésszerű vízgaz­dálkodásra, az öntözési, árvízvédelmi, lecsapolási és talajerózió-leküzdési munkálatok kiterjesztésére vonatkozó program olyan nagyszabású, komplex munkálatokat irányoz elő, amelyek ha­zánk egész mezőgazdasági területének húsz százalékát ölelik fel. E tudomá­nyos program kidolgozása pártunk je­lentős sikerei közé tartozik. Az emlí­tett plenárison Nicolae Ceauşescu elv­társ értékes útmutatásokkal szolgált a talajjavítási teendők megoldására, az aszály és az áradások leküzdésére, a talaj termőképességének növelésére. Sokrétűségénél fogva a talajjavítási program olyan kérdések megoldását célozza, amelyek döntő jelentőséggel bírnak nemcsak a mezőgazdaság, ha­nem egész nemzetgazdaságunk fejlődé­se szempontjából. Brassó megyében az utóbbi években jelentős eredményeket értünk el a talaj­javítási munkálatok terén. Évről évre növekedtek az öntözött és lecsapolt te­rületek, s ennek arányában emelkedett a termésátlag. Amíg 1965 előtt az öntö­zött területek alig néhány száz hek­tárra terjedtek ki, 1969 végén a megye területén 6996 hektáron rendezkedtek be öntözéses termesztésre, és 16 327 hektár árterületen végeztek vízlecsapo­­lást. Ez évben újabb ezer hektárral növelik az öntözött területet. Ugyan­akkor a lecsapolási munkálatok ez évi előirányzata 1800 hektár. Ezek az elő­irányzatok azonban a lehetőségek leg­alsó határain mozognak. Alaposabb ta­nulmányok alapján számottevően nö­velhetők a­ lecsapolt és öntözéses terü­letek. Brassó megyében az utóbbi két esz­tendőben egyre több gazdasági egység igényelt a lecsapoláshoz elengedhetet­lenül szükséges gépeket és berendezé­seket. Ezek segítségével a munkálatok­hoz szükséges anyagi ráfordítás jelen­tősen csökkent. Említésre méltó az a tény, hogy az elmúlt évben több mező­­gazdasági termelőszövetkezet — olyan egység is, amelynek tervében nem sze­repelt ilyen jellegű munkálat — KM típusú ekéket igényelt, amelyek segít­ségével levezető csatornákat létesítet­tek a vízzel elárasztott területeken. Ily módon a míndrai MTSZ 560, a kőhal­mi 60, a belai 42, a kóbori pedig 20 hektár területet szabadított meg­ a víz­től. Meg kell azonban mondanunk, hogy ilyen esetekben a lecsapolási mun­kálatok csak akkor járnak eredmény­nyel, ha a levezető csatornákat az elő­írásnak megfelelően, szakszerűen készí­tik el, nem úgy, ahogy azt a míndrai, sárkány­ (vádi egység) és más termelő­­szövetkezetekben tették, ahol az össze­kötő csatornák lejtése s így a víz leve­zetése nem kielégítő. E munkálatok el­végzésénél ajánlatos lenne — s ez min­den egységre vonatkozik —, ha előzete­sen kikérnék az illetékes brassói szerv műszaki osztályának véleményét, úgy, amint azt a voivodeni-i, Viştea de Jos-i, becleani, krizbai és berivoi-i ter­melőszövetkezetek tették, ahol e mun­kálatok szakszerű elvégzése nyomán az említett egységekben 200—300 hektár (Becleánon 600 hektár) területet tettek termővé. Ezzel szemben egyáltalán nem kielé­gítő a lecsapolási munkálatok helyzete a fogarasi övezetben, ahol a helyszí­nen elvégzett ellenőrzés hasonlóképpen a lecsapolási munkálatok szakszerűtlen kivitelezésére mutatott rá. Itt ugyanis a 300—400 méter távolságra levő csa­tornáik nem képesek elvezetni a föl­dekről a felgyülemlett vízfelesleget. A­mint azt a kísérletek beigazolták, e helyeken a legajánlatosabb — egyedüli megoldás — a hátas-sávos összeszántás (a sávok szélessége 16—20 méter le­gyen). A talaj­javítási munkálatok terén el­ért eddigi eredmények ellenére az ön­tözés és lecsapolás jelenlegi helyzete nem kielégítő. A lehetőségek szem előtt tartásával mezőgazdasági egységeink­ben — azokon a területeken, ahol a természeti tényezők negatívan befolyá­solják a termésátlagot — sok még a tennivaló. Az idén megyénk egyes termelőszö­vetkezeteiben már az év elején hozzá­láttak az öntözési terv és a talajjaví­­tási munkálatok megvalósításához. Így a kacai MTSZ példája követésre méltó, ahol már hetekkel ezelőtt hozzákezdtek a csatornák ásásához, amelyek ez év­ben 98 hektáron teszik majd lehetővé az öntözést. Úgyszintén említést érde­mel a keresztényfalvi termelőszövet­kezet kezdeményezése, ahol már lefek­tették a földalatti vezetékeket 80 hek­tár szórófejes öntözéshez. Alsószombat­­falván 168 hektár, Lisán 103, a Méh­­kerteki MTSZ-ben 43 hektár öntözése szerepel az idei tervben. Ezzel szemben több mezőgazdasági egységben az elő­készítő munkálatokat vontatott ütem­ben végzik. Az elmúlt évben például a sárkányi MTSZ-ben 40 hektáron, jól­lehet tervbe vették, nem alkalmaztak öntözést, a míndrai MTSZ-ben hasonló­képpen 31 hektáron nem teljesítették az öntözési tervet. Noha az említett termelőszövetkezetekben az idénre ha­lasztották a munkálatok elvégzését, az előjelek szerint jelenleg is vonakodnak azok megkezdésétől. Szóvá kell tennünk még egy másik hiányosságot is. Egyes gazdaságokban (Voila, Vulcan, Alsórákos stb.) a koráb­ban elkészített öntözőberendezések je­lenleg használhatatlan állapotban van­nak, mivel ez ideig még nem gondos­kodtak a javításokhoz szükséges pótal­katrészek beszerzéséről. Az öntözési, valamint a lecsapolási terv maradéktalan teljesítése, a mun­kálatok időbeni és minőségi kivitelezése megköveteli, hogy késedelem nélkül te­gyük meg az összes intézkedéseket. Min­den MTSZ-ben sürgősen össze kell ál­lítani a kivitelezési terveket, hogy a legmegfelelőbb megoldások alkalmazá­sával növeljék a földterületek termő­­képességét Gheorghe Pojor mérnök »2. SZÁM 2. «Idol

Next