Brassói Lapok, 1970 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1970-05-28 / 21. szám
BL KITARTÓ PÉLDAMUTATÁSSAL Hasonlatok után kutatunk, emlékek után, hiába. A legöregebb emberek sem emlékeznek a vizek ilyen méretű pusztítására nálunk. Petőfi látott árvizet, amely „ztgva-bőgve törte át a gátat, el akarta nyelni a világot“, de kényelmet szerető tudatunkban e szavak már csak mint a stíluselemzés nyersanyaga éltek. Keserűen valljuk : nem hittük, hogy valaha valóságtartalmat nyernek számunkra. A szerencsétlenség, a halál — lélektanilag ismeretes — mindig a másoké. Addig, amíg velünk meg nem történik, képtelenek vagyunk felfogni. Brassóban, a hegyek közé ékelt városiban nem tört rá békés otthonainkra a pusztító ár, s könnybe lábadt szemmel, erőlködve próbáljuk beleképzelni magunkat az elszabadult pokolba , milyen lehet, amikor emeletnyi víztömeg zúdul ránk, milyen lehet, amikor évszázados tölgyet gyufaszálként sodor tova a víz, milyen az, amikor nincs mibe megkapaszkodni, mikor véget nem érő éjszakát egy fa koronáján, zuhogó esőben, egy szál ruhában kell eltölteni ? Nem, ezt nem lehet elképzelni. Meghitten duruzsol a gaz a kályhában, ég a villany, folyikt a víz a csapból, szól a rádió, működik a tévé... Mindennapi életünk magától értetődő feltételei olyan valóságosan léteztek, mint az az apokaliptikus méretű szerencsétlenség, amely embertársaink ijesztően nagy számát megfosztotta tőlük ezekben a napokban. És mégis, a,. nyugalom csak látszólagos. Mint mikor a megsebesült test egészségesen maradt részei hirtelen megtízszerezik működésüket, úgy jött mozgásba az ország minden épkézláb embere, akarata, gondolata, ereje, friss véráramot küldve az elhasznált, a megfertőzött, az elfolyt vér helyébe. Ez képletesen éppúgy , igaz, mint a legkonkrétabb valóságban. A brassói vérközpontban szombaton reggel hét órakor Nicolae Balog mérnökkel beszélgettünk aki a brassói tehergépkocsiüzem sok-sok dolgozójával együtt aznap önkéntes véradóként jelentkezett. Erről azonban csak szűkszavúan beszél. — Hogy miért jöttünk ? Emberség, hőr. Emberség — ez az az erő, amely továbbítja a segítséget mindazok felé, akik leadták a veszély jelzését. Villanófényünkben, amelyet ezekben a nehéz napokban az emberekre irányítottunk, felizzott ennek a legértékesebb drágakőnek a biztató fénye. — Melyik volt a legnehezebb nap ? — Tizedharmadika. Viharban, igen nehéz körülmények között repültünk Segesvár, Fogaras, aztán Szatmár, Nagybánya irányába. Ne kérdezze, hogy milyen látvány volt, mert úgysem tudom leírni. — Mit szállítottak ? — Orvosságot, vért, plazmát. Sok helyen csak ejtőernyővel dobtuk le a szállítmányt. De mindig ezt csinálja az ember, ez a feladata az AVIALAN- repülő pilótájának. PORA GHEORGHE tizenháromszor repült (beszélgetésünk pillanatáig) ezekben a viharos napokban. Már indul is a vidombáki repülőtérre, újabb repülés vár rá. S még hány, ki tudná megmondani... ? — Egy meleg szvettert hoztam, s hozok még délután egyebeket is. — PATAKFALVI ANNA néni szeme könynyes, amikor kis csomagját leteszi az Unirea líceum begyűjtő központjánál, ahol már a mennyezetig halmozódtak az árvízkárosultak számára adományozott holmik. Reggel nyolckor a 2000-es CEC- betét fülkéjénél : — Mennyit ? — Havi 200 lett a nyugdíjamból. A feleségem havi ötvenet. — Neve, lakcíme ? — MUNTEANU GHEORGHE, Brassó, Bicazului 15. — Mi késztette, hogy kis nyugdíjából ilyen komoly összeget adjon ? — Ők is ugyanígy adtak volna, ha én kerülök bajba. Ök. Ebben a kis szóban minden benne van. Ök az nem más, mint mi, én, te, . .. Eszembe jutnak az Akiért a harang szól mottójának felejthetetlen szavai : „Minden halállal én vagyok kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel . . “ Ezek a szavak lettek ezekben a nehéz napokban valamennyiünk életének vezérmotívumává. A nyilvánosság elé kívánkozik, hogy MIRCEA VLADUT, brassói vasúti mérnök, öt napon át ugyanabban a sötétszürke öltönyben, nyakkendősen — úgy, ahogy a vészjelzés érte — a Szederjes—Erkedi vasútvonal helyreállításán dolgozott. Sokszor derékig érő vízben .... A törcsvári pionírtáborban vagyunk. Itt már közelről érint meg a tragédia szelei a csepergő esőben elnyűtt, fáradt arcú gyerekek kószálnak, ismerkednek az idegen tájjal. Kern jön álom a szemükre, bár másfél napig utaztak, miután egyeseket közülük helikopterrel szedtek le a háztetőkről, másokat csónakkal mentettek. Micsoda emlékképek kavarognak az eddig felhőtlen homlokok mögött ? Aztán miután átestek a kötelező orvosi vizsgálaton, megkapták a legszükségesebbet : az első védőoltásokat, a jó meleg fürdőt és a finom ebédet, elnyomja őket a jótékony álom. Lassan minden rendbejön, érzik ezt, mert ott szorgoskodnak körülöttük tanáraik, akik velük jöttek, a tábor egész adminisztratív személyzete, és a brassói s a törcsvári egészségügyiek is. LUDMILA DUDAU doktornő, a táborok felelőse mintha megtáltosodott volna — szinte egyidőben található az összes táborok területén, ellenőrzi a „hadi helyzetet“, mindenre kiterjed a figyelme. A felelősség óriási, el kell mindenáron kerülni a járványok lehetőségét... — Hogy hívnak ? — Kanizsai Margit, hetedikes tanuló a szatmári 3-as számú általános iskolában .. — Hogyan történt nálatok ? — A víz felemelte a díványt, amelyen aludtam. A házunk összedőlt... A szatmári 3-as számú iskola tanulóinak szinte 80 százalékban ilyen és ehhez hasonló rémtörténet van a tarsolyában. Izvoreanu Georgeta, Hodea Erica, Molnár János, Silaghi Dorin, Szabó Ferenc, Malrutz László, Szöllőssy György, Tamás Péter, Marian Ştefan, Kalocsay Imre és még annyian most itt állnak és a lassan elcsituló esőben bámulják a törcsvári kastély égre rajzolódó körvonalait, új környezetük e szép díszletét. Mint akárhová ebben a hazában ahol segítőkész emberek laknak, ide is HAZA érkeztek . . Lendvay Éva Villanófényben A második hullám ellen az Olt mentén Május 23—24-én az ország egész területén újra esett az eső. A Küküllök, a Bírlad és az Olt felső folyása mentén, valamint a Bánátban 48 óra alatt négyzetméterenként 30—40 liter eső zúdult alá. A Nagy-Küküllőn, az Olton és a Bírladon elindult újabb árhullám 24 óra alatt 26 helységet öntött el. Ebből előbb 10-et, majd 19-et csak Brassó megyében. Az Olt második árhulláma az elsőnél nagyobbnak és károsabbnak bizonyult. A másodszor áradó Olttal vasárnap, május 24-én találkoztunk először. Marosfőtől gépkocsink a szakadó esőben egyre nehezebben haladt Csíkszereda felé. A mezőn mindenütt víz. Temérdek víz A máskor száraz erek hatalmas sodrással öntötték a felgyűlt esővizet az Oltba, amely Dánfalva és Csíkrákos között már tengerré duzzadt, s elárasztotta az országutat is. Kökösnél, Brassó megye határán, a Feketeügy szinte parttalanul hömpölygött az Olt felé, egy újabb pusztító árhullámot jelezve. Hétfő reggelig Földvár alatt — akárcsak 10 nappal korábban — a feltartóztathatatlan víztömeg teljes szélességében elöntötte a völgyet, a termékeny földeket. Csupán az Olton átvezető híd dacolt — majdnem szigetként — az árral. A hídnál a szintmérő 436 centimétert mutatott. A hídon tömeg. A vízen hatalmas fa úszik, fenyegetően himbálózva egyenesen a hídnak. Szerencsére valamiben megakad, megremeg, s aztán megcsendesedve nekiütközik a hídpárkánynak. Szinte érezni, ahogy nyomja, feszíti a hullámokból alig kiemelkedő hidat... Gyorsan döntés születik, s pillanatok alatt a helyszínen a közeli építkezési vállalat (TCMM) egyik háromtengelyes Tátrája is, de nincs, aki bemerészkedjék a metsző hidegvízbe, hogy a hullámokban lebegő fára drótkötelet kössön. De mégis akad, egy nyurga fiatalember, a vállalat alkalmazottja, aki vállalja a kockázatot. Kezében a drótkötél egyik végével a vízbe veti magát. Idegtépő pillanatok. Végül a himbálózó, csúszós törzsön, hol egyensúlyozva, hol hasrafekve áthúzza a hurkot. Fellélegzünk, mikor megint a hídon áll. A Tátra nekiveselkedik, s húzza a fát a part felé. Az ágak megakadnak, feszül a kötél, s elpattan, mint a hegedű húrja. Megint meg kell kötni a fát. Amikor a fiatalember a hidegtől dideregve újra a fán egyensúlyoz, valaki a hátam mögött súgja : a világ kincséért sem mentem volna bele. Végül a fa partra kerül. A Tátra kabinjában melegedő fiatalembertől neve és foglalkozása iránt érdeklődöm . — Mire kell az magának ? — kérdi. — Az újságtól vagyok ... — Akkor senki a nevem — vágja közbe. — írja csak ki, elvtárs — elegyedik a beszédbe egy milicista —, hiszen megérdemli. Kiderítem én a nevét, így tudom meg : Szikszai Tódornak hívják. Fogarason délután 2 órakor riadó ! Az árvízvédelmi parancsnokság tagjai percek alatt összegyűlnek. Estére újabb árhullám érkezik a város területére. A tíz nap előtti tapasztalatok alapján gyorsan határoznak. Délután 3 órakor, szakadó esőben, már folyik a veszélyeztetett utcák — Podului, Pălărierilor, Livezii, Tăbăcarilor, Cânepii stb. utcák — lakosságának menekítése. A hazafias gárda, valamint a KISZ mintegy 400 tagja segíti a veszélyeztetett családokat javaik csomagolásában, szállításában. 30 tehergépkocsi, 15 pótkocsival ellátott traktor áll a rendelkezésükre. A bútorokat a várban, a gyerekeket az óvodákban, a felnőtteket pedig az 1-es és 2-es számú iskolában, valamint az ipari líceumban helyezik el. Számos család tíz nap alatt már másodszor kénytelen a víz haragja elől menekülni. Közben az Olt — amely a május 15-i áradása óta állandóan csökkent, de nem tért vissza medrébe — egyre növekszik. Fokozatosan elönti az utcákat. Hat órakor már a gabonabegyűjtő központot fenyegeti. 10 vagon gabona kerül veszélybe. A zsákok elszállítását a vegy-, ipari szakiskola 80 tanulója vállalja. A Bilea és Ardealul vendéglők raktáraiban felhalmozott árut az ipari líceum és a mesteriskola tanulói mentik. Hét órakor a víz egy méterrel haladja meg az áradási szintet. Az árvízvédelmi parancsnokságra szüntelenül érkeznek a segélykérések. Újabb emberek kapcsolódnak be a küzdelembe. Fiatal KISZ-tagok tartják a kapcsolatot, hozzák a híreket, viszik az utasításokat. Az ipari líceum fő leánytanulója irányítja a városban a forgalmat. Nyolc óra tájban két sikerről érkezik hír : egyrészt kimentették és Bethlenbe szállították az állami gazdaság 300 szarvasmarháját ; másrészt Radu Victor vezetésével a hazafias gárda alakulatai kiürítették a kereskedelmi vállalatok, valamint a helyi ipari vállalat veszélyeztetett raktárait. Reggelre eláll az eső. 7 óra 30 perckor 480 centiméteres vízállással tetőzött az ár. Ekkora vízszintet soha nem mértek még Fogarason ! Délelőtt, gyér napfényben, megkezdődött a kár felbecsülése. A vár és az Olt közti városrészben 12 utcát teljesen elöntött a víz. Kegyetlenül furcsa kép tárul elénk. Az ablakok felső feléig vízbe merült házak között csónakokon közlekednek az emberek. Minden elárasztott utca sarkán szolgálatos csónak. Az elhagyott házak között szorongató, természetellenes a csend. 170 házból 290 család menekült az éjjel. Sok lakásban bentmaradtak a bútorok, s a szürke, mocskos vízben úsznak. 11 ház teljesen összeomlott. A téglagyáron kívül még 5 vállalatot öntött el a víz azon az éjjelen. Hétfőn délután Sárkány és Olthévíz között szomorú kép fogad." Az Olt a vidék legtermékenyebb földjeit tette tönkre. Miközben Olthévíz és a Kőhalmi vasúti állomás között az elöntött útszakaszon haladunk, eszembe jut, hogy a Homoród az idén már harmadszor önt ki , először kora tavasszal, most májusban pedig egymásután kétszer. Bizony tenni kellene valamit végre azért, hogy legalább az ilyen patakok ne okozzanak állandóan kárt ! Homoródon lecsendesedett ugyan az ár, de 20—30 ház még félméteres vízben áll. A kőhalmi fűrészgyári telep legnagyobb részében egy méter, több munkacsarnokban pedig 30—50 centiméter magasan áll a víz. Az éjszaka folyamán az ár a telep egyetlen házát sem kerülte el. Rengeteg kiszárított, feldolgozásra váró nyersanyagot tett tönkre, szórt szét, vagy vitt el az ár. Vasile Mihăilă elvtárs, Kőhalom város pártbizottságának első titkára, akivel a gyárban találkozunk, elmondja, hogy szakemberek becslése szerint 400 000 lejre tehető a kár. Miközben erről beszélgetünk, két mester jön hozzánk. — Hol vannak a mérnökök ? — kérdi az első titkár. — Hazamentek Brassóba. Igaz, három napig ki sem mozdultak a vállalatból — mentegetik őket... — De meghagyták, ha valami baj van, telefonáljunk Önnek — teszik hozzá később. — Hát én végezzem el az ők feladatait is ? — kérdi méltatlankodva és joggal az első titkár, akinek három napja nem került le a gumicsizma a lábáról. Nem felelnek rá. S nincs mit, hiszen nyilvánvaló, hogy a vállalat két fiatal (nőtlen, tehát családi gondoktól mentes) mérnökének úgy kellett volna elosztania a feladatokat, hogy ezekben a napokban egyikük mindig a vállalatnál tartózkodjék. Brassóban, a megyei árvízvédelmi parancsnokságon a második árhullám okozta károk első, ideiglenes felméréséről értesülünk. A megye területén 19 helységet, 943 házat, több mint 10 termelőegységet öntött el az ár. 35 ház omlott össze, 858 családot kellett lakásából elmenekíteni. Az elöntött mezőgazdasági terület 23 000 hektárra növekedett. Madaras Lázár 21. SZÁM 31 oldal