Brassói Lapok, 1970 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1970-11-26 / 47. szám

AZ RKR BRASSÓ MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA Világ proletárját, egyesüljetek ! DECEMBER LÉPCSŐJE Nem véletlenszerű, hogy egyre gyakrabban élünk — dolgos hétköznapjaink jelenségeire figyelve — a kozmikus korszak, az űr­utazások teremtette új szavakkal, stílusfordulatokkal. Konkrét vagy átvitt értelemben, olykor csak utalásszerűen, de gyakran élünk velük. És úgy hisszük, elsősorban nem is valamely nyelvi „tehe­tetlenségi erő" következtében, hanem sokkal inkább azért, mert a kozmikus korszak jellemzője, a sebesség, nemcsak a föld gra­vitációján túl, hanem itt, a földön is mindennapi életünk, csele­kedeteink jellemzőjévé vált és mindegyre azzá válik. Igaz, ha gondolatainkkal itt maradunk a földön, hazánk­ban, megyénkben, városainkban, falvainkban, mindennapi gond­­jainknál-örömeinknél, és a küszöbön álló december hónapot űr­utazási műszóval lépcsőnek nevezzük, nemcsak mindennapi éle­tünk sebességére, hanem irányára, a felfelé vezető út sajátságos küzdelmeire is gondolunk. December - sokoldalúan kiteljesedő szocialista történel­münk „csillagképében" - nemcsak az 1970-es esztendő utolsó lépcsője, de utolsó lépcsője öt év következetes, kitartó munkájá­nak. Gondosan, minden részletet figyelembe vevő, körültekintően „beprogramált" öt év utolsó lépcsője , ötéves tervünké. Párt- és államvezetőségünk messzemenő előrelátással tervezte meg mun­kás hétköznapjainkat, úgy, hogy ebben az öt esztendőben min­den cselekvő mozdulatunknak súlya, jól meghatározott értelme és értéke legyen. Csakis ezzel magyarázható, hogy az útközben elénk tor­nyosuló nehézségek — a május-júniusi víz­háború — ellenére or­szágunk „hajója“ célhoz ér. Tekintsünk el ez alkalommal a „visszaszámolástól"­­ a megtett út, az utóbbi öt év legjelentősebb állomásainak, vív­­mányainak-győzelmeinek felleltározásától — és inkább jövőt­­kutató szándékkal maradjunk hétköznapjaink jelenében. Brassó megye ipari dolgozói számára a december - aján­dék-hónap. Az ötéves tervfeladatok teljesítése után, most a ti­zenegy havi terv öt nappal határidő előtti teljesítését jelenthe­tik. December hónap ajándék, mert idejében nekikezdhetnek a soron következő ötéves tervfeladatok teljesítésének biztos meg­alapozásához. Ilyen összefüggésben pedig Brassó megye nem kivétel, ha­nem a felfelé­ út országos átlagsebességének csupán egyik szem­léletes példája. Ez az iram, ez a sebesség néhány hónappal szocialista hétköznapjaink legilletékesebb tervező mérnöke és irányítója, a Román Kommunista Párt, félévszázados évfordulója előtt , a tisz­telgés legszebb, legtartalmasabb önkifejezője. A megtett útról csak annyit : elegendő, ha eleven gondo­latokkal szétnézünk hazánk, megyénk, városunk, községünk, vagy akár házunk újuló tájain, hogy minden a kozmikus korszak mű­szavai mellett érveljen . BL 11. SOROZAT, II. ÉVFOLYAM 1970. NOVEMBER 26. 12. OLDAL, ÁRA 50 BANI (418) Csomafáy Ferenc felvétele A KÖNYV A JÖVŐ BARÁTJA Könyv, könyvtár, könyvkötészet, könyvnyom­tatás, könyvkultúra, könyvnap, könyvhét, könyv­­kereskedő, könyvbarát, könyvkiadás, könyves ... és még hány könyves szavunk van. És könyves jelszavunk : a könyv a legjobb barát, a könyv világító fáklya. A könyv immár elválaszthatat­lan az életünktől. Ember és könyv együtt je­lentik a mai kultúr-emberiséget, a huszadik század szellemi rangját. Aztán meg ki gondolt arra, hogy ha a köny­vekben őrzött emberi történetekből a hősök ki­lépnének közénk az eleven világba, akkor kide­rülne, hogy az intelmek, látomások emlékek, tanulságok kitalált népe több emberiségnyit ten­ne ki. A könyvvel mindennap találkozunk, tehát a könyv napja, hete, hónapja sohasem azt jelen­ti, hogy igazi értékét akkor érezzük át. Csak valahogy úgy, ahogy minden Jánosnak vagy Lajosnak is egyszer egy évben nevenapja van — így megüljük a könyvét is. Különben váro­saink mindennapi utcaképéhez tartozik a köny­ves asztal, a könyvstand — a szellő s a járó­kelő ujja ott lapoz a legfrissebb Goethe-kiadás­­ban s a fiatal író első könyvében. Nagy talál­kozások, nagy és kitörölhetetlen olvasmányél­mények születnek ilyen véletlenből, mikor nem a könyvesboltba indult az, aki tíz perc múlva a könyvvel a hóna alatt ballag tovább, hazafelé. A könyvvel találkozni mindig frissítő és jó dolog, de a gyakorlott olvasó, a képzett ember tudja, hogy az olvasásnak is van „mestersége“ — fegyelme, célja, ezért könyvünk ne mindig éppen az legyen, ami kezünkbe akad ; csak o­­da kell figyelni egy kicsit a dolgok, a művelt­ség, a szaktudás és a művészetek alkotta nagy hálózatra — és egyik könyv hozza, hívja, ösz­­szeismerteti velünk a másikat. A könyv ünnepén eszünkbe jut az is — ami­kor tömött könyvesboltok és mindenki számára nyitott könyvtárak között élünk —, hogy a könyv élvezetéhez és szeretetéhez a társadalmi igazságért, az elnyomás és kizsákmányolás ellen nagy háborút kellett nyerni. Ennek a háború­nak nagy hadművelete volt az, amit az elmúlt évtizedekben kultúrforradalomnak neveztünk és kis csatája az analfabetizmus felszámolása. E kis csata eredménye mutatja csak igazán, ho­gyan szeretik nálunk a könyvet, hiszen egy 1930-as statisztikából látható, honnan kellett a győzelmes rohamot indítani , akkor az ország lakosságának 48,1 százaléka volt írástudatlan, könyv iránt közömbös, könyvtől elzárt ember. A könyv az ember barátja. Hisszük, tudjuk, hirdetjük. Annak tudatában, hogy az ember nem mindig volt barátja a könyvnek, melynek immár 500 esztendős szolgálata során, akár az eretnekeknek, éppenúgy el kellett szenvednie a máglyát 1533-ban, mint 1933-ban. A könyv ba­rátja az embernek, barátja a világosság felé való törekvésnek, a szocialista társadalom építő erőfeszítéseinek. A könyv barátja a jövőnek. Lászlóffy Aladár

Next