Brassói Lapok, 1970 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1970-11-26 / 47. szám
AZ RKR BRASSÓ MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA Világ proletárját, egyesüljetek ! DECEMBER LÉPCSŐJE Nem véletlenszerű, hogy egyre gyakrabban élünk — dolgos hétköznapjaink jelenségeire figyelve — a kozmikus korszak, az űrutazások teremtette új szavakkal, stílusfordulatokkal. Konkrét vagy átvitt értelemben, olykor csak utalásszerűen, de gyakran élünk velük. És úgy hisszük, elsősorban nem is valamely nyelvi „tehetetlenségi erő" következtében, hanem sokkal inkább azért, mert a kozmikus korszak jellemzője, a sebesség, nemcsak a föld gravitációján túl, hanem itt, a földön is mindennapi életünk, cselekedeteink jellemzőjévé vált és mindegyre azzá válik. Igaz, ha gondolatainkkal itt maradunk a földön, hazánkban, megyénkben, városainkban, falvainkban, mindennapi gondjainknál-örömeinknél, és a küszöbön álló december hónapot űrutazási műszóval lépcsőnek nevezzük, nemcsak mindennapi életünk sebességére, hanem irányára, a felfelé vezető út sajátságos küzdelmeire is gondolunk. December - sokoldalúan kiteljesedő szocialista történelmünk „csillagképében" - nemcsak az 1970-es esztendő utolsó lépcsője, de utolsó lépcsője öt év következetes, kitartó munkájának. Gondosan, minden részletet figyelembe vevő, körültekintően „beprogramált" öt év utolsó lépcsője , ötéves tervünké. Párt- és államvezetőségünk messzemenő előrelátással tervezte meg munkás hétköznapjainkat, úgy, hogy ebben az öt esztendőben minden cselekvő mozdulatunknak súlya, jól meghatározott értelme és értéke legyen. Csakis ezzel magyarázható, hogy az útközben elénk tornyosuló nehézségek — a május-júniusi vízháború — ellenére országunk „hajója“ célhoz ér. Tekintsünk el ez alkalommal a „visszaszámolástól" a megtett út, az utóbbi öt év legjelentősebb állomásainak, vívmányainak-győzelmeinek felleltározásától — és inkább jövőtkutató szándékkal maradjunk hétköznapjaink jelenében. Brassó megye ipari dolgozói számára a december - ajándék-hónap. Az ötéves tervfeladatok teljesítése után, most a tizenegy havi terv öt nappal határidő előtti teljesítését jelenthetik. December hónap ajándék, mert idejében nekikezdhetnek a soron következő ötéves tervfeladatok teljesítésének biztos megalapozásához. Ilyen összefüggésben pedig Brassó megye nem kivétel, hanem a felfelé út országos átlagsebességének csupán egyik szemléletes példája. Ez az iram, ez a sebesség néhány hónappal szocialista hétköznapjaink legilletékesebb tervező mérnöke és irányítója, a Román Kommunista Párt, félévszázados évfordulója előtt , a tisztelgés legszebb, legtartalmasabb önkifejezője. A megtett útról csak annyit : elegendő, ha eleven gondolatokkal szétnézünk hazánk, megyénk, városunk, községünk, vagy akár házunk újuló tájain, hogy minden a kozmikus korszak műszavai mellett érveljen . BL 11. SOROZAT, II. ÉVFOLYAM 1970. NOVEMBER 26. 12. OLDAL, ÁRA 50 BANI (418) Csomafáy Ferenc felvétele A KÖNYV A JÖVŐ BARÁTJA Könyv, könyvtár, könyvkötészet, könyvnyomtatás, könyvkultúra, könyvnap, könyvhét, könyvkereskedő, könyvbarát, könyvkiadás, könyves ... és még hány könyves szavunk van. És könyves jelszavunk : a könyv a legjobb barát, a könyv világító fáklya. A könyv immár elválaszthatatlan az életünktől. Ember és könyv együtt jelentik a mai kultúr-emberiséget, a huszadik század szellemi rangját. Aztán meg ki gondolt arra, hogy ha a könyvekben őrzött emberi történetekből a hősök kilépnének közénk az eleven világba, akkor kiderülne, hogy az intelmek, látomások emlékek, tanulságok kitalált népe több emberiségnyit tenne ki. A könyvvel mindennap találkozunk, tehát a könyv napja, hete, hónapja sohasem azt jelenti, hogy igazi értékét akkor érezzük át. Csak valahogy úgy, ahogy minden Jánosnak vagy Lajosnak is egyszer egy évben nevenapja van — így megüljük a könyvét is. Különben városaink mindennapi utcaképéhez tartozik a könyves asztal, a könyvstand — a szellő s a járókelő ujja ott lapoz a legfrissebb Goethe-kiadásban s a fiatal író első könyvében. Nagy találkozások, nagy és kitörölhetetlen olvasmányélmények születnek ilyen véletlenből, mikor nem a könyvesboltba indult az, aki tíz perc múlva a könyvvel a hóna alatt ballag tovább, hazafelé. A könyvvel találkozni mindig frissítő és jó dolog, de a gyakorlott olvasó, a képzett ember tudja, hogy az olvasásnak is van „mestersége“ — fegyelme, célja, ezért könyvünk ne mindig éppen az legyen, ami kezünkbe akad ; csak oda kell figyelni egy kicsit a dolgok, a műveltség, a szaktudás és a művészetek alkotta nagy hálózatra — és egyik könyv hozza, hívja, öszszeismerteti velünk a másikat. A könyv ünnepén eszünkbe jut az is — amikor tömött könyvesboltok és mindenki számára nyitott könyvtárak között élünk —, hogy a könyv élvezetéhez és szeretetéhez a társadalmi igazságért, az elnyomás és kizsákmányolás ellen nagy háborút kellett nyerni. Ennek a háborúnak nagy hadművelete volt az, amit az elmúlt évtizedekben kultúrforradalomnak neveztünk és kis csatája az analfabetizmus felszámolása. E kis csata eredménye mutatja csak igazán, hogyan szeretik nálunk a könyvet, hiszen egy 1930-as statisztikából látható, honnan kellett a győzelmes rohamot indítani , akkor az ország lakosságának 48,1 százaléka volt írástudatlan, könyv iránt közömbös, könyvtől elzárt ember. A könyv az ember barátja. Hisszük, tudjuk, hirdetjük. Annak tudatában, hogy az ember nem mindig volt barátja a könyvnek, melynek immár 500 esztendős szolgálata során, akár az eretnekeknek, éppenúgy el kellett szenvednie a máglyát 1533-ban, mint 1933-ban. A könyv barátja az embernek, barátja a világosság felé való törekvésnek, a szocialista társadalom építő erőfeszítéseinek. A könyv barátja a jövőnek. Lászlóffy Aladár