Brassói Lapok, 1986 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1986-01-04 / 1. szám

BL Nicolae Ceauşescu elvtárs újévi üzenete (Folytatás 32 első útjairóle­rületeken, a XIII. pártkongresszusi ha­tározatok legjobb körülmények közötti végrehajtása érdekében, hiszen ez biz­tosítja szilárd előhaladásunkat az em­beriség aranyálmának — a kommuniz­musnak — romániai megvalósítása út­ján, szavatolja az egész nép jólétét és boldogságát, szocialista hazánk függet­lenségének és szuverenitásának szünte­len erősödését. KEDVES ELVTÁRSAK, BARÁTAIM! 1985 folyamán a nemzetközi helyzet továbbra is súlyos és bonyolult volt, mert folytatódott a fegyverkezési, kü­lönösképpen a nukleáris fegyverkezési hajsza, továbbra is számos konfliktus- és feszültségi állapot állt fenn a föld­kerekség különböző térségeiben, mé­lyült a gazdasági válság és igen komo­lyan rosszabbodott a fejlődő országok helyzete, folytatódott az erőszak és a más államok belügyeibe való durva beavatkozás politikája. Fokozódott egy újabb világháború veszélye, márpedig az elkerülhetetlenül nukleáris háborúvá fajulna és még a földi életfeltételeket is megsemmisítené. Éppen ezért korunk alapvető problé­mája a következő: leállítani a fegyver­kezési, különösképpen a nukleáris fegy­verkezési hajszát, megvédelmezni az emberek, a népek legmagasztosabb jo­gát a léthez, az élethez, a szabadság­hoz és a békéhez való jogát. A súlyos világhelyzet inkább, mint valaha szükségessé teszi valamennyi nép, a világ összes demokratikus, hala­dó erői összefogását, szoros együttmű­ködését és aktív szolidaritását az ese­mények veszélyes, a konfrontáció és a háború felé való alakulásának meggá­tolásáért, az enyhülés, a megértés és a széles körű együttműködés politikájá­nak felújításáért, a világbéke biztosítá­sáért. A genfi szovjet—amerikai magas szintű találkozó a most záruló esztendő fontos eseménye volt, feltárta a nukle­áris fegyverek és az űrfegyverkezés kérdéseivel kapcsolatos tárgyalások folytatásának perspektíváját. De az a­­lapvető problémák megoldatlanok ma­radtak. Éppen ezért még inkább fokoz­ni kell a politikai-diplomáciai akciókat, még inkább össze kell fognia vala­mennyi népnek, az összes józanul gon­dolkodó erőknek, hogy mihamarabb kölcsönösen elfogadható megállapodá­sok szülessenek, a nyilatkozatokról rá­térjenek a reális leszerelési intézkedé­sekre. Az új esztendőbe lépve — amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete Nemzet­közi Békeévnek nyilvánított —, fogjunk össze a világ valamennyi népével és tegyünk meg mindent, hogy az minden­ben feleljen meg az egész emberiség ama elvárásainak és reményeinek, hogy megállapodások szülessenek és feltár­ják a leszerelés útját, a nukleáris ve­szély elhárításának útját. Mindent megteszünk a balkáni biza­lom és együttműködés erősítéséért, a­­zért, hogy a Balkán nukleáris és vegyi fegyverektől, idegen katonai támasz­pontoktól mentes békeövezetté váljék. Támogatni fogjuk nukleáris fegyver­mentes övezetek kialakítását Európa é­szaki és központi részén, valamint a földkerekség más övezeteiben. A jelenlegi nemzetközi körülmények között mindent meg kell tenni az erő­szak használatának és az erőszakkal való fenyegetésnek a kirekesztéséért, az összes vitás államközi problémák csakis politikai, tárgyalásos megoldásáért. Minden erőfeszítést megteszünk, hogy aktívan hozzájáruljunk a gyengén fej­­lettség problémáinak megoldásához — beleértve a fejlődő országok rendkívül nagy küladósságait is —, minden erő­feszítést megteszünk egy új gazdasági világrend megteremtéséért. Egész nemzetközi tevékenységünkben megkülönböztetett figyelmet fordítunk — akárcsak eddig — a szocialista or­szágokkal való kapcsolatok fejlesztésé­re, a szocialista országok egységének és szolidaritásának erősítésére a szocia­lizmusért, a haladásért és a békéért folytatott világméretű harcban. Úgy­­szintén a leghatározottabban munkál­kodunk, hogy tovább bővítsük kapcso­latainkat a fejlődő országokkal, vala­mint a fejlett tőkés országokkal, a vi­lág minden államával, tekintet nélkül társadalmi berendezkedésére. Mindeze­ket a kapcsolatokat továbbra is a kö­vetkező elvekre építjük: teljes egyen­lőség, nemzeti függetlenség és szuvere­nitás, a belügyekbe való be nem avat­kozás és a kölcsönös előnyök, minden egyes nép ama jogának a tiszteletben tartása, hogy minden külső beavatko­zástól mentesen, maga határozzon sorsa felől. Azzal az elhatározással lépünk az új esztendőbe, erősítjük együttmunkálko­­dásunkat az egész világ demokratikus, haladó erőivel, az összes békeszerető­népekkel, hogy előmozdítsuk a józan ész diadalát, a nukleáris katasztrófa veszélyének kiküszöbölését, a leszerelés, a biztonság és az enyhülés politikájá­nak győzelmét, népünk, a világ összes nemzetei szabad és független jövőjének biztosítását. KEDVES ELVTÁRSAK, BARÁTAIM! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMPOLGÁRAI! Kívánjuk, hogy 1986 — az új ötéves terv első esztendeje — nyissa meg az utat újabb és mind nagyobb megvaló­sítások előtt az összes tevékenységi te­rületeken, szorgos népünknek a XIII. Kongresszus történelmi jelentőségű ha­tározatai, a pártprogram valóra váltá­sáért folytatott munkájában és harcá­ban, biztosítsa hazánk töretlen haladá­sát a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom megteremtése útján, az egész nemzet civilizációs és jóléti fokának emelkedését, Románia függetlenségének és szuverenitásának szüntelen erősödé­sét! Kívánjuk, hogy 1986 hozzon reális haladást a leszerelés, az enyhülés, az együttműködés és a béke útján! Tiszta szívből kívánok önöknek, ked­ves elvtársak, barátaim, további sok sikert a munkában és az életben, elég­tételekben gazdag, örömteljes, boldog új esztendőt, összes jobbra-szebbre tö­rekvéseik teljesülését, jó egészséget és boldogságot! BOLDOG ÚJ ÉVET! Nehéz esztendőt zártunk — mondják a legtöbb gazdasági egységben. De mert az emberi találékonyság, a jobbra, több­re való törekvés, a tettrekészség a leg­kritikusabb helyzetekben is talál megol­dást, így a termelő egységek zömében végül is jó eredményekkel zárták 1985-öt, az 1981—1985-ös ötéves tervet. Hogyan sikerült? A nagy erő- és tartalékforrások — a tudomány és a technika vívmányai, a jobb és a nagyobb hatékonyságot biztosí­tó munkaszervezés, az emberek, főként a közvetlenül a termelésben, anyagi javakat előállító dolgozók alkotó képessége — mozgósítása révén. Hogy a siker nem min­denütt volt teljes? Így igaz. Néhol túlsá­gosan későn „kaptak észbe", és már nem volt sem erő, sem idő a felhalmozódott lemaradások behozatalára. De mert aka­rás és elhatározás van, valamennyi válla­latban bizakodással néznek a most kez­dődő új esztendő elébe, abban a meg­győződésben, hogy jobb szervezéssel, a termelők rendelkezésére álló anyagi és műszaki feltételek jobb kihasználásával meg tudják valósítani feladataikat. SZÁZEZRES TÉTELEK A szecserevárosi Electroprecizic vállalat munkaközössége 1985-ben is megfelelő e­­redményeket ért el: egészében sikerült megvalósítani az előirányzott árutermelési tervet, néhány millió lej értékű termékkel többet szállítottak külföldi megrendelőik­nek, mint amennyit eredetileg terveztek, s az idei előirányzatok megvalósítása szempontjából igen fontos, hogy határidő előtt fejezzék be kapacitásnövelő új be­ruházásaikat.­­— Milyen pótlólagos feladatokkal kell megbirkóznia az új esztendőben a mun­kaközösségnek? — kérdeztük december u­­tolsó napjaiban Gheorghe Bucerzan mér­nököt, a vállalat igazgatóját. — Természetesnek tartjuk, hogy az áru­termelés terén 1986-ban több mint kilenc és fél százalékos növekedést kell elérnünk. Ez a növekedés szorosan kötődik a Nagy Nemzetgyűlés által december közepén jó­váhagyott egységes országos gazdasági­­társadalmi fejlesztési tervhez, amely mint láthattuk 235 000 személygépkocsi, 90 000 traktor, nagyszámú tehergépkocsi és más közúti jármű gyártását irányozza elő. És köztudott, hogy a villamossági felszerelé­sek termelése révén vállalatunk tevékeny­sége szervesen kötődik a nemzetgazdaság ezen kiemelkedően fontos területeihez. De mert a vállalat alapprofiljában a villany­motor-gyártás is szerepel, ezen a területen is jelentős növekedési előirányzatoknak kell eleget tennünk, főként azért, mert az elmúlt ötéves terv időszakában a különle­ges rendeltetésű villanymotorok és a kis­­köszörűgyártás felfuttatásával jelentős tő­kés országbeli piacra sikerült behatolnunk. — Milyen mértékben sikerült december végéig az induláshoz szükséges feltétele­ket biztosítani? — Mind a járművillamossági felszerelés, mind a villanymotorgyártás terén százez­res nagyságrendű megrendeléseink van­nak, a gyártásukhoz szükséges anyagok nagy részére is biztosítottak a kiutalások. Ez mind nagyon fontos, de azt is tudjuk, hogy az ütemes termelés kibontakoztatá­sához, a tervezett hatékonyság eléréséhez csupán, ennyi nem elég. Szakembereink, az egész munkaközösség feladata, hogy lehetőséget teremtsünk a termelékenység közel 23 százalékos növelésére, a költsé­gek csökkentésére, egész sor műszaki kérdés megoldására, amelyek gyártmánya­inkat a kor műszaki követelményeinek szintjére emelik. E részletkérdések egy ré­sze most, esztendőzáráskor-kezdetkor még megoldásra vár, de bizakodással tekin­tünk a jövőbe, mert erős, összeforrott munkaközösséggel, korszerű műszaki fel­szerelésekkel rendelkezünk, s bízom abban, hogy lehetőségeinket maradéktalanul ki tudjuk majd aknázni. MUNKATÁRSAINK, A ROBOTOK Ioan Negulescu mérnöktől, a rozsnyói szerszámgyár nemrég kinevezett igazgató­jától azt kérdeztük, véleménye szerint me­lyek voltak a munkaközösség legkiemelke­dőbb megvalósításai az elmúlt esztendő­ben? — Igazgatói kinevezésem előtt hosszú évekig a vállalat fejlesztési kérdésekkel foglalkozó főmérnöke voltam. Úgy vélem, hogy 1985-ben legalább két területen több éves kutatási-tervezési-fejlesztési munkánk gyümölcse érett be: munkába állítottuk a vállalat, s úgy tűnik, az ágazat első olyan robotját, amely a szerszámgyártás egyi­k nagyon fontos mozzanatát, a hőke­zelést automatikusan, az ideális paramé­terek betartásával, hibamentesen végzi. A robot a vállalat és a temesvári Electro­motorul, az ottani egyetem szakemberei­nek közös munkája. A másik kiemelkedően fontos megvalósí­tásunk, hogy az új esztendőben bizonyos típusú marófejeket közvetlenül az acél ön­tése révén állíthatunk elő. Ez egy a vál­lalatban eddig nem létező acélöntöde fel­szerelését, de ugyanakkor nagyon fontos műszaki és gazdasági előrelépést is je­lent, hiszen a szerszámok öntése révén je­lentős mértékben növekszik a munka ter­melékenysége, miközben 25—30 százalék­kal csökken az anyagfogyasztás. — Az elmúlt esztendőben voltak hónapok, amikor nem tudtak eleget tenni feladata­iknak. 1986-ban milyen elképzelésekkel in­dulnak? — Legyünk mértéktartóak, a népi mon­dást követve, csak akkor mondjuk hopp, ha az árkot már átugrottuk. Ezt azért mondom, mert a termelés kibontakoztatá­sához a feltételek lényegében biztosítottak: megrendeléseink vannak, a szerződéseket is megkötöttük, az utóbbi hónapokban szá­mos szervezési és műszaki előkészületet tettünk. Csak tudja, hogy van. A termelés ütemességének biztosításához, a gépek és a munkaidő kihasználásához szükség van arra, hogy időben és megfelelő mennyi­ségben kapjuk az anyagokat, ne legyen gyakori a villamosá­ram-meg­szakí­tás... — Milyen újabb műszaki kérdések meg­oldását tervezik az új esztendőben? — Szükségünk lenne egy számítógép­­terminálra, mert készen állunk a számító­gépes szerszámtervezés gyakorlati alkal­mazására, ami a tervezéshez szükséges heteket percekké zsugorítja, s ez az új termékek gyors piaci megjelenésének e­­gyik fontos mozzanata. ÓRAMŰ-PONTOSAN A 2-es számú mechanikai vállalatról kevésszer írtunk az elmúlt esztendőben. Tervüket hónapról hónapra rendszeresen teljesítették, s szinte menetrendszerűen je­lentették egy-egy új technológiai eljárás bevezetését, olyan összetett termékek, mint a gépkocsi-karburátorok, levegőszűrők és más bonyolult termékek műszaki paramé­tereinek javítását. A pártbizottságnál folytatott beszélge­tésünk során azt a következtetést vonhat­tuk le, hogy az új esztendő, a most kez­dődő ötéves terv indulásához alapul szol­gálnak az elmúlt esztendő eredményei, össztermelésüket 101,9, nettó termelésüket 101,3, az exportfeladatokat 103,2 százalék­ban teljesítették, jelentős mennyiségű többletet teremtettek a munkatermelékeny­ség, a nyereség és más hatékonysági mu­tatók terén. — Kilátásaik 1986-ra? — A hagyományt szeretnék folytatni — volt a válasz. — Óramű-pontossággal megvalósítani szerződéseinket, tovább ja­vítani a termékek minőségét és műszaki jellemzőit, teljesebben kihasználni a ren­delkezésünkre álló felszereléseket. És mindezt nemcsak szeretnék, hanem valóra váltásukért tették is, nem is keve­set, az elmúlt esztendő utolsó negyedé­ben. Véglegesítették a szerződéseket, tisz­táztak néhány anyagkiutalással kapcsola­tos részletkérdési, intézkedési tervbe fog­ták össze mindazokat a tennivalókat, a­­melyeket az új esztendőben a műszaki ha­ladás, a munkaszervezés, a dolgozók fel­készítése és továbbképzése terén szándé­koznak tenni. Három vállalatot kerestünk fel az óesz­tendő legforróbb napjaiban, amikor kivé­tel nélkül mindenütt az ötéves tervidőszak eredményeinek véglegesítésén dolgoztak. Munkaasztal vagy -gép mellett dolgozó szakembereket, vezető beosztású dolgo­zókat faggattunk szándékaikról, terveikről az új esztendőben. Az összegezés: bizako­dással tekintenek a jövőbe. Optimizmusuk a megtett előkészületek, saját és a mun­kaközösségük erejébe vetett bizalomra é­­pül. GELLÉRD LAJOS Bizakodással az új esztendőben * 1. SZÁM 2. OLDAL 1986. I. 4

Next