Brassói Lapok, 1922. augusztus (28. évfolyam, 173-197. szám)

1922-08-10 / 180. szám

1922 napsztus 10. Ferdinánd király és Mária királyné látogatása az erdőszentgyörgy­ legsújtotta lakosságnál. Szovátai fürdőzése alatt Mária­­ ki­rályné naponta tesz autókirándulásokat a környék falvaiba., Ahol teheti rok­kantakat s a szegényeket segélyezi és közvetlen kedves modorával mindenki­vel szóba áll. Egy ilyen útján látogatta meg tegnap Erdőszentgyörgy jégverte községet Őfelsége Ferdinánd királlyal együtt. • .. Délután fél négy órakor érkezett be Erdőszentgyörgyrő­­az udvari autó. Fer­dinánd király vezette, Mária királynő és Lahováry hercegnő jöttek vele. Az állami iskola előtt fogadták a felségeket Erdőszentgyörgy népe nevében, Muna Theodor gör. kel. lelkész esperes és Nagy József ref.­­lelkész. Muna szép sza­vakban nyujtotta át­ a község hódolatát, utánna Keim Berkó izr. főrabbi tisztel­gett. Őfelsége kegyes szavakban fo­gadta a hódolatot és egy borítékban 20.000 lejt nyújtott át Muna esperesnek a jégkárosultak ideiglenes­­segélyezésére azzal,­­hogy további­ segélyképpen ellátja a községet minden szükséges vetőmag­gal. Őfelsége ezen kegyes adománya könnyekig meghatotta a­­népet, mely azt a királyi pár szűnni nem akaró éljenzé­sével köszönte meg.­­ Ezalatt a nép virágokkal halmozta el az autót.. A Felségek figyelm­ét is fölhivta Muna esperes la,­­község történelmi múltjára, vonatkozással az angol királyi családra amely rokonságban áll Mária román ki­rálynővel. Erre ő felsége autóját, az an­gol királyn­ő nagyanyjának, Rhédey Claudia grófnő ősi kastélyának udva­rára vezette, hol Schuller mostani tu­lajdonos fogadta. A kastély m­egtekin­tése után átmentek­­a Hunyadi János ide­jében készült református templomba. Itt a szószékről Nagy József lelkész üd­vözölte a felségeket a magyarság nevé­ben és rövid áldást mondott reájuk. Megmutatta Iibédey Claudia sírját mely a templom alatti sírboltban van. Érdeklődéssel nézték Őfelségéék a temp­­lom falán elhelyezett, az angol kirá­lyi­­család által lemelt, fekete márvány emléktáblát.­ In Memory of Claudiine Countess Rhedei Countess Hohenstein Wife of H. R. H. Alexander Duke of Wuertemberg: died 1841. — Erected by her Granddaughter Victoria Mary Princess of Wittes. Rhedei Claudia grófnő Hohenstein grófnő Sándor Würtembergi herceg , királyi fensége hitvesének emlékéig. Meghalt 1841. évben. Emeltette imádója Victoria Mária walesi hercegnő. Innen a község piacán­át gyalog mentek át gör.i. kel. templomiba, annak megtekintésse­­után újból autóba szál­lottak és innen Mária királynő Szovátá­ra, Ferdinánd király pedig Görgénybe utazott.­­ Kíséretükben­­voltak még Bianu cluji-kolozsvári siguranca főinspector­ és­­Moldovan cluji- kolozsvári filing­­á­ros is..­­ . Konfliktus Olaszország Románia és Belgium között.­ ­ (Budapest, augusztus 6.) Tudósí­tónk jelenti Bukarestből: Románia kül­politikája éles ellentétbe hozta a király­ságot a nagyantant két államával. Azok az olasz és belga állampolgárok, akik­nek legutóbb lebélyegzett háború előtti román járadékaik vannak, a maguk or­szágainak bíróságához fordultak és a le­bélyegzés érvénytelenülését követelik. Mivel a romáin kormány attól tart, hogy az idegen bíróságok Románia ellen fognak dönteni, és megfelelő intéz­kedéseket tesznek állampolgáraik jo­gainak biztosítására, megfutotta h­ogy a román hajók olasz vagy bel­gia kikötőbe fussanak be. Iyen módon óhajt ugyanis a ro­mán kormány védekezni az ellen, hogy a belgák és olaszok megtorlásul ezeket a hajókat, vagy azoknak rakományait lefoglalják. A konfliktus a pillanatban igen éles, mivel hivatalos román körök­ben semmi hajlandóság nem­ mutatko­zik, hogy álláspontjukat megváltoztas­sák, mert az a felfogásuk, hogy a béke­szerződés értelmében a járadékok lebé­lyegzéséhez joguk volt. Poincaré nem ad fizetéshalasztást. Súlyos vádakat hoz fel Németország ellen (London, aug. 8) A­­második ülés fo­lyam­án Poincaré kijelentente a németek moratóriumra vonatkozó kérésével kap­csolatban­: • 1. Németország ne­m­ tartotta be a bé­keszerződések által rárótt kötelezettsé­geket, é­s’_1 2. A hadifibünösöket nem­ állították törvényszék elé és 3. Németország­ vonakodott a lesze­relést keresztülvinni. Poincaré ezután felolvassa Nollot tá­bornok jelentéseit és emlékeztet arra, hogy a szövetségesek Németországnak a had­iadóssá­gok terhének nagy részét el­engedték és a szövetségesek a helyreállí­tási költségek minimumát követelik csak Németországtól. Az elesett francia katonák hátrama­radott családjai semmi recompenzációt nem kaptak és a szövetségesek az 1921 áprilisban megállapított 130 milliárd t­aránym­­árka német adósságot most 12 milliárdra szállították le. Franciaország nem ó­hajt több áldozatot hozni és a prioritás jogát kívánja a helyreállítási munkálatoknál. (Rador.) (Páris, aug. 8) Jaffából­ jelentik, hogy ott 23 pestises megbetegedés tör­­tént. (Rador.) A franciák a Rajnavidéket elszakítják a német birodalomtól (?) (Berlin, auig. 8) Franciaország kiúszó élön álló szankcióiról számtalan Wk­ ter­jedt el, amely­ek közül a Journal jelenté­se látszik a leg­valói színűbbnek. Ezek­­szerint a Rajna-vidéken oly intézkedéselftet fognak életbeléptein­, amelyek a Raj­­nav­éknek a birodalomtól való el­szakítását célozzák. Berlini politikai körök már hosszú id­eje informálva­­ vannak arról, ahog­y Franciaország az utóbbi hónapokban nagy energiával törekedett a cél megvalósítására. Mindenesetre meggondolandó körül­mény, hogy az eddigi­­jelentések szerint az angol korm­ány e tervvel szemben nem foglal el többé oly merev elutasító álláspontot, mint ezelőtt. Bogk­a» került Rajkó Elek a csendőrség plédjébe Mikor a csendőröknek széna kell. — Az egergataki legények körülkerítették a szénarablókat. — Újabb adalékok a belügyminiszter ur gyűjteményébe, és hogyan halt meg ? „ (Sepsiszentgyörgy, augusztus 8.) Is­merete, .hogy Háromszéken is mintül a többi­e­­K­ megyében a közbiztonság na­gyon gyönge lábon áll, s amióta a mi­nisztertanácsokat errefelé is tartják, nemhogy emelkedett volna a közbiz­tonság nívója, hanem még s­llyedt. Pa­­polcon a legutóbb tömegesen fordultak felő betörések. A múlt hó 21-én virradó­ra a falu felső felében többeknél betör­tek. Bajkó Elek hajnalban korán a nagy borosnyói piacra hajtotta tehenét,­­s a­mikor hazakerült, a lakása ablaka be volt törve. A más károsultak már átvit­ték a zágoni csendőröket, s keresték a tettest, illetve a nyomokat. A Bajkó kert­jében egy zsákban szalonnát talál­tak­, amit Bajkótól loptak s menekülés köz­ben a kertjében hagyták. A csendőrség, miután az igazi tettesek nem­ kerültek meg, letartóztatta­­ Bajkót, mint gya­núsítottat, és átvitte Zágonba. Rövid idő alatt nyoma veszett, hozzátartozói hiába kerestek. Az őrs felvilágosítása szeriit Brassóba vitték, Szentgyörgyön­ van, Ko­lozsvárra került a hadbíróság elé stb. Öt család hozzátartozói lázasan kutat- ■ lak tovább , a végén kiderült, hogy Nagyborosnyón van,­az ottani őrsön. A mikor ott érdeklődtek, az érdeklődőket a megszokott módon zavarták el, mi­­közben élénk szerepet játszott a nyo­­­m­atékon­y világosítás, a pofon. A csa­­ládi egyik­ tagja egy volt magyar csend­őr vonta most kérdőre a borosnyói őr­söt, s ennek, amikor máskép nem tér­hettek ki a válasz elől, tudomására hoz­ták, hogy Bajkó ott van az őrs pincé­jében s csináljanak vele amit akarnak, de azonnal.... Nos, amikor lementek a pincébe, rettenetes látvány tárul elé­jük, a falusi pince harma­dik lépcsőfokán egy kenyér zsákkal fel van akasztva Bajkó Elek. Hozzátartozói szomorúan állapitot­ták meg, hogy Bajkó Elek halott, s nyolc kiskorú gyermeke árva.... Előt­tünk probléma, hogy a pince lépcsőfoké­ra, hogy tudja felakasztani magát va­laki? Hogy meg volt halva, az tény, lai­kus előtt sem kell magyarázni, hogy mi kép lehetséges, az magyarázatra szorul. Utánjárásunkra sikerült megtud­ni, hogy az őrsparancsnok már azelőtt, a borosnyói elöl­j­á­r­ó­s­ág­o­t f­el­h­ivat­t­a magához, s megparancsolta, hogy ásassanak egy gödrö­­sbe hass­ák belett holttest­e­t, úgy, ahogy Van, s csak­ az elöljáróság erélyes közbe­lépte akadályozta meg, hogy ez akkor nem történt meg. IMsij Stemjilicig regisztál­j­uk, hogy Bajkó Elek július 26— 29-ig volt let­a­r­t­ó­z­t­a­t­v­a­. 29-én, a mikrokz­­ hozzátartozói m­é­g st­at­­­i­n­á­k, haló 11. Már a közönség megnyugtatása ér­dekében is fontosnak tartottuk volna, hogy a hatóság közbejöttével boncol­tas­sék fel, a haláleset bekövetkeztének oka állapi­ttassék meg. Bajkó Eleken ez már nem segí­t, nyolc gyermeke amúgy is árva. Ugyan abban az időben­ történt, hogy a Nagyborosnyó vidékén levő köz­ségek határairól a lemunkált termény­ből állandóan loptak. Az egerpataki le­gények elhatározták, hogy utána néznek a­ dolognak. Egyik este Borosnyó felől zörög a szekér, s az út menti kapáséra bidtér. Elég ,szép holdvilág volt, hogy meglehessen állapítani, a borosnyói őrs csendőrei fognak a széna­rakáshoz, amit nem ők kaszáltak, s nem­ is ők­ la­karták. Amikor a kötőrudat akarták megkötni, akkor fogták körül a legények e szftávkom­jaira, hogy fegyvertü­ccel ne használhassuk. Még ily szorult állapot­ban is tölteni akartak, de a legényeik erélyes fellépése megakadályozta ezt, a­­töltényeket elszedték tőlük s érdeklőd­tek, hogy hová valók? A csendőrök a sapkájukat Mimik alá dugtá­k, hogy esendőt voltukat letagadják, s mondták, hogy ők szentgyörgyi katonák, parancs­ra jöttek szénáért, majd amikor szorult a kapca, a már megrakott szekeret fel­döntötték s lóhalálában elvágtattak­ a föld­ről. Még azután, vagy három helyen pró­báltak lopni, de a legények nyomon kö­vették őket és az egerpataki határról el­zavarták. Hazafelé m­enve, lelkiismeretük nem tezigedte, hogy üresen térjenek haza az Őrsparancsnokságra. Kónya Kálmán a bo­rosnyói földbirtokos heréjéből raktak egy szekérrel, de a szemfüles egerpataki legények értesítették Kónya Kálmánt, s cselédjeivel rajta kapva a »csend­őreit« a kerét udvarára vitette be. Az egerpataki elölj­áró­sáig jegyző- k könyvet vett föl az esetről, és a felepesi hatóságnak beterjesztette A csendőrségről pedig a kör közsé­geihez kionentt a parancs, hogy aki este 9 óra után a lakosság közül a mezőn, vagy az után mer járni, elfogatni s szi­gorúan meg lesz büntetve. Eddig a­z idősitás. Mondjunk-e róla í­téletet? Hivatkozzunk-e újra a Balkán­ra, Ázsiára, a pokolra, a civilizációra, a k­onszolidáci k­örre, a Népszövetségre, Cup­lára, vagy ÜroZu őrmesterre? Nem lesz szü­nik, nem ítélünk és nem hivatkozunk. 1 csak újra tisztelettel interpeláltad.­ Van-e tu­domása a fent megírt, megdöb­bentő esetről a belügyminiszter úrnak és ha van, vagy ha ezután szerez róluk ,tudomást, hajlandó-e a megsértett jog­rendnek 11 legnagyobb szigorral elégté­telt szerezni? e „Anglia, a buldog, fél Franciaországtól.“ Vandens k­gfejezte köz­épeurópai ut­­­át.A­Z amerikai Lapoknak kábel utján be­számoló cikket küldött. A cikkből eze­ket az érdekes részleteket közöljük. (München, aug. 5.) Ebben a pillanat egész Európa két ember tárgyalásainak eredményét várja. 440 millió ember élet­feltételeit befolyásolja döntően ennek a tanácskozásnak az eredménye .A tör­ténelem legközelebbi fejezetének létre­hozatala Poincaré és­­Lloyd George kezé­ben van. Parisban annak idején, békét diktáltak. Ebben a békében semmi sem volt Wilson igazságot és békét hirdető vízióiból.­­»Enyém­l aiboszu« — mondja a biblia, azonban a szövetségesek a bosz­szu jogát maguknak tulajdonították, s a bosszú békéjét teremtették meg. En­­­nek a békének a gyümölcsei keserűek. A bosszú mindig vak, s­­ez a vakság ebb­en ;a­z esetben a gazdasági vakság formájában nyilatkozott meg. A béke­szerződések megköt­ésén­ek is­s és­­pei­­ nagy súlusú gazdaság­politikai illúzióik születtek íőleg. Franciaország­i­ hábo­rúnak talán szánandó­ áldozata volt, ma azon­ban még szánandóbb­­áldozata azok­nak­ az illúzióknak, at­elyeket a béke­­szerződés­­hozott­ létre. Franciaország, miután bízott a Németországon beha­jt­ható anyagi kártérítésben, kilencven­­milliárd frankot adott kd az újjáépítés egy részének fedezésére. Ezek a kiállá­sok részben oktalanok­ voltak, részben a pénzt nem kezelték becsületesen. A valóság az, hogy a roppant összeget el­költötték. Költségvetésében Franciaor­­­­szág ezeket a kiadásokat mint »vissza­térítendő« kiadásokat« könyvelte el. A kiadásokat nem­ térítették­­vissza s Fran­ciaország kénytelen volt rövid lejárati kilencvenmilliárdra rugó függő adóssá­got magára vállalni. Ha Franciaország ma szemébe néz a valóságnak, akkor megállapíthatja, hogy pénzügyi poli­tikájának kártyavára összeomlott. Ez de egyik­ foka annak, amiért Poln­baró a londoni konferenciára nem me­het azzal a szándékkal, hogy elismeri a való élet követelményeit. Ha a béke igazságos lett volna, Németország talán elismerte­­volna annak jogosultságát s a háborús szellem sohasem emelhette volna föl újra a fejét. Azonban a német érzékenységet minden lehető módon sér­tették és ingerelték. Ezért aztán egy gaz­daságilag újból megerősödött Németor­szág, hüvelyei:' békeszerződések' nem­ tar­tanak sakkban, valóban komoly ve­szél,'/4- t'sisírik­ •Anglia úgy 'teszi a dolgukat, utylnt, vannak' , belátja, hogy a békeszerző­­désekben lehetellenségi­ek vannak', továb­bá tudja, hogy közgazdaságának léte Európa újrafölépítésétől függ. Fran­cin­­omag azonismt nem­'­tud lemondani illú­zióiról m­supán a­zért, hogy nyan a tel­jes csődnek nézzen a szemébe. Miután­­számára az újra­­megerősödött Ném­et­ország, egyet jelentene az újra megerő­södött ellenséggel, néha il küldheti Poinea­rét Londonba olyan reményekkel, m­e­­lyek a valóság és a tények Ist­eretét föltételezik. f f ' Tudatában­­kell lennünk annak, hogy ha a két államférfiu nemi fog tud­ni oly gyakorlatilag keresztülvihető megegyezést 'teremteni, amely har eu­rópai gazdasági újjáépítést lehetővé tenné, akkor ennek rettenetes következ­ményei lehetnek. Megemlíthetném Olasz­ország veszélyes belpolitikai helyzetét beszélhetnék a fuldokló­­Ausztriáról, Ma­gyarorágról, amelynak gyazdiasága c­­h' csők között fetreng.ik Lengyelországban uralkodó politikai­ káoszról, avagy a teljesen szétzüllött Oroszországról. Né­­hány hete tanulmányozom a németor­szági viszonyokat s ez a körülmény in­dít arra, hogy hamgsúlyozzami a krízis jelentőségét, s a veszélyt, am­ely —­ ha csak gyors segítség nem érkezik, —­el fog következni. A jutémes viszonyok felületes megri­e — miután a német ipar jól van­koztatóAl 'S utbelső rend ellen nagy társan­ szintén nincs­ kifogás — azt hihet­né, hogy a német krízisről szóló nyilat­kozatak l csupán a helyzet pesszimista

Next