Brassói Lapok, 1924. február (30. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

'pfs :-lVte-“L &gmmmasi£s&Ba&e A romániai kisebbségek antantja Egy sváb vezetőférfiu felhivás« a magyarokkal való egy­ittmű­küdésre — A Brassói Lapok miunkatársát ill. BRASSÓ, december 31. A bánáti né­metség konportív­ orgánumában, & tekin­télyes és elterjedt Schwaebiach Volks­­p “w?t; *•»!«;;* 29-?.M fámába» nagyj&ventft­­ség ••. .,\y.íí*. leivé! Jele«* meg n tjemssem ki­­*e­zbetem'í együttműködéséről. A nyilvevel írója Hollinger Pét­er, a német-sváb néptanára vezető tagja, s több izber volt képviselőjlölt akit a nép bizol­­jia ellenére a hatalom mindannyiszor el­ütött a mandátumtól. Hollinger nyílt levelét a tizenkettedik órával indokolja meg, ama végső veszede­lemmel, mely a nemzeti kisebbségek isko­láit a »liberális Moloch« részéről fenyegeti. A különváló legjobb organizáció sem segí­tett idáig, mint a szászok példája mutatja. Mit ért a medgyesi határozat? Mit ért a liberális párttal kötött paktum? Mit ért a írászok iskolai autonómiáját biztosító bé­keszerződés, a gyulafehérvári határozat, a koronázási proklamáció? A németség Imt’cos képviselőinek, Krauternek és Roth­nik emberfölötti komdmo is szinte med­dő maradt. Ebből nyilvánval/i. Mondja Hollinger, hogy « * 1­g­a­j:í k­gy sétí­f­r­a* t *t, «11 e« ál­ló, «ró« *ny ágból. j&t«lv«t #*r. lehet lííkjcsiwyslssl, «r«a 4«1 j; teremteni. Ez a front pedig a nev.­z­e­t­i kisebbségek b­l­o­k­j­a. A sérelmes helyzeten mikép segíthető máskép? A Népszövetség útján, melyea külön osztály foglalkozik a kisebbségi­ kér­désekkel? Az erdélyi magyarok, mondja Hollinger, nem voltak ,restek és panasz­­szal fordultak ez osztályhoz. Vizsgáló­­bizottság jelent meg Erdélyben, amely mindent rendben talált. Most már senki­­nem érdeklődik onnan az erdélyi magya­rok kívánságai iránt Nem marad tehát más hátra, mint amit a magyar érában Vajdáék, Poln­ék, Jus­igáék és Ausztriában a kormányelle­nes nemzetiségi ellenzékiek csináltak: a kisebbségeknek sz­övet­kez­niók kell. Ez a szervezkedés nem hazaárulás, és nem is menne túl az ország határain. Nem fogják a svábokat irredealistáknak tekinteni, a többi némettel, meg a magya­rokkal, szerbekkel, oroszokkal, buzgárok­kal és törökökkel közösen küzdenek politi­kai jogaikért Jugoszláviában már stu­g­­teren­ítették ezt a blokot ,ha a kormány res­pektálja és tárgyal vele. Hivatkozik a nyujtóvár Sándor József képviselő esetére, ahol nemrég nyílt ülésen, teljesen egyedül, minden támogató, bizta­tó visszhang nélkül tárta fel a magyar is­kolázás sérelmeit. Milyen más lett volna, mondja Hollinger, n­a még néhány, német képviselő is beszélt volna. A jelenlegi kormánnyal való kulissza­mögötti tárgyalások csak látszat­sikereket eredményezhetnek, amelyek hamarosan meg is bosszulják magukat. A paktálással az illető nép elveszti tekintélyét és tiszte­letét a kormány előtt. Mint népi ki­sebbség, a svábság csak egy pák turnot köthet: a nemzeti kisebb­ségek biok­já­i. A svábok *sg*ik' vezetőié fiájuk ©m* ja'»«alátét ami csak m®gs rég 'üssél. ás öröm ma! fogadhatjuk, hisz*« a brassói Lspok ma»­ rágebben il»en«k és többször sűrítette * awpeti ki««bbségek !,sömk«zését i meg­győződésünk, hogy a biok létesítése maa­­gyar részről nem fog akadályba ütközni, ellenben szükséges:, hogy a német organi­záció vezetői ismerjék föl végre az együtt­­működés fontosságát és a szétszórtan, guerilla-rendszerrel folyó küzdelem vesze­delmét. —^ Betörő, aki kiszolgálja a vevőket Betörés Kényes nappal — A Brassói Lapok tudósítójától. — TEMESVÁR, december 31. Párját rit­kító vakmerőséggel végrehajtott betöréses rablás ügyében nyomoz most a temesvári rendőrség. A belváros legforgalmasabb pontján, a Szent György-téren vast Hollergschwand­ner Gusztáv trafikja. Tegn­ap délben egy óra körül att. trafik tulajdonosa bejárta fej­letének ajtaját és rövid időz®­agy, aoetnv közt fekvő üzletbe ment. A vakmerő üzletfosztogató ezt az időt használta fel arra, hogy álkulccsal fel­nyissa a trafik ajtaját­, s kezdte zsebre­­rakni a legjobb fajta cigarettákat Közben vevők jöttek az üzletbe, s a fosztogató a legnagyobb arcát­lansággal szolgálta ki őket. Amikor sátán, ssébeit telerakta ckaret­tával vett kösze 1509 darab Jockei Gitta cigaretta s * pánxtár fiákból Uzoaci­­p*er lejt magához vett, a?, ajtót ujból. Le­­zárta a? tovább lápóit. ,­­ A károsult a rendőrségen dientest tett, amely most széleskörű nyomozást ittöltott a valaurre tettes utáán, akiről csak annyit tud, hogy magas, elegáns ember volt, a 01 wi­kset ronaáan haséit S­ummu ím-víl Mihály József prímpretor úr legújabb szereplése .Ipartestületi zászlótszentelés és prefektus-mentési komédia Egy megörökítésre méltó főszolgabírói rendelet — A Brassói Lapok munkatársától — iBRASSÓ, decfember 31. A gyergyó* smilmikl­ösi járás főszol­gabirája, M&M* _­hály József wgiil éjjelt adott mnagá­t föl egy hivatalos mtávlidével, mely m­ég a m­al liberális érában is számot tarthat arra, hogy megdöbbentse a joan érzésekkel b­író kjullumuibert és Rákiéit* se a 'csodabogarak gyűjtőibe*­ érdeklő* d­ését. A gyergyószirth­egyi iparosság ko­moly elhatározással ipartestületbe tö­­­m­örül és az alakuló testület zászlóját tegnap, decem­ber 3­ kán szentelte fel. Az ezzel kapcsolatos ünnepségek­­meg­tartását az elöljáróság, illeteű rendiebb­­ség annak rendbe és m­ód­ja sz­ám­nl tudo­másul vétel végséit bejelentette az illeték kés gyergyós»animik «5*1. járári tőszói* gallíróságin­ál. Mihály József f­oszol­ybí­ró ur, a székely nép rafogülégedrett von­tát hirdető díszelőadások gyakorlott es buzgó rfit;dés zöjte, a bejelentése az am** bí rundeze­tét adta ki. 1. A bejárat zöld gályákkal m* szitendő­ , »Báné Ati Vétek­« feliratú táblával ellátandó. A táb­­la felett romáin nemzeti lobogó tű­zendő. A román nemzeti lobogó ke» tűzendő a templom tornyára és a primariára is. 2. A teremben a kiirály­­ és a trónörökös képe, a ciniver és Brs­­ttianiu miniszterelnök képei kifüg* gesztendők; a képek zöld gályákká­­ntszitendők, felettük kék-sbirga-piros kreppapinból dliszités teendő. 3. Az ipartestület lobogója rom­kián nemzeti Szalaggal látandó el, csokorként a rúd felső végén. 4. Reggel nyolc órára öt szán a prefekt és kísérete részére bekül­dendő. BRASSÓ, dec. 31. Kormányrészről hivatalos 63 hivat­­lan oldalról, par­lamen­tben és sajtóban sok isko­labrani­tó érv hangzott el nap­jainkban a kisebbségek felekezeti isko­lája ellen s a tervszerűen keresztül haj­szolt támadást a román tényezők mind ez 1918 év előtti magyar államnak' a államférfiaknak iskolapoltikájával­ iga­­zolják. Nem érdemtelen hát párhuza­mot vonni a kétféle mentalitás és akö­zött, hogyan védte az egyik a volt ma­gyarországi­ kisebbségek lelekszeti, nems­­zed és vjutonoimitátu­s jogait , hogyan mel­­­lexi l & mai tvSfyi'o.viyantai ki­sBái’ó fcótvö® jóiSStöt kulturp'ííi&á­­jánaik egyik fontos része a napokmiási tösr­vény javaslata. Benne kifej­ezésre jut­­tatja­, sőt leszögezi a szülőknek azt e jogát, hogy «Iffiabadságokban áll & gyer­mekeiket háznál vagy magánintézetek­ben neveltetni.» A 13. és 15. sj-ban leszöl­gezi a hitfelekezeteknek iskolaál­tási jogát s a 10. §-ban az oktatási nyelvé­ről azt mondja, hogy az «a lakosok többsége szerint határoztatik m meg». Ma­napság a magyar törvényekkel való foly­tonos előh­ozakodás mellett éppen a fen­tiek jogát vonja kétségbe a román libe­rális kormány; elveszi a Szülőktől a szabad neveltetési jogot, a kiv­etelezzet­­ől az iskolásévi,tartási, és ellátási jo­got s az oktatás nyelvéül, ha nem­ is még teljes egálzébe­n, de igen nagy ré­­szébe, az­ állam nyelvét ti irja. (Lásd a 100.0*8 10,100(1 sz rendítet­te) S mindeztt a jogfosztást arra a magyar tör­vényre való,­­hivatkozással csel­kszi, mely jogról és szabadágról szól, é­ s mennyire ellentétes a mi tanügyi kor­­mányunktmnk hivatkozott két red­elete Eötvön javaslatának tl~ik pontjával, mely ásít mondja, hogy «azon ír" v©ii­­dőlvík, kik & magyar nyelvet n^mj értik, az elemi oktatást saját anyany­elvük­ön fogják nyerni.» Nálunk akár Ar­ik, akár lit,na a nyelv:fí9 ›*í*¡*n ,ktl mégisi romsuitit kell rlsajáltaniok a ívug‹­:ir i¥'Vetid'é,kvb‡'?:k, É^yt­őrv, Ige./, hogy. csáki * saááhia'n, íSawteash törte.nolr­m év «Jki»t­¡AnytaninaL dv egy év m­ulva, «vánle legrioir« vedteő, hogy 5. Olyan cigálay texiu álUtaruM, ta'ely « román királyi MTntn'uszt é» t»ás román dalokat játszani tudjon. Primaria dlin Lazarca sie: invita spre a da cel mai hiarie coincursul celor in d­rept, Gheorghennii, la 28. Decemvrie 1923. Prímpretor­­Miihály xnl. p. Hogy ezt, a különös és nyilván Mi­hály prímpretor ur állásának miegerté­­nítését is célzó és szolgáló rentidkezést az illetékesek és nemi illetékesek mi­lyen fogadtatásban részesítették, azt fe­­lesleg­es ecsetelnünk. Hiszen Szerh'egy'*n mindenki tisztában van azzal, hogy m­it rendlelhet el és mit nem­ a főszolgábiró és amilly mértékben 'honorálja mind­en állam­szpolg­ár a kiirály őfelséjé­ és a trón­örökös őfensége képeinek kifüggteszté­­sére vonatkozó követelményt, a­melyet Mihály prim­pretor ur ért folm­atjerkész tör­tetése nélkül is készgtógg'd és önkéint teljiesdt xnindziáki, —­ép oly m­értékben elcsodálkozva és m­egrökönyödvle áll meg a szinmagyar község szinmagyar iparosai által m­egtartandó ünnepségek«» kel kapcsolatisan k­iadlott egyéb rendel­kezés előtt. Mindenki kiérezte a filim­­pretoni intézkedésből, hogy ami az igaú cél. Mihály főszolgabíró úr a megingott állású megyei prefekt részére ünnepé-­­lyes fogadtatású és népbizalmi m­egnyi­­latkozássá akarta átgy­ülni azt az ün­­nepségét, m­elynek semmiféle politikai célja és rendeltetése nem­ volt. Ezért szűk letett meg a pólya szánokat kirendelő és még a cigányzenéről is gondbskod® rendelet, melyet a liberális uralom t­iszt­okmányai közé be lehet illeszteni, de a mely ne­m övezheti babérral nem­ a me­­g­yei pro­fekt, sem­ hűséges famulusa, Mihály primpretor úr halántékát. «Azon helységekben, momdja Eöt­vös, hol több vallásfelekezet van együtt, de az­ egyes vallásfelekezet várjg min­­den felekezet ol­y csekély szá­mmal van, hogy az egyest va­llásfelekez­etekből öt­ven iskoláztató g­yerm­­ek sem­ telik ki, azaz annyi, hogy egy iskolamestert, sem lehetn­e tartani, az ilyen községekben közös iskolát akarok; ott azonban, hol minden egyes vallásfelekezetre ötven iskoláztató gyermek, azaz: annyi esik, mennyinek számára úgy­­a egy külön, tanitót kell­ tartani, h«, jól i’«mi?á«tt is­kolákat adt dí, rít­us toktatén , különböző valás­felekezetek -utvi­nt különö£t*enék el én most, midőn a népnevelés iránti mű­ködést, megkezdjük, mindern vallásfele­kezet­ számára külön iskolát óhajtanék; azon'i helyeken is, hol az iskola közös, h* valemely vallásfeltskelet saját költ­ségén külön iskolát akarna magának fel­­állítani, azt a maga saját költségén megtehesse, amit egyébiránt úgy is megtagadni nem lehet.» (Beszédek­ 3. kötet 270 o.) Így vélekedik egy állam érdekeit védő miniszter, aki a törvény­­hozás plénuma előtt külön is hangsú­lyozza, hogy «az­ iskolaügy nagyon szo­ros összeköttetésben van az egyházzal». (U. o. 285 lap.) S amit hirdetett 48-ban, ugyanazt hangsúlyozta 67 után is. Sőt tovább mont a felekezeti iskola körüli elveiben. Mennyiben most már az államot, mint olyant aposztrofálja, melynek­ köteles­sége a felekezeti iskola költségeit fe­­dsezni. Simonyi Lajos báró képviselő­inek' az egyházak és iskolák segélyezése 'ínyében mondott interpellációjára V­yanis ezt refeli: «...az 1848 XX. t.-c. '4 szakasza világos szókkal ezt­ mondja: elviden bevett vallásielekezetek egy­­­­n. és iskolai szüksági köztálladahni t­elségek által fedeztessenek». Itt tehát k­­m. «gye dűl segély őzésről van ha­lam ^mi l&öl megfektiik az állam­, által való teljes stele*i­sére!.*' (Be«z­ 3. k&­­bI 15­3. w.) Hol tan­ucik im a 1461! ? Hi­teén nemhog­ v segélyt kapnának a pá­liarbbhégi itteekc/d­ó iikvloiuk t* mmiáu lilaintel, vagy pláne a költségekértél­­i«ss­ete»l­e««íaái.­, haha»,» olveitróit! takolál»­* kíit, mindig a, «népiskolati törvény 25. és 26. §§-ainak v­égrehajtásánál mindig a szolgálat általános és kivételt nem­ tűrő alapelvül, hogy a létező felekezeti isko-­lának­ községivé átalakítása, vagy fele­­kezeti intézetül föntartása fölött hatá­rozni mindig azon iskola tulajdonosa van jogosítva.“ (II. o. 388. lap.) Eszerint a felekezet progkérdezé­se és beleegyezése szükséges ahhoz, hogy valamely felekezeti iskolát mássá alakítsanak át. Ilyennek elvéte­léről pedig egyáltalán nem­ beszél Eöt­vös, mert a magyar imperiim­ idején felekezeti iskolának elvétele vagy be­zárása még gondolatban is elképzelhe­tetlen volt, mert­­ott, hol a telekkönyv­­iben valamely tanoda felekezeti intézet­nek­ van bevezetve, azon intézet feleke­­zeti Intézetnek tekintendő és arra néz­­ve m­ási­ént, maitt a törvény kervetendő­en épen a felekeztetők beleegyezésé­vel, in­tézkedni nem­ lehet.» (U. o. 282 lap.) Képviselőházi felszólalásainak na­p­yztanában tehát többször kiemelte Eöt­vös a Telekie­zeli iskola létjogosultságát s az államnak vele szemben tartozó, köte­lességeit, de a legmeggyőzőbbe­n mégis 1868 dec. jén a főrendek előtt mon­dott két beszédében fej­te­tte ki ez rsgá­­pyu nézetét, így pl. az első Lesziédben nyíltan hangsúlyozta az állami intenciói­nak megvédése mellett, hogy «a népnek nevelése s igy oktatása is minden egy­ház legszebb feladatai közié, tartozik... a ami az egyházakat illeti, kétségkívül tényeket kellene ignorálnia,­ ha valaki megfeledkeznék azon nagy érdemiekről, melyeket az egyház nemcsak általán véve a művelődés terjesztésére, hanem a népiskolákra nézve­ is szerzett magá­nak. Hisz minden, mi az oktatás meze­jén századokig történt, egyedül az egyháznak köszönhető.“ Éppen ezért, folytatja tovább Eötvös, valamint az «állam nem­ vállalja ma­gát'« azon kötelességet, hogy a népnev­e­­lésről kizárólag s egyedül ő maga goly­­b­oskodjék. Úgy azon jogot sem követeli, böjty­e síípne:vetés lenén, ném­den mú- Sotat kizárva, monopóliumot gyakorol­jon mi az én meggyőződésem szerint egy alkotmányos állam elveivel össze nem fér,... ezért minden alkotmányos állam saját érdekei ellen cselekszik, ha azokat, kik őt a népművelésben segítik, ezen működésükben akadályozni akarja. “ Csak «absolut államban» képezi a nép­nevelés a kormányzat égyük eszközlét s csak absolut államban történik meg az, hogy az «állam» a népoktatást a maga kö­zéből nemr­s bocsáthatja ki.» Eötvösnek •zen nézet© a tansfclabad­ság kérdésért ic megadja azt Őszinte feleletet, mely •fy mondatba süriU’é ekképpen haujg. Eik: «Alkotmányos országban a Uus...a­­badsig alaginak az illám' alapalveinek szükséges következése.» (Beszédek, 3. kö­tet, lyá­s köv. oldal.) Nálunk azonban egészen máskép fest a helyzet. Nálunk a főúti eszmék­kel Homlokegyenest ellonzétes nézetek uralkodnak az ,iskolaügyi­ kérdések te­rén, miért is nálunk az európai haladó kultúra és civilizáció teki­n­tetében nem haladás, hanem bizonyos visszaesés mu­tatkozik. Egyenjogúság, autonómiá­­s jo­gok és még sok, kisebbséget érintő kö­vetelmény mind csak pairoson levő írott mulaszt, m­ely nem­ tud testet ölteni a győzelmi mámorral túlfűtött nationalis­zálló eszmék hajszolása miatt. Ezért si­­ffár a jelenünk, és aggodalmas a jövőnk. De nem szabad csüggednünk, kü­zde­­nünk és áldoznunk kell, egy szebb jövő reményében a jog, törvény és igazság fegyvereivé.] a magunk és utódai na fm­­­béri jogaiért s magáért az életért, fele­kezeti iskoláinkért. Szász József: Párhuzam báró Eötvös József és Anghelescu C­onst­ntix között . A magyar szabadelvűség* . Ci. I Iparvállalatok, mezőgazdák és kereskedők fehér sózott szalonnát S—4táblásig I­ft olvasztott c­isillórsírt, füstölt és napri­kás stráf szalonnát napi 4n 14 áros ami boízvietUutik: U tu fi Ifeinp lignit Hagyván­y t Str. vinnum­ (tiUdnoin­), KLnLL ISffilL^. TkUlun 4 IBN­.

Next