Brassói Lapok, 1926. november (32. évfolyam, 248-271. szám)
1926-11-20 / 263. szám
1926. november 20. BRASSÓI LAPOK 9. oldal, 269. szánf. KÖZGAZDASÁG Helyreáll a gazdasági rend, eltűnnek a háborús nagyságok Bősei bukásának hiteles története — A réczi töke mm elfoglalta veresd helyét BÉCS. (A Brassói Lapok tudósítójától. Annak idején a Brassói Lapok megírta, hogy az osztrák postatakarékpénztár gigantikus panamáját, amelynek kipattanása magával rántotta a fiatal Bősei Zsigmondot. Mostan módunkban van hiteles adatok alapján megvilágítani Bősei bukását, amely alapjában véve nem egyéb, mint a régi tőke győzelme az új inflációs milliárdosok magát legtovább tartó és talán leggazdagabb reprezentánsa felett. Castiglioni, Cyprit, a Bronner-fivérek porbasujtása után a fiatal Bőseinek, aki alig harmincesztendős korában Bécs egyik legnagyobb bankjának elnöke lett, szintén távoznia kell a pénz arénájából. Bősei karrierje 1915-ben kezdődött, amikor a fiatal kereskedősegédnek sikerült jelentős hadiszállításokat szereznie. Eleinte takarókat és posztót szállított, később konzerveket és élelmiszereket is, úgy, hogy a háború végén már egészen szép vagyona volt, amivel legnagyobb csendben spekulálni kezdett a tőzsdén az osztrák korona ellen. Ügyesen számított és néhány év alatt már a leggazdagabbak közé tartozott. Összevásárolta az Lnionbank, a Veitscher Magnesit,werke és egy csomó más iparvállalat részvényeit, megpróbálkozott betöréssel a Bodenkreditanstaltba és a Verkehrsbankba, végül is azonban megelégedett az Unionbank elnöki székével. Negyedfél év előtt, 1925 áprilisában Minkus, az Unionbank öreg, nagytekintélyű elnöke lemondott mivel nem volt hajlandó Bosellel együtt dolgozni, mire az elnöki székbe maga a fiatal Bosel ült bele. A régi tőke exponensei ezt ellenük irányuló kihívásnak vette, mivel az volt a régi tőke álláspontja, hogy a nagybankokat csak olyanok irányíthatják, akik évtizedekig beletanultak ebbe A régi tőke exponensei, Sieghart, Roth,schild, Popper és a többiek a Castiglionikban, Besetekben és Bronnerekben nem produktív bankárokat, hanem egyszerű, hazardírozó spekulánsokat láttak. Az Union bank igazgatósága nem is engedett beleszólást a bank ügyeibe a fiatal elnöknek, aki így megelégedett a dekoratív címmel. Bősei karrierjét Szerencsés spekulációin kívül a különböző politikai pártoknál való összeköttetései segítették elő. Bősei egyaránt tömte pénzzel a keresztényszocialistákat és a szociáldemokratákat és így mindent elért. Közben azonban súlyos hibát követett el. Amíg mások alkalmazkodtak a változott tőzsdei viszonyokhoz és részvényeik egy részét eladták, addig Bősei egyetlen pozícióját sem akarta feladni, hanem egyre kölcsönöket vett fel, hogy, megtarthassa érdekeltségeit. Végre nagyobb lett az adóssága, mint a vagyona és mostan Castiglionival ellentétben, aki mégis megmentett valamit vagyonának roncsaiból, Bősei teljesen szegényen kénytelen hirtelen ketté tört karrierjét befejezni. Egyelőre bizonytalan, hogy az Unionbankkal mi történik. Valószínű, hogy bárki is veszi meg a részvénymajoritást a sok reflektáns közül, végül is Sieghart fogja elnyerni és az Unionbank ép úgy rabszolgája lesz a Bodenkreditanstaltnak, mint a Verkehrsbank. Mivel az Anglobankot viszont a Kreditanstalt olvasztotta magába és a Laenderbank, amelynek székhelye járásba kerülve szintén kivált a nagybankok sorából, csak négy nagybank fog maradni Ausztriában: a Bodenkreditanstalt, a Kreditanstalt, az Eskemptegesellschaft és a Bankverein. A MAI PÉNZPIAC Csütörtök, november 18 A világpiacon ingadozó árfolyamok. A belföldi piacon a helyzet valamivel szilárdabb. Délben: egy svájci frank 35.40 lej egy, dollár 182 és fél lej, egy olasz líra 7.75 lej egy német márka 43.45 lej, egy angol font 888 lej, egy, francia frank 6.35 lej, egy csehkorona 5.43 lej, egy osztrák shilling 2. 80 lej. Zürich. Devizák (zárjelben a tegnapi zárlattól való eltérések). Nyitási árfolyamok svájci frankban: száz német márka 123.10, száz holland forint 207.30, egy dollár 5.18 és háromnyolcad (n egynyolcad), egy angol font 25.15, száz francia frank 17.80 (f18), száz olasz líra 21.95 (130), száz cseh korona 15.35 és fél (—fél), száz dinár 9.1575 (+25), száz leva 3.75, száz lej 2.85, tízezer magyar korona 0.72 és ötnyolcad, (—2 és fél), tízezer osztrák * korona 0.7315. Budapesti értéktőzsde. Szerdán jóltartott árfolyamok. Zárlati árfolyamok ezresekben: Magyar Hitel 323, Osztrák Hitel 137, Salgó 593, Rima 161, Délivasut 212, Államvasut 386,, Kohó 240, Atlantika 25, Ganz-Danubius 1930, Kőszén 4580, Papíripar 47, Nasici 1610, Szlavónia 45, Földhitelbank 217, Viktória malom 51, Kereskedelmi Hitelbank 16, Pesti Magyar Kereskedelmi 1206, Beocsini 1570, Urikányi 1495, Láng 120, Lipták 36, Schlick 87 Brassói 505, Cukoripar 1832.5, Klotild 18, Hungária műtrágya 144, Olasz Bank 26 Angol Magyar 43, Leszámítoló 82.5, Magyar-Cseh 14, Nova 375 Kronberger 1, Csáky 115, Izzó 1080, Magnezit 1650, Viktória bútor 1.6, Ofa 975, Malomsoky 4.5, Pesti Hazai 2300. Aki jó naptárt akar az csak ezeket vásárolja: Brassó lapok Nagy Regélő Naptára *.*»4S' le' Brassói Lapok Magyar Gazda Naptára a»» 35-- m |j Brassói Lapok Szent Családi Naptára A,a 36~ ,el Brassói u»voU Kis Családi Naptára Ar* Ne fogadjon el mást mert ezek a legjobban összeállított, legtartalmasabb és legszebben kiállított magyar könyvnaptárak. Kaphatók mindenütt vagy megrendelhetők postán az ár és 5 lej portó előzetes beküldése ellenében a Brassóé la&Th Könyvosztályáról» Brassó Viszonteladóknak magas rabattot nyújtunk. — Tegyenek próbarendelést! FAIMUS Regény Irta: JUSTH ZSIGMOND 7 — Emlékszel? — kérdé Lőrincz és Gábor nem felelt, csak némán bólintott a fejével. Hogy emlékszik-e? Ide jöttek le, hosszú-hoszszú "cigányozások után, a hajnali órákban egy hegedűssel, két kontrással szuzatták reggelig, míg csak az első napsugár szét nem rebbentette álmaikat. Majd tovább mentek,... most a park tavánál álltak meg. A lombokon keresztül a szomszédos falu tornya fehérlett ide. A túloldalon a kuglizó, pár óriási platánfa előtte. Mint gyermekek, sokszor játszottak itt. Lassan egy tisztásra értek, ott egy óriási fűzfa.. . És fa alattt voltak egyszer együtt életveszélyben. Egy éjjel, ott üldögéltek a fa alatt; az ifjabb hegedült, az öregebb belebámult a holdba. Egyszerre nagy lárma lett a parkban: »vigyázzanak, vigyázzanak«, — kiálta az öreg tiszttartó — »veszett kutya van a kertben!? S ők fegyver nélkül álltak ott. Sem előre, se hátra. Egymásra néztek, egymásért remegtek. Ez jutott most a Gábor eszébe, félig álomban, szavakba foglalta azt, amit tán jobb lett volna a másiknak el se mondani: — Tudod-e fiam, hogy külföldön sokszor gondoltam e percre. Úgy éreztem, odaadtam volna érte ottani nyugodalmamat, ha a rettenetes pillanatot újra átélhettem volna. Mert hisz akkor itthon voltam. Te nem tudod, hogy e szó mit jelent... — Hisz most itt vagy, öregem! — szólt közbe Lőrincz. — Igen, itthon vagyok s igyekezni fogok elfelejteni mindent, ami száműzetésem éveire emlékeztet. — Te sokat utaztál — mondá Lőrincz halkan s álmodozva nézett maga elé. — Tudod-e Lőrincz, hogy mi a honvágy? Soká csak a család, az otthon után vágytam. Egyiptomban lepett meg legelébb. A tájkép az alföldre emlékeztetett, a tücsök szava ugyanazt a nyelvet beszélte, mint otthon. A felvillanó pásztortüzek a láthatár szélén, a kutyaugatás, az esti csillag, a tőzegfüst nehéz illata hazahozott; úgy éreztem, mintha csak egy alföldi faluban lennék. És mégis! Valami hiányzott, ami a tájképet s annak hangját, illatát szívemmel összekösse. Éreztem, nem az én fajom lelke hívta a tájat életre. Lásd Lőrincz, szeretem e fajt, amelyből származom, mert hibáiban, vétkeiben ugyanaz,, ami én vagyok. Hamarább megértem hibáját, mint egy más nép erényeit... Értesz? Lőrincz csak félfüllel ügyelt reá. Egy pillanatig hallgatott, aztán hirtelen Gábor felé fordult: — Tudod-e, hogy már vége a dolognak, vége... Már nem szeretem? — Nem tudtam — mondá Gábor és szeme felvillant. 1 — Nem? Pedig úgy unom magam. Olyan űrt érzek itt belől. — Hát... találunk néked valakit. — Kit? Van-e olyan? — Hisz még alig ismered az asszonyt Én tudom, milyen kellene neked. Elmondjam? De ne nevess ki. — Mondd, öregem. Theoretizálj, amenynyit akarsz, ez tudom mindig mulattatott. — Aranyszőke haja lesz... — Azért ugye, mert engem a cigányok grófjának neveznek? — Azért — mondá Gábor s nevetett. — Sápadt, egyenes, tiszta szemű, tiszta mosolyú, esze cseppet sem érzékeny leány, ki mindig engedni fog neked, de aki azért látni fogja maga előtt az utat, amerre haladnotok kell. Én ismerek ilyet. — Ugyan, ugye? És kit? — Azt nem mondjuk el, Lőrincz, hisz ha mondanám, sohase szeretnél bele. Sokszor álmodtam róla... odakünn, a külföldön. — Már te magad is, úgy látszik, szerelmes vagy belé? — Bolond csemete, hát azt hiszed, hogy ez így megy nálam? — Azért, mert Lolly... Gábor hevesen szavába vágott. — Róla ne szólj, tudod jól, hogy sohase veszem el. Nem nekem való, senkinek se való; játékszernek való, másnak nem. — Nagyon hevesen mondod, Gábor; érzem, hogy még nem felejtetted el. — Igazad van, — felelte Gábor halk hangon — nem felejtettem még el. (Folytatjuk.) Kiadó: »Brassói Lapok« nyomdája.