Brassói Lapok, 1926. november (32. évfolyam, 248-271. szám)

1926-11-21 / 264. szám

Vasárnapi szám ára (Maresilsen is) 6 fel 5ZIRK­ESZTELÉS­ES NYOMDA« KAPU-U. 64—66 n|%| |tig||||| AR TE­LE­FONSZ­AM­OK | SZERKESZTŐSÉG 1­ 77,­­KIADÓHIVATAL: FERDINAND KIRÁLY (VOLT REZSŐ) KÖRÚT fl 6®Oi*8 PS |r § is A “ KIADÓHIVATAL 82, NYOMDA 6-77 SZÁM ELŐFIZETÉSI DIJAK BRASSÓBAN: főszerkesztő­ ELŐFIZETÉSI DIJAK VIDÉKRE. Egy hóra 90 lej, negyedévre 240 lej, félévre 460 lej, SZELE BÉLA dr. Egy hóra 100, Vs évre 270, Vs évre 520,1 évre 1000 ,es egy évre 900 lej és havonta 15 lej kézbesítési díj. Külföldre: Vs évre 420, Vs évre 820, 1 évre 1600 lej A.XXII. évf. 264. szám Vasárnap, 1926. november 21. ------i m ..................... ..... — " "" - " m—-----— _" _— —VT Összerakták a becskot­ a néppártiak a liberálisokkal, Petrovici közoktatásügyi miniszter Bratianu Vintila volt pénzügyminiszterrel. A kamara ülé­sén, a nagy nyilvánosság előtt történt az érdekes, mulattató és egyben tanul­ságos összekapás. A közoktatásügy jelen­legi vezetője, úgy látszik, már megsokalta a liberálisok sok gyámkodását, ellenőr­zését, kritikáját, gyanúsítását és fenyege­tését s végre kitört és alaposan meg­ mondta a véleményét. Nem a holmi általá­nos frázisokkal, tartalmatlan műfelhábo­­rodással, hanem a liberális uralom gaz­dálkodásának és rendszerének olyan felidézésével, ami jellemzőbb, vádolóbb és sujtóbb minden haragos indulatnál és szidalomnál. Petrovics miniszter egy isko­­laépítési interpellációra válaszolva azt mondta, hogy százával vannak befeje­zetlen iskolai építkezések. A liberális kor­mány ezeknek az épületeknek az alap­kőletételét ünneppé emelte, hogy önma­gának propagandát és reklámot csinál­jon, s most nincs pénz az építkezésre: két milliárd kellene hozzá, s mindössze kétszáz millió áll rendelkezésre. A mi­niszter egyúttal kikérte a tiltakozó Bra­­tian­u Vintilától, hogy neki, olyan ügyek­ben, melyek a liberális kormány uralko­dása idejéből származnak, tanácsot osz­togasson. Tehát propaganda és reklám! Reális alap nélkül hátravakra építése az isko­láknak, aztán, az alapkőletétel ünnepi hangulata, mámora, dicsősége után a be­fejezetlen valceai gimnázium és társai. Aki utánunk jön, gondolták Angelesai és Vintila, tegye be az ajtót, építsen az alapkövekre még két milliárdot. A fő, hogy bennünket és pártunkat a hazafiság glóriája vegyen körül és majd, miikor ar­ra kerül a sor, főkép a választások alkal­mával, kamatoztassuk ezt a babérkoszo­­rús népszerűséget. Kamatoztatták, megbuktak. A nép maga is kimondta határozatával, hogy­­a nagy iskolásdi csak propaganda és reklám volt, ellenben a két milliárdos hátral­ék a nép gond­ja és terhe. A más szakállára könnyű adósságot csinálni és fürödni a dicsőség talmi aranyesőjében. De a Petrovics felháborodásában és ráolvasásában más igazság­ is foglaltatik, amit meg mi, nemzeti kisebbségek vág­hatunk méltó joggal a liberális gazdál­kodók szemébe. A kisebbségi kultúra számára nemhogy új iskolák alapkövét nem rakták le, hanem m­eglevő épülete­ket is alapkőjükig leromboltak. Nem­hogy pénzt áldoztak volna a mi sze­gény, küzködő, halálra ítélt iskoláink számára, hanem­ még székely községeink­nek kellett állami iskolák épületére nehéz adókat kiizzadniuk. Minél több iskola, annál nagyobb műveltség­, minél nagyobb műveltség, an­nál nagyobb előhaladás, de ennek a fejlődésnek reális alapon kell történnie és nem szabad más meglevő, kipróbált kultúrák munkáját, jövőjét vele megron­­tani. Abban a két milliárdban, ami kell az Angelescu-féle iskolák felépítéséhez­ a romániai magyarság áldozata is benn­­foglaltatik. Nem jogos-e hát a követe­lésünk, hogy a kiépítés ne csak az adott pénzügyi viszonyoknak megfelelően tör­ténjék, hanem egyúttal a kisebbségi is­kolák létesítése, fenntartása is megfele­lően biztosíttassák? Ha könnyű volt Angelescunak nagy hűhóval két mil­liárdos adósságra alapköveket lerakni, le­gyen könnyű az alapkő Petrovics mi­niszternek is, mikor a magyarság saját verejtéke árán akar iskolát állítani, isko­lát fenntartani. Mi nem propagandát és nem reklámot akarunk vele csinálni, ha­nem hasznos, hazafias, komoly konszo­lidáló kultúrmunkát. 49838. napvilágon Goldis új kisebbség­fojtogató rendelete A kultuszminiszter céltudatosan fojtogatja a kisebbségi egyházakat Kínos meglepetések a paróchiák államsegélye körül — Országos botrány készül — Az egyházak szubvenciójának 65 százalékát el­veszik — Goga és Goldis között áll a harc közös kisebbségi front Ooitus ellen BUKAREST­­A Brassói Lapok tudósító­­jától.­ Megemlékeztünk arról, hogy Goldis kultuszminiszter jövő évi költségvetésében két súlyos meglepetést tartogat (sőt már nem is tartogat) a kisebbségi egyházak számára: az első a kanonoki állások redukálása, a má­sodik pedig­ a paróchiák államsegélyének megszorítása. Különösen az utóbbi alapvető sérelme az egyházaknak és ezeken keresztül az összes erdélyi kisebbségeknek, nem kevés­bé a görög katholikus egyházak is. Magán a Goldás-féle rendeleten kívül rendkívül jellemzőek azok a motívumok is, melyeknek jegyében a gyulafehérvári ponto­kat megalkotó kultuszminiszter legújabb el­határozása megszületett. A reakciós rendelet­nek három indító és jellemzői szempontja van. Az első az a céltudatos, nyers, kisebb­­ségellenes politika, mely, Goldist minden ténykedésében jellemzi; a második a rendelet pseudonaciona­­lista célzatossága, mely egyrészt önfel­áldozó módon a budget aktivitására ka­csintgat, másrészt a kultuszügyekben csak titkári járatossággal rendelkező Goldist szakembernek akarja feltüntetni ingó mi­niszteri székében. A harmadik Goldis fanatikus, gyűlöl­ködő ortodox regionalpatriotizmusa, mely a szenvedélyes kultuszminisztert okta­lanul olyan botrányokba hajszolja, mint amilyenné ez az egész büdzsé-ügy kifej­lődni készül. De hogy mindezeket megérthessük, szükségszerűleg vissza kell térnünk mégegy­­szer az eseményekre. Irtja azoknak az egyházaknak az életét, me­lyekre Goldis rendelete vonatkozik. Ha ugyanis egy-egy családra csak­ a­­minimális négy lelket számláljuk is, az emelkedés még akkor is lovot 12oo főt tesz ki. A legtöbb paróchiának pedig egy­általában nincsen annyi híve, mint amennyi maga az emelkedés lehet az államsegély, ezektől a parochi­­áktól abban az esetben, ha a jelenlegi lel­készeik eltávoznak, vagy kihalnak, automati­­ce megvonatik. Különösen súlyosan érinti ez a rendelet a görög katholikus egyházat, mely a leg­több kis lélekszámú parochiával rendelke­zik. Ezeknek a parochiáknak a javarésze csak a legutóbbi években lett felállítva, tö­megesen és úgyszólván minden olyan falucs­kában, ahol néhány híve élt a nekilendülő gö­­rög katholikus egyháznak. Ezek az alapítvá­­­yok most Goldis rendelete következtében a szó szoros értelmében elpusztulhatnak, ami nyilván célja is a kultusz­miniszternek. Goldisnak a görög katholikus egyház ellen érzett ellenszenve abból az időből szár­mazik, amikor még orthodox püspöki titkár volt. Ezt az antipátiáját átvitte, mint politi­kus, a nemzeti pártba is és jórészt neki kö­szönhető, hogy a párt kebelén belül meglehe­­tős éles határvonalak választották el az orthodox és a görög katholikus frakciót. Az államsegély kérdése Megírtuk, hogy Goldis költségvetése a kanosnoki állások legtöbbjének megszünteté­sén kívül más irányban is jelentékenyen redu­kálta az egyházak államsegélyét. A redukció a paróchiák segélyére vonatkozik olyankép­pen hogy mig eddig m­indazok­* a paróchiák kaptak szubvenciót, melyek legalább 30 l) lé­lekkel rendelkeztek, addig a jövőben ez a kritérium falun 200, városán 400 családra emelkedik. Ez az emelkedés alapvetően megnyomó- A könyörtelen Goldis A kultuszminiszteri büdzsé kulisszatit­kaiból a fentebb közötteket a sajtó már jó­részt ismertette a nyilvánossággal s mi ma­gunk is megemlítettük azt, hogy, az állam­segély ügyében a kisebbségek vegyes bizott­sága már két miniszternél is interveniált, teg­napelőtt Pacha Ágoston apostoli adminisztrá­tor vezetésével Goldisnál járt egy delegáció, melynek tagjai Molnár Kálmán nagyváradi apátkanonok, Gyárfás Elemér szenátor, Blas- 130 le! Zsári­ fü­ssa nyitáskor 2,85 svájci frank

Next