Brassói Lapok, 1926. november (32. évfolyam, 248-271. szám)

1926-11-18 / 261. szám

IS‘16. november 10, BRASSÓI LAPOK tt oldal. m. SZlint. lati eny­észt­ésre utalja a népet. Csakhogy per­sze helyes tenyésznány megállapít­ására vol­na­ elsősorban­ szükség. A legutóbbi gyűlé­sen, amelyre e célból a volt prefektus össze­hívta a megye jobb gazdáit, én a siementhali marha nevelését ajánlottam. De a többségben levő régimódi gazdák, akik azt tartják, hogy minden" a legjobban úgy történik, ahogy,azt miig apáink csinálták, leszavaztak és a ma­gyar marhafajta tenyésztése mellett foglal­tak állást. Pedig a siementhali marhának, amellett, hogy épp olyan jó tehervonó, mint a magyar marha, számtalan kiváló előnye van utóbbi fölött. Húsosabb emennél, teje is több s jobbrain­őségü. A siementhali mar­ha 3—4 éves korában már teljesen ki van fejlődve, mig a magyar fajta marha csak 6—7 év alatt fejlődik ki. S amíg egy-két esz­tendős magyar üszőt 10.000 lejért kapni, egy ugyanolyan idős siementhaliért 20.000 lejt kell adni. t­ehát, mint mindenképpen értékeseb­bet, ezt kell tenyészteni Csíkiján. Különben az itteni legelőt is a legjobban bírja és igy feltétlenül teljesen kielégíti a gazdák érdekeit. Előadásokat kellene tartani, vándortanítás út­ján fel kellene hívni a nép figyelmét erre az irányra A csíki gazda ugyanis nem bír kellő érzékkel az állattenyésztés iránt. Rend­szeres oktatás segíthetne ezen. A lótenyész­tés sem virágzóbb a megyében. Amennyire a bábom kitöréséig sikerült felfejleszteni, úgy sikerült azóta lassacskán majdnem egé­­szen tönkretenni. Az állami mének ugyanis, olyan silányak, hogy a legtöbb gazda inkább meddően hagyja a kancáját, minthogy ál­lami ménnel fedeztesse. Az a kívánságjunk: vagy adjon megfelelő méneket a lótenyész­téshez az állam, vagy bízza a községekre az apaállatok beszerzését. Vég­eredményben, az állam támogasson bennünket — közös érde­künkben — úgy a marha-, mint a lótenyész­tés terén. S ha ennek eredményeként a tej­­termelő fölöslegeket külföldre lehet majd szál­lítani, ne akadályozza meg ezt a kormány a mag­as kiviteli illetékekkel, a szállítási dí­jak folytonos emelkedésével. És főképpen a legelőket inkább kiterjeszteni, feljavítani igyekezzék, nem pedig­­megcsonkítani, felda­rabolni. Ha az iparnak,­­kereskedelemnek, me­zőgazdaságnak, illetve állattenyésztésnek eny­­nyi baja, kívánalma van, felmerül a kérdés, hogy azok a rétegek, amelyikek ezen kereseti ágak egyikét sem művelik, mindennel megvannak-e elégedve? A köznép többi, je­lentékeny része tudvalevőleg Csikban fater­­meléssel foglalkozik. Helyesebben mondva, a fakitermelő üzemekben talál foglalkozást — Igen ám, de az erdőirtások az utóbbi évek alatt olyan iramban folynak, hogy könnyű számítás megállapítani,­ hogy ha így foly­tatják, Csikban másfél év múlva nem lesz ki­rágni való­ja. Ez pedig katasztrófát jelent nem csupán a munkásokra, de az üzemtulaj­­donosokra nézve is. Nagy lesz a munkanélkü­liség. Mit kell tehát tenni a katasztrófa ellen? A faipari telepek vezetői még most, idejében alakítsák át üzemeiket egyrészt mondjuk szö­vőiparrá, mivel a juhtenyésztés ezt lehető­­vé tenné. Másrészt kőfaragó üzemekké, hi­szen a megyében éppoly nagymértékben te­rem kő, mint fa. Ezekből a terméskövekből házépítéshez való fundamentumköveket le­het faragni. A megyében két helyen is, a vaslábi és szárhegyi hegyekben márványtele­peket fedeztek fel. Ha ezeket a telepeket azok szerint a tervek szerint fejlesztik, amelyeket még a háború előtt az egyik legnagyobb ma­gyarországi szakvállalat kidolgozott, akkor a faüzemek leállásával munk­anélkül maradt nagyszámú székely munkás kenyere hosszú időre biztosítva lesz. A székely ember tanulé­kony, és egy-kettőre átalakul jó faterra élő­ből kitűnő kőtermelővé. A minden községben található ásványvi­zet is praktikusabban lehetne kihasználni, ha az állam a pénztelenség megszüntetésével ■és más segítséggel lehetővé tenné módon­, dugaszoló gépek beszerzését és a borvizek exportálását a kiviteli illetékek leszállításá­val, vagonok gyors rendelkezésre bocsájtá­­sával is előmozdítaná. Geológusok, bányászati szakértők már nem egyszer állapították meg, miközben a csíki hegyek szikláinak minőségét, a talaj tartalmát kutatták, hogy a talaj több helyütt ként, rinóbert és ólmot tartalmaz. Több szak­értő szerint néhol metángáz is található a földben, és még aranyat is találtak a sziklás vidékeken. Köz- és államérdek volna tehát, hogy amikor sürgősen intézkedés történik illetékes helyen, hogy az erdőknek, különö­sen pedig a klimatikus fürdők közül levők­nek spekulatív célokból történő kitermelé­se m­egakadályoztassék, ugyanakkor olyan kedvező gazdasági atmoszférát teremtsen a kormány, amely a fenti vállalkozások meg­kezdését és kifejlesztését lehetővé teszi és elé­bevág a nem sok idő múlva bekövetkezhető kritikus helyzetnek. A kormányzat előrelá­tásától, vagy rövidlátásától függ a meglevő állapotok feljavítása és a jövőbeli kereseti le­hetőségek megalapozása is. Kósa Lajos. A MAI PÉNZPIAC Kedd, november 16 A világpiacon: Nincs lényeges változás. A belföldi piacon: Az irányzat tartós. Bélben: egy svájci frank 35 lej, egy dol­lár 180 és fél lej, egy­ olasz líra 7.55 lej egy német márka 43.15 lej, egy angol font 880 lej, egy francia frank 6.10 lej, egy cseh korona 5.38 lej, egy osztrák shilling 25.70 lej, egy lejért 392 magyar koronás, tízezer magyar korona 25.50 lej. Zürich. Devizák (zárjelben a tegnapi zár­lattól való eltérések). Nyitási árfolyamok a svájci frankban: száz német márka 123 és egynyolcad (12 és fél), száz holland forint 207.40, egy dollár 5.18 és fél, egy angol font 25.55, száz francia frank­­, száz olasz lira 21.30 (—10), száz cseh korona 15.36 és fél (—1), száz dinár 9.15, száz leva 3.75, száz lej 2.85, tízezer magyar korona 0.7262 és fél, tízezer osztrák korona 0.7315. Budapesti értéktőzsde. Hétfőn erősböd­ő árfolyamok. Zárlati árfolyamok ezresekben: Magyar Hitel 326, Osztrák Hitel 139­ 5, Sal­­gó 608, Rima 162, Délivasut 215, Államvasut 394, Kohó 245, Atlantika 27, Ganz-Danubius 2005, Kőszén 4670, Papíripar 53­5, Nasici 1670, Szlavónia 50, Földhitelbank 222, Vik­tória malom 57, Kereskedelmi Hitelbank 16, Pesti Magyar Kereskedelmi 1220, Beochim 1370, Urikányi 1539, Láng 126, Lipták 31­5, Schuck 90, Brassói 523, Zabolai 27, Cukor­ipar 1850, Klotild 19, N­emesi szesz 360, Hun­gária műtrágya 149, Olasz­ Bank 25, An­gol-Magyar 42, Leszámítoló 88 Magyar-Cseh 14, Nova 387, Kronbergler 1, Csáky 11­ 5, Iz­zó 1120, Magnezit 1670, Ofa 1010, Malom­­soky 4.6, Pesti Hazai 2340. Budapesti terménytőzsde. Hétfő, zárás. Irányzat gyengébb. Búza 405, Elégy­ 398, Rozs 300, Zab 243. Takarmánycikkeie tar­tottak. Árpa 273, Tengeri 265, Újtengen 200 ezer korona. (—) A szerszámokat és gépeket is elárve­­rezik. Erdély egyes vidékeiről az a panasz érkezik, hogy foglalások végrehajtása során a szerszámokat és gépeket is lefoglalják. Ez­zel természetesen elveszik a lehetőségét an­nak, hogy a végrehajtott iparát folytathas­­­a. Ezzel szemben rámutatunk az Erdélyben eddig érvényben volt végrehajtási törvény ,humánus és észszerű rendelkezéseire, mely az iparűzéshez szükséges szerszámokat men­tesítette a végrehajtás terhe alól. A most ér­vényben levő törvény ellenben­­nem tiltja a szerszámok és gépek lefoglalását, hanem tel­jesen szabad kezet enged a végrehajtóköze­geknek. Ezért Erdély összes iparosai moz­galmat indítottak, hogy a jövőben ilyen ká­ros eljárások ne forduljanak többé elő. (2) Az államvasutak raktárbére. Bu­karesti tudósítónk jelentése szerint miután az államvasutak­ raktárhelyiségeinek kibérelésé­­nél nem veszik mindig figyelembe az erre vo­natkozó rendelkezéseket, az államvasutak ve­zérigazgatósága új rendelettel közli, hogy elsőosztályú állomásokon egy négyzetméter bére 17 lej 25 iráni, másodosztályú állomáso­kon egy négyzetméter 9 lej 20 báni. (—) Ú­ralb kiviteli vándeszállitásose. A Monitorul Oficial november 14-iki száma közli azt a miniszterism­nt határozatot, mely szerint a kendermag kiviteli vámját­­ vagononként 30 ezer lejről leszállították 12­0 ezer lejre. A fenti illetékekben a bizományi­­ díjak is bent vannak. " Hallak ! Nagy választékban érkeztek modell kalapok. Bársony kalapok Lei 380-tól Filc-kalapok . . Lei 350-től Bőr-kalapok . . Lei 400-tól Bársonykalap alakítások és filc formálás 150 L 24 órán belül készülnek. Minden GiSSjjynek érdeke dús raktár««­ kát me^teksrder.i. :-s IC. Szabó &ózs«!c& Brassó, Kítprak­t 40 száma. — Telefon 596. FOIMUS Regioy Írta: JUSTH ZSIGMOND 5 Gábor megállott ágya előtt s az imént hideg, majdnem metsző kifejezésü szemei­ből végtelen szeretet áradt ki. K­aik léptek­kel odacsuszott az ágyhoz s vigyázva, leült annak alsó szélére. Nyugtalan arccal vizs­gálta vonásait, kereste az élet nyomait rajta. Hisz már innen-onnan két éve, hogy nem látta. Szerette volna boldognak, megelége­dettnek látni. Hiszen szinte benne élt. Család­ja volt, mindene. Hozzákötötte büszke, el­zárt szívének minden dobbanását, ő volt az egyetlen, kinek lelke összes redőit együtt fel­tárta. Hisz atyja végrendeletében is az bán­totta léginkébe, hogy az testvérétől elválasz­totta, kinek pedig, érzi, néha­napján szük­sége is lehet reá. Hányszor, de hányszor aggódott távol tőle, hogy idegen befolyások alatt elszakadt szivétől. "Hányszor remegett azért, hogy el­felejtette s elidegenedett tőle. Ugyan szereti-e még? E percben Lőrinc felriadt. Egy pilla­natig némán bámulva nézett maga elé, aztán felemelkedett ülőhelyéből s némán, szó nél­kül átfonta karjait bátyja derekán. Gábor se szólt semmit, csak odaszori­­totta szivéhez Lőrinc fejét és száraz szem­mel, mereven tekintett maga elé... messze messze nézve! Látta maga előtt az életet minden ör­vényével együtt. Látta a Scyllást s a Charvb­­dist; egyszerre nézett visszafelé életében s ugyanakkor a ködben a testvére jövőjét ke­reste. A révparton is a vihart látta... . Aztán Lőrinc kibontakozott a karjai kö­zül, eleinte mosolygott, nevetett örömében, ezer kérdést tett neki, majd elnémult és csak lágyan, szeretettel nézett az «öregebb»-je sze­mei közé, mint ahogy őt rendesen nevezte. Gábor csak tovább merengett... még mindig. Eszébe jutott, mi az család nélkül, idegenek között, elhagyatva növekedni fel. Erről Lőrinc nem tudott s nem­ is fog tudni soha semmit. Majd ezután szivéhez vonja, megmutatja neki, hogy az, amit elhozott, ott a lelke mélyén, arról még ez az árva fiú, ki itt rokonai között is csak­ úgy el van hagy­va, mint ő künn, az élet harcai közepette, — nem is álmodott soha. Kéz a kézben, aztán jöjjön, aminek jön­ni kell! Ekkor feltárult az ajtó s egy pap lépett be rajta. A házi káplán, ki miséjét elvégez­ve, idejött (rendes szokásához mérten) a Lő­rinc szobájába reggelizni. — Oh le petit le­ver! — susogta Gábor kedvetlenül, felkelve az ágy széléről s odamenve a paphoz, ke­zet adott neki. Tisztelendő Vajkor Imre ma­ga volt a simaság; egy mozdulata nem volt igaz, egy szava nem jött a szivéből. Gábor ki nem állhatta. — Ah, a nagyságos ur. Milyen nagy ör.Úr, ez reánk nézve, — s a fiatal pap rózsa­szín­ü arca fénylett a boldogságtól — mikor méntóztatott megérkezni? Gábor hidegen intett fejével. — Ma érkezetem meg, hála az Istennek itt vagyok megint. — És az útja, milyen volt az útja? Kel­lemes, remény­em. * -- Igen — felelte Gábor. — Megengedik, hogy reggelimet itt költ­­sem el? — Csak méltóztassék tisztelendő ur, ké­rem — szólalt meg Lőrinc. Gábor csak hall­gatott. És a pap leült kávézni, Lőrinc ismét Gáborhoz fordult, az hidegen az útját be­szélte el. Hogy jutott ide a legrövidebb idő alatt Londonból, hol állt meg s hol nem, majd a mai Pest aspektusáról kezdett beszélni. A pap kalácsát a kávéba mártotta s csámcsogva beszélt. El volt ragadtatva, hogy a «nagyságos ur» annyi mindent látott. Majd a tiszttartó kíséretében egy zsidó árendás érkezett. Lőrinc bort hozatott ne­ki és szalámit. Épp a tiszttartótól jött, hol egy negyed évi bérletét adta át. A bortól megeredt a nyelve, pletykázni kezdett. (Folytatjuk.) tiiadtV »BnvWri­umuS »vumdájsv A hirdető meg fogja Önnek kö­szönni, ha megrendeléseknél vagy érdeklődéseknél megnevezi a Brassói Lapokat.

Next