Brassói Lapok, 1926. november (32. évfolyam, 248-271. szám)

1926-11-20 / 263. szám

1926. november 20. BRASSÓI LAPOK 9. oldal, 269. szánf. KÖZGAZDASÁG Helyreáll a gazdasági rend, eltűnnek a háborús nagyságok Bősei bukásának hiteles története — A réczi töke mm elfoglalta veresd helyét BÉCS. (A Brassói Lapok tudósítójától.­ Annak idején a Brassói Lapok megírta, hogy­ az osztrák postatakarékpénztár gigantikus panamáját, amelynek kipattanása magával rántotta a fiatal Bősei Zsigmondot. Mostan módunkban van hiteles adatok alapján meg­­világítani Bősei bukását, amely alapjában vé­ve nem egyéb, mint a régi tőke győzelme az új inflációs milliárdosok magát legtovább tartó és talán leggazdagabb reprezentánsa felett. Castiglioni, Cyprit, a Bronner-fivérek porbasujtása után a fiatal Bőseinek­, aki alig harmincesztendős korában Bécs egyik leg­nagyobb bankjának elnöke lett, szintén tá­voznia kell a pénz arénájából. Bősei karrierje 1915-ben kezdődött, ami­kor a fiatal kereskedősegédnek sikerült je­lentős hadiszállításokat szereznie. Eleinte ta­karókat és posztót szállított, később konzer­ve­ket és élelmiszereket is, úgy, hogy a há­ború végén már egészen szép vagyona volt, amivel legnagyobb csendben spekulálni kez­dett a tőzsdén az osztrák korona­­ ellen. Ügyesen számított és néhány év alatt már a leggazdagabbak közé tartozott. Összevásá­rolta az L­nion­bank, a Veitscher Magnesit­­,werke és egy­ csomó más iparvállalat részvé­nyeit, megpróbálkozott betöréssel a Boden­­kreditanstaltba és a Verkehrsbankba, végül is azonban megelégedett az Union­bank elnöki székével. Negyedfél év előtt, 1925 áprilisá­ban Minkus, az Unionbank öreg, nagytekinté­lyű elnöke lemondott mivel nem volt haj­landó Bosellel együtt dolgozni, mire az elnöki székbe maga a fiatal Bosel ült bele. A régi tőke exponensei ezt ellenük irányuló kihívás­nak vette, mivel az volt a régi tőke állás­pontja, hogy a nagybankokat csak olyanok irányíthatják, akik évtizedekig beletanultak ebbe A régi tőke exponensei, Sieghart, Roth,­schild, Popper és a többiek a Castiglionik­­ban, Besetekben és Bronnerekben nem pro­duktív bankárokat, hanem egyszerű, hazardí­rozó spekulánsokat láttak. Az Union bank igaz­gatósága nem is engedett beleszólást a bank ügyeibe a fiatal elnöknek, aki így megelé­gedett a dekoratív címmel. Bősei karrierjét Szerencsés spekulá­cióin kívül a különböző politikai pártoknál való összeköttetései segítették elő. Bősei egy­aránt tömte pénzzel a keresztényszocialistá­­kat és a szociáldemokratákat és így mindent elért. Közben azonban súlyos hibát köve­tett el. Amíg mások alkalmazkodtak a vál­tozott tőzsdei viszonyokhoz és részvényeik egy részét eladták, addig Bősei egyetlen po­zícióját sem akarta feladni, hanem egy­re kölcsönöket vett fel, hogy, megtarthassa érdekeltségeit. Végre nagyobb lett az adós­sága, mint a vagyona és mostan Castiglioni­­val ellentétben, aki mégis megmentett vala­mit vagyonának roncsaiból, Bősei teljesen szegényen kénytelen hirtelen ketté tört kar­rierjét befejezni. Egyelőre bizonytalan, hogy az Union­­bankkal mi történik. Valószínű, hogy bárki is veszi meg a részvénymajoritást a sok­ reflektáns közül, végül is Sieghart fogja el­nyerni és az Unionbank ép úgy rabszolgája lesz a Bodenkreditanstaltnak, mint a Ver­­k­ehrsbank. Mivel az Anglobankot viszont a Kreditanstalt olvasztotta magába és a Laen­­derbank, amelynek székhelye járásba kerül­ve szintén kivált a nagybankok sorából, csak négy nagybank fog maradni Ausztriában: a Bodenkreditanstalt, a Kreditanstalt, az Es­­kemptegesellschaft és a Bankverein. A MAI PÉNZPIAC Csütörtök, november 18 A vilá­gpiacon ingadozó árfolyamok. A belföldi piacon­ a helyzet valamivel szilárdabb. Délben: egy svájci frank 35.40 lej egy, dollár 182 és fél lej, egy olasz líra 7.75 lej egy­ német márka 43.45 lej, egy angol font 888 lej, egy, francia frank 6.35 lej,­ egy cseh­­korona 5.43 lej, egy osztrák shilling 2. 80 lej. Zürich. Devizák (zárjelben a tegnapi zár­lattól való eltérések). Nyitási árfolyamok sváj­ci frankban: száz német márka 123.10, száz holland forint 207.30, egy dollár 5.18 és há­romnyolcad (n egynyolcad), egy angol font 25.15, száz francia frank 17.80 (f18), száz olasz líra 21.95 (130), száz cseh korona 15.35 és fél (—fél), száz dinár 9.1575 (+25), száz leva 3.75, száz lej 2.85, tízezer magyar ko­rona 0.72 és ötnyolcad, (—2 és fél), tízezer osztrák * korona 0.7315. Budapesti értéktőzsde. Szerdán jóltartott árfolyamok. Zárlati árfolyamok ezresekben: Magyar Hitel 323, Osztrák Hitel 137, Salgó 593, Rima 161, Délivasut 212, Államvasut 386­,, Kohó 240, Atlantika 25, Ganz-Danubius 1930, Kőszén 4580, Papíripar 47, Nasici 1610, Szla­vónia 45, Földhitelbank 217, Viktória malom 51, Kereskedelmi Hitelbank 16, Pesti Magyar Kereskedelmi 1206, Beocsini 1570, Uriká­­nyi 1495, Láng 120, Lipták 36, Schlick 87 Brassói 505, Cukoripar 1832.5, Klotild 18, Hungária műtrágya 144, Olasz­ Bank 26 An­gol Magyar 43, Leszámítoló 82.5, Magyar-Cseh 14, Nova 375 Kronberger 1, Csáky 115, Izzó 1080, Magnezit 1650, Viktória bútor 1.6, Ofa 975, Malomsoky 4.5, Pesti Hazai 2300. Aki jó naptárt akar az csak ezeket vásárolja: Brassó­ lapok Nagy Regélő Naptára *.*»4S' le' Brassói Lapok M­agyar Gazda Naptára a»» 35-- m |j Brassói Lapok Szent Családi Naptára A,a 36~ ,el Brassói u»voU Kis Csa­l­ádi Naptára Ar* Ne fogadjon el mást mert ezek a legjobban összeállított, legtartalmasabb és legszebben kiállított magyar­ könyvnaptárak. Kaphatók mindenütt vagy megrendelhetők postán az ár és 5 lej portó előzetes beküldése ellenében a Brassóé la&Th Könyvosztályáról» Brassó Viszonteladóknak magas rabattot nyújtunk. — Tegyenek próbarendelést! FAIMUS Regény Irta: JUSTH ZSIGMOND 7 — Emlékszel? — kérdé Lőrincz és Gábor nem felelt, csak némán bólintott a fejével. Hogy emlékszik-e? Ide jöttek le, hosszú-hosz­­szú "cigányozások után, a hajnali órákban egy hegedűssel, két kontrással s­zuzatták reggelig, míg csak az első napsugár szét nem rebbentette álmaikat. Majd tovább mentek,... most a park tavánál álltak meg. A lombokon keresztül a szomszédos falu tornya fehérlett ide. A túl­oldalon a kuglizó, pár óriási platánfa előtte. Mint gyermekek, sokszor játszottak itt. Lassan egy tisztásra értek, ott egy óriási fűzfa.. . És fa alattt voltak egyszer együtt életveszély­ben. Egy éjjel, ott üldögéltek a fa alatt; az ifjabb hegedült, az öregebb belebámult a holdba. Egyszerre nagy lárma lett a park­ban: »vigyázzanak, vigyázzanak«, — kiálta az öreg tiszttartó — »veszett kutya van a kert­ben!? S ők fegyver nélkül álltak ot­t. Sem előre, se hátra. Egymásra néztek, egymásért remegtek. Ez jutott most a Gábor eszébe, félig álomban, szavakba foglalta azt, amit tán jobb lett volna a másiknak el se mon­dani: — Tudod-e fiam, hogy­ külföldön sokszor gondoltam e percre. Úgy éreztem, odaadtam volna érte ottani nyugodalmamat, ha a ret­tenetes pillanatot újra átélhettem volna. Mert hisz akkor itthon voltam. Te nem tudod, hogy e szó mit jelent... — Hisz most itt vagy, öregem! — szólt közbe Lőrincz. — Igen, itthon vagyok s igyekezni fogok elfelejteni mindent, ami száműzetésem évei­re emlékeztet. — Te sokat utaztál — mondá Lőrincz halkan s álmodozva nézett maga elé. — Tudod-e Lőrincz, hogy mi a honvágy? Soká csak a család, az otthon után vágytam­. Egyiptomban lepett meg legelébb. A tájkép az alföldre emlékeztetett, a tücsök szava ugyanazt a nyelvet beszélte, mint otthon. A felvillanó pásztortüzek a láthatár szélén, a kutyaugatás, az esti csillag, a tőzegfüst ne­héz illata hazahozott; úgy éreztem, mintha csak egy alföldi faluban lennék. És mégis! Valami hiányzott, ami a tájképet s annak hangját,­ illatát szívemmel összekösse. Érez­tem, nem az én fajom lelke hívta a tájat életre. Lásd Lőrincz, szeretem e fajt, amely­ből származom, mert hibáiban, vétkeiben ugyanaz,, ami én vagyok. Hamarább megér­tem hibáját, mint egy más nép erényeit... Értesz? Lőrincz csak félfüllel ügyelt reá. Egy pillanatig hallgatott, aztán hirtelen Gábor fe­lé fordult: — Tudod-e, hogy már vége a do­lognak, vége... Már nem szeretem? — Nem tudtam — mondá Gábor és sze­me felvillant. 1­­ — Nem? Pedig úgy unom magam. Olyan űrt érzek itt belől­. — Hát... találunk néked valakit. — Kit? Van-e olyan? — Hisz még alig ismered az asszonyt Én tudom, milyen kellene neked. Elmond­jam? De ne nevess ki. — Mondd, öregem. Theoretizálj, ameny­­nyit akarsz, ez tudom mindig mulattatott. — Aranyszőke haja lesz... — Azért ugy­e, mert engem a cigányok grófjának neveznek? — Azért — mondá Gábor s nevetett. —­ Sápadt, egyenes, tiszta szemű, tiszta moso­­lyú, esze cseppet sem érzékeny leány, ki mindig engedni fog neked, de aki azért lát­ni fogja maga előtt az utat, amerre halad­notok kell. Én ismerek ilyet. — Ugyan, ugy­e? És kit? — Azt nem mondjuk el, Lőrincz, hisz ha mondanám, sohase szeretnél bele. Sok­szor álmodtam róla... odakünn, a külföl­dön.­­ — Már te magad is, úgy­ látszik, szerel­mes vagy belé? — Bolond csemete, hát azt hiszed, hogy ez így megy nálam? — Azért, mert Lolly... Gábor hevesen szavába vágott. — Róla ne szólj, tudod jól, hogy sohase veszem el. Nem nekem való, senkinek se való; já­tékszernek való, másnak nem. — Nagyon hevesen mondod, Gábor; ér­zem, hogy még nem felejtetted el. — Igazad van, — felelte Gábor halk han­gon — nem felejtettem még el. (Folytatjuk.) Kiadó: »Brassói Lapok« nyomdája.

Next