Brassói Lapok, 1926. november (32. évfolyam, 248-271. szám)

1926-11-25 / 267. szám

fS2fi. novíimftor 23. BR­ASS­ÓI LAPOK 9. oldal, 217. szí­ml. KÖZGAZDASÁG Megkezdődtek már a jövő évi budapesti mintavásár előkészítő munkálatai A látogatók negyvenhat százalékát román állampolgárok tették ki Feltűnést keltő japán kollekció a budapesti mintavásáron BRASSÓ. (A Brassói Lapok tudósítójá­tól.) Románia kereskedelmi és ipari körei már a háború előtt számszerűleg is a leg­nagyobb külföldi csoportot alkották, kik a budapesti áru- és mintavásár iránt évenkénti látogatásukkal élénk érdeklődést tanúsítot­tak. Romániának a világháború következté­ben beállott megnövekedése természetesen időszerűvé tette, hogy a budapesti mintavá­sárral évtizedek óta "kiépült kapcsolata még intenzívebb legyen. A Romániából felutazó látogatók száma évről-évre annyira szapo­rodott, hogy legújabban az összes látoga­tóknak már 96 százalékát tették ki. Ez a tény, melyet a Magyarországgal sűrűbbé vá­ló beviteli és kiviteli üzleti összeköttetés is indokolttá tesz. arra ösztönözte a budapesti kereskedelmi és iparkamara által megterve­zett mintavásár vezetőségét, hogy a jövő évi mintavásárt a görög keleti naptár szerinti húsvéti ünnepekre való tekintettel, április 30-tól május 9-ike közti napokon tartsák meg. A vásárt ez alkalommal a budapesti iparcsarnok kibővített területein rendezik s igy a legjobb alkalom nyílik, hogy Magyar­­országnak és a Nyugatnak ipari termékeit áttekinthetőleg egymás mellé állítsák. A ha­talmasan kibővített szabad terület most mó­dot nyújt arra, hogy számos külföldi pavil­­lont lehessen felállítani. Erre vonatkozólag már számos állammal indultak meg a tár­gyalások. Valószínűleg nagy feltűnést fog kelteni a japán kiviteli cikkeknek áttekint­hető összeállítása, melyek az előző évben a philadelphiai világkiállításon is ki voltak állítva. A kiállítás vezetősége a legmesszebbme­nő előzékenységet kívánja tanúsítani a ro­mán kiállítók iránt s arra törekszik, hogy­ a mintavásári kedvezményeket még az eddi­gieknél is jobban kiterjessze, hogy ezzel a vásár látogatását a román állampolgároknak megkönnyítse. A MAI PÉNZPIAC Kedd, november 21 A világpiacon: Nincs lényeges változás. A belföldi piacon: Az irányzat lanyhuló. Délben: egy­ svájci frank 35.45 lej, egy dollár 183 és egynegyed, egy olasz líra 7.72 lej, egy, márka 43.70 lej, egy angol font 892 lej, egy francia frank 6.65 lej, egy cseh korona 5.45 egy osztrák shilling 25.95 lej, Zürich. Devizák (zárjelben a tegnapi zár­lattól való eltérések). Nyitási árfolyamok sváj­ci frankban: száz német márka 123.10, 190 holland forint 207.30, egy dollár 5.1­3 és ötnyolcad (­egynyolcad), egy angol font 25.15 (s egy negyed), száz francia frank 18.45 (—15), száz olasz lira 21.70 (140), száz cseh korona 15.35 (—fél), száz dinár 9.15, száz leva 3.75, száz lej 2.80, tízezer magyar korona 0.72 és ötnyolcad, tízezer, osztrák korona 0.73 és egynyolcad. Budapesti értéktőzsde. Hétfőn jól tar­tott árfolyamok. Zárlati árfolyamok ezresek­ben: Magyar Hitel 329, Osztrák Hitel 133, Salgó 583, Délivasut 57, Államvasut 204, Kohó 398, Atlantika 27­25, Ganz-Danubius 1990, Kőszén 4500 Papíripar 50, Nasici 1600, Szlavónia 3, Földhitelbank 220, Viktória ma­lom 50, Kereskedelmi Hitelbank 16, Pesti Ma­gyar Kereskedelmi 1220, Urikányi 1735, Láng 122, Lipták 36, Schlick 90, Brassói 513, Cu­koripar 1880, Klotild 19, Temesi szesz 350, Hungária műtrágya 148, Olasz Bank 25, An­gol-Magyar 42.75, Leszámítoló 83.5, Magyar- Cseh 14, Nova 376, Kronberger 1, Csáky 12, Izzó 1185, Magnezit 1610, Viktória bútor 1.6, Ofa 1095, Malomsoky 4.5, Pesti Hazai 2360. Budapesti terménytőzsde. Hétfő, zárás: Búza 405, rozs 305, zab 23, árpa 260, tengeri 265, új tengeri 200, repce 570, köles 195. (—) Kik kapnak Erdélyben hadikárté­­rítést? Bukaresti jelentés szerint a hadikár­­térítésre szánt összeget felosztó bizottság eb­ből a 27 és félmillió lejes alapból, melyet a költségvetésileg megállapított tételből Erdély részére tartottak fenn, a következő erdélyi intézmények részére szavazott meg hadikár­­térítést: Herkulesfürdő részére félmillió, a kolozsvári román gör. kath. templomnak fél millió, a balázsfalvi gör. kath. főgimnázium­nak egy millió, a brassói Laguna-liceumnak egy millió, a kolozsvári egyetemi klinikák­nak két millió, a kolozsvári járványkórház­nak egy millió, a kolozsvári prefekturának a megyebeli templomok restaurálására fél­millió, a brass­ómegyei prefekturának az elemi iskolai berendezések pótlására 890.000, a szászsebesi gör. kath. templom részére 50 ezer lej, a szatmármegyei prefekturának a megyebeli templomok részére félmillió, a szatmári gör. kath. román templomnak 200 ezer, a lugosi püspökségnek 600 ezer lejt. A fennmaradó összeget magánkárosultak, in­ternáltak és katonáknak fogják szétosztani. Érdekes jelenségként szögezzük le, hogy a hadikártéritésben részesült fenti intézmények közt sok olyan van, melyik nem szenvedett radikárt, vagy­ legalább is nem olyan mér­tékben, mint a részükre megszavazott segély értéke. (2) Törekvések a bankkamatláb leszál­lítására és a betétállomány korlátozására. A bukaresti bankok képviselői a múlt hét utol­só napjaiban konferenciát tartottak a Nem­zeti Banknál, melyen a bankkamatláb eset­leges leszállításáról, valamint a letéti ügyle­tek szabályozásáról tanácskoztak. Mindkét probléma a legnagyobb jelentőségű. Ami a bankkamatláb leszállításának ügyét illeti, a korlátozó rendelkezés elsősorban csak azo­kat a bankokat érintené, melyeknek viszle­­számítolásuk van a Nemzeti Banknál s ame­lyeknél az adós- és kihitelező kamatláb kö­zötti különbözet elég nagy. Csehszlovákiában a bankkamatlábat a napokban szállították le fél százalékkal Úgy látszik, ez a példa ha­tott. A konferencia kívánatosnak tartja a letéteknek törvényes úton való szabályozá­sát. Itt azonban általánosító törvény szük­séges s nem olyan, mely különbséget tenne idegen bankok és nemzeti bankok között. Romániának külföldi pénzre van szüksége s bármilyen külföldi tőke érkezik is az or­szágba, hogy itt a román gazdaság érdeké­ben együtt dolgozzék a román tőkével, azt szívesen kell fogadni. . (—) Most állapítják meg Ausztria—Ma­gyarország háború előtti adósságából a Ro­mániára eső részt. A múlt héten Bukarestbe érkezett Jules Dolzane és Const. Rodenbach a párisi jóvátételi bizottság kiküldöttei. Uta­zásuk célja az, hogy a román kormánnyal egyetértésben megállapítsák azt a hányadot, melyet Romániának Ausztria—Magyarország háború előtti adósságaiból magára" kell vál­lalnia. A tanácskozásokat ez ügyben a ro­mán bizottság tagjaival megkezdték. A meg­beszélések néhány napig fognak tartani. (—) Az új osztrák búza vám. Az osztrák szövetségi pénzügyminisztérium legújabb ren­delete szerint a búza, kétszeres stb. vámja a november 30-ig terjedő időben métermázsán­ként 0,25 aranykorona. (—) Csökkent a magyarországi bankjegy­forgalom. Budapesti jelentés szeiit a magyar bankjegyforgalom a Nemzeti Bank legutolsó kimutatása szerint az elmúlt héten 27,1 mil­lió pengővel csökkent. (2) Két új európai kartell alakul. Két új európai kertell van alakulóban. Az­ alumi­nium gyárak szindikátusba tömörülnek és er­re vonatkozólag már alá is írták a szerző­dést. Berlini jelentés szerint az aluminium­­szindikátusnak a magyar alapítású bauxit­­művek is tagjai. A közös irodát a svájci Neu­hausen­ben állították fel, de a kartell végrehajt­óbizottsága Párisban székel. A meg­egyezés a fogyasztópiacok elhatárolására is vonatkozik, és az egyes országok kormányát a szindikátus várható árleszállítással igyek­szik megnyugtatni. A másik európai kartell már érzékenyebben elevenébe vág a fogyasz­tótömegeknek. December első napjaiban az összes európai­­favállalatok tanácskozásra jönnek össze Amszterdamban és meg akar­ják alakítani az európai fakartellt. Piridig az osztrák, csehszlovák, lengyel, román és a finn favállalatok jelentették be csatlakozá­sukat. * •­v­ár , FORMUS Regény Írta: JUSTH ZSIGMOND 10 Hogy fog majd hát ezzel a világgal szem­ben, mely mintegy a régi énjének tükre­­ nyilatkozni? Várjon könnyen keresztül küz­­di-e majd életét vagy pedig már az első aka­dályok megbénítják, tönkre teszik? Hisz küzdésre, született, arra nevelték. Világnézete önálló, akarata meg van, tudja mi a teendője. Csak!... s egyszerre egy női fej finom silhouette-ja iromlott át lelkén. Sápadt, finom vonású, szürkéskék szemű fia­tal leány. Klienigstein Lolly volt. Két éve, hogy nem látta. Milyen lehet ma? Változott ő is? Vagy olyan, oly kétségbeejtően az, a­mi volt? "Szereti igazán, vagy nem? Hideg volt, — tudta — Klienigstein Lolly, annyira hideg, mint azoknak a báloknak a hangu­latai, amelyekben hajdanában találkoztak. És mégis, mégis! Felkelt ülőhelyéből. Most vette észre, hogy majdnem az" egész éjszakát átvirrasz­totta. Hajnalodik, napfényben minden. 13. Vagy­ három nap után az öreg gró­fn­é­nak, a két fiú anyjának kellett megérkeznie. Lőrincz befogatta a hires négyes fogatát, a melynek nincs párja három vármegyében. Lőrincz hajtott, Gábor mellette, mélyen el­gondolkozva, üldögélt. A négy táltos szédítő gyorsasággal ragadta a könnyű kocsit. Lő­­rinczet elfoglalták lovai, Gábort meg vitték álmai gyorsabban, messzebbre, mint a repülő kocsi. Anyjára gondolt, hogy fogja fogadni? Szereti-e még? Nem felejtette-e el az évek folyamán, hogy van még egy fia, ki messze­­messze, idegen földön, idegenek között, ide­genként nőtt fel. A kocsi repült a széles úton. Egyszerre a falu alján feltűnt az óriási landauer, ott ül a »parádés« kocsis, mellette egy, vén, vén inas, ki akkor volt fiatal, mikor még Johann, a vén komornyik járta a landlert A por­felhőből lassan-lassan kibontakozott az egész alkotmány. Gábor meg úgy érezte, hogy nemcsak a portól, de mástól se lát tisztán. Elhomályosodtak szemei, egy árva könny­csepp villan meg a szempilláján, amely, vé­gigszalad a képen. Édes­anyja fogja hát ölelni mindjárt, anyai csőktől fog égni az arca. És ime, a­mit oly soká várt, most való­sággá vált; átfonja vállait az édes­anyja két karja, érzi szivét szívén, ajkát ajkán. — No hát én, én nekem nem jut belőle semmi? — kérdi Lőrincz ingerkedve. — Ne csak a tékozló fiúnak, a másiknak is juttass valamit a jóból. És most ott ült az öreg asszony két fiá­val a kocsiban. Mellette Lőrincz, szemben véle Gábor, hiszen arcát mindvégig látni, vizsgálni akarta. A szegény öreg grófné alig akart hinni szemeinek, hogy ez lehetséges legyen, mindkét fiával együtt s most már örökre! — Hogy hasonlítasz atyádra — szólalt meg Nifforné s nézte, nézte a fia vonásait. Kereste rajta a szenvedés nyomait. Szere­tett-e már? Megismerte-e már a szenvedést erről az oldalról is? Csak nézte, nézte s ezer semmi kérdést intézett hozzá, aztán oly ér­dekkel hallgatta amit kérdéseire felel, mint­ha csak ettől függött volna a lelki üdvös­sége. Közbe-közbe pedig az oldalán ülő Lő­rincz arcát simította végig, nehogy ez azt higyje, hogy elhanyagolja őt addig, míg a másikat anyai szerelmével átfonja. A kocsi lassan felrobogott a kastély elé, az egész cselédség sorban állt, várva szere­tett úrnőjét, kit már oly rég nem látott. A kocsiból az öreg komornyik segítette ki, megremegő kézzel ajkaihoz emelve a grófnő kezét, amelyet aztán kétszer, háromszor meg­csókolt. Negyven év ragaszkodása beszélt a szemeiből. A többiek is tisztelegtek a ke­gyelmes asszonynál. A kertész óriási virág­­bokrétát nyújtott át neki s egy Ids paraszt­leány a faluból, remegő ajkkal, versben üd­vözölte. Az öreg asszony szinte át vált szelle­műlvé. Még mindig fiatal tüzü fekete szemei­re bánatos fátyol borult. Annyit szenvedett életében, hogy még boldogságának legma­gasabb fokán is szomorú volt az arckifeje­­zése. Ajkairól a korai lemondás beszélt. Sze­retett s korán temette el azokat, akikhez a szerelem fűzte. Második férje halála óta nem viselt mást, csak gyászruhát. Ettől a pilla­nattól fogva, csak gyermekeinek akart élni (Folytatjuk.) feiadó: »Brassói Lapok« nyomdája.

Next