Brassói Lapok, 1926. november (32. évfolyam, 248-271. szám)

1926-11-29 / 271. szám

1BZB. november 29. ,. BRASS'el LAPOK , , . ^__*• oldal. 271. iSSta. lakosság körében erős ellenszenvvel fogadják ezeket a terveket, amelyek az élelmiszerárakat megdrágítanák az egész vonalon. Az osztrák kormány pedig tanulmányozza az erre irányuló javaslatokat, amiben a választásokon kívül része van annak is, hogy egyes mezőgazdasági államokkal most jár le a kereskedelmi szerződése. .. Értesítés: A »Franco-Romana« Általános Biztosító Részv. T. és a »Carpatia« Román Biztosító R. T. Bucurestiben ez év november hó 21-én megtartott r. k. közgyűlése a két intézetnek fúzióját és »Franco-Romana Alt. Biztosító R. T.« cég alatt való továbbműködését kimondotta. A »Franco-Romana« "Általános Biztosító R. T. ennek folytán átvette a »Carapiia« (azelőtt »Iviia«)" Román Bizt. R. T. összes jogait és kötelezettségeit, amit a tisztelt üzletfeleknek azzal hozunk le. tudomásukra, hogy a jövőben is eddigi jóhírnevünkhöz méltóan a legmesszebbmenő üzleti karantériát fogjuk tanúsítani. »Franco- Romana« Általános Biztosító R.T. »Carpatia« Román Biztosító R. T. (—) Újévkor kezdődik a határnapos üzlet a prágai tőzsdén. Prágai jelentés szerint: A tőzsde titkársága már elvégezte azokat a munkálatokat, amelyek a határnapos üzletnek a prágai tőzsdén való bevezetését megelőzik és az elaborátumot megküldik a tőzsdekamarának. Értesülésünk szerint technikai okokból nem lesz lehetséges a határnapos üzletet már december elsején megkezdeni, mint eredetileg tervezve volt, hanem erre csak újévkor kerül a sor. IRODALOM, MŰVÉSZET Ligeti Pál második előadása Ligeti Pál, ki egy hónappal ezelőtt tartotta meg itt első nagysikerű előadását, melyről részletesen beszámoltunk, tegnap második előadására is nagyszámú közönséget vonzott az aulába. A tegnapi előadás az elsőnek folytatása és kiegészítése volt. Azt a nagyarányú kulturfilozófiai épületet, melynek Ligeti első előadásában alaprajzát adta (»Új Pantheon felé« c. művének sűrített kivonataképpen) most mintegy két új szárnnyal szélesítette ki. A művészettörténet mint az általános világtörténelem megvilágítója: ez volt az első előadás tárgya, melyben Ligeti a képzőművészetek ily irányu jelentőségét tárta fel előttünk; tegnap az irodalomról és a zenéről beszélt, mint a kultúra különböző korszakainak mélyebb értelmét megmutató és a fejlődés irányát jelző szellemi megnyilvánulásokról. Ligeti rendkívül univerzális" szellem, nagy tudást művészi fantáziával egyesít magában, mely hatalmas szintézisekre képesíti és azoknak meggyőző erőt ad. Hozzájárul: ezekhez még az, hogy előadását mindig egy széles etnikai horizont övezi körül, szavából mindig kiérezzük, hogy itt nem egy csak-tudással van dolgunk, de egy olyan ember beszél hozzánk, aki etnikai felelősségérzéstől áthatva tudja, hogy akinek megadatolt élesebben belátni a »Weltwirtwesen« mélyébe, az nem elégedhetik meg a tudománynak öncélképpen való művelésével, hanem kötelessége az embereknek a helyes út megtalálásában segítségére lenni. A tegnapi előadás részletes elemzésébe itt nem bocsátkozhatunk, csak annyit említünk meg, hogy egyebek közt Marces művészetének egy rendkívül szellemes és meggyőző magyarázata, a zenei élvezetnek érdekesen egyéni, de lélektanilag mélyreható értelmezése, a mítosznak újszerű megvilágítása voltak számunkra az előadás legmegvanóbb részei. A Ligeti rendkívüli felőadótehetsége tegnap is elérte azt, hogy a közönség a magasröptű és erős szellemi együttmunkálást igénylő előadást feszült figyelemmel, egy percig sem lankadó érdeklődéssel hallgatta végig H. N. I Kötöttárukba!! és I gyermekharisnyákban télire szükségletét K. PRESSHIIHPT cégnél, Kapu utca 56 sz. alatt szerezte be, ahol I a minőségű |tiszta gyapjú árut vásárolhat.! SPORT SzépHázás E szóműkifejezés a futbalzsargonban, amely kifejezője annak az eljárásnak, mely a játékosokat egyik egyesületből a másikba csalogatja. A szipkázás eddig csak elszórtan ütötte fel a fejét a brassói kerületben, de a Zsilvölgy, felőli fertőzés okvetlenül termőtalajra talál e kerületben is és rohamosan fog elterjedni, tekintve hogy nincsen labdarúgószakosztályunk, amely gátat vethetne a szisirkazásnak. Rupp és Darvas a Camp csapatában játszanak, e két játékos alkotta a brassói kerület legjobb backpárját. Rupp a Brasovia védőjátékosa, máról-holnapra eltűnt Brassóból és most vígan játszik mind a kettő a Campban, bár egyesületük nem adta ki őket. .Nem lehet Rupptól, ettől a szorgalmas munkásembertől rossz néven venni, ha nehéz munkahelyét 5901 lejes fizetéssel, fűtés-világításos lakással cseréli fel előbbi pályáját. Nem panaszkodhatik, hogy nem becsülik meg, Jussuj munkaadói még régi, munkaadójának 5900 lejt is kifizettek az ellene támasztott követelés kiegyenlítéséért. Darvas már különb egyén, aki rafinériával orránál vezette a brassói egyesületeket. A Brasovia nevelt játékosa volt, mint katona a Colteába lépett át, majd a Brasoviába akart visszajönni. A Coltea azonban megtagadta kiadását azzal a kifogással, hogy trénerdíj fejében fizetést vett fel és a kötelező mérkőzésen mégsem jelent meg. Utóbb mégis kiadták, de letiltották sportszerűtlen viselkedéséért. Erre Darvas meggondolta a dolgot és bejelentette, hogy semmiféle egyesületibe sem lép be. Darvas következetes maradt, míg a Brasoviának kijelentette, hogy a szebeni kombinált ellen játszik — elutazott Kolozsvárra a Colteával és színeiben az Universitytea és Haggibbor ellen szerepelt. Most pedig ideig-óráig a Camp színeit boldogítja. Éljen az amateursport! A példa ragadós! A munkásegyüttes több tagja bejelentette már átlépését a Colteába. A brassói bennszülött egyesületek eddig nem vették át egymástól a játékosokat, most, midőn a Coltea csak öt katonajátékost szerepeltethet, a nevelés munkája fárasztó lévén, könnyebb dolog, más egylet játékosát átszipkázni. A játékengedélyt majd csak valahogy megszerzik és azután átlépnek a Colteába. A métely, a Brasovia sorait is kikezdte, honnan újabban két játékos kérte kiadását a Coltea számára. Hol van a sportszövetség? Hová fog ez vezetni? Fenntiekre hívjuk fel az érdekeltek figyelmét. Szomorú vigasz az, hogy a fennti események nálunk csak gyerekcipőben járnak, míg Amerikában a minden lehetetlenség lehetőségének hazájában a szipkázás régi divat. Csakhogy az a nagy különbség, hogy nálunk amateur és nem profiszellem uralkodik. Bécsben ma már nyílt titokként beszélnek arról sportkörökben, hogy még egy tucat válogatott osztrák profi fogja a közeljövőben működésének színterét Amerikába áthelyezni. A prágai jelentések a tavaszi szezonra hasonló jókat helyeznek kilátásba. Budapestet illetőleg pedig a práten hintáslegényektől kezdve a társadalom legmagasabb polcain trónolókig az a vélemény uralkodik, hogy a magyar válogatott csapat tagjainak zöme a jövő esztendőben ugyancsak Newyorkban fogja elfogyasztani profikalácsát a budapesti profikenyér helyett. A dollárlista, mely az amerikai menedzserek körültekintése, szorgalma és pénzmohósága folytán ma már Középeurópa legjobb játékosainak neveit tartalmazza, kezdi magát hatalmas névjegyzékké kinőni. A Brooklyn Wanderers és a Giants szemfüles tulajdonosai. Agár és Van der Woghe urak ezt a jegyzéket meg akarják tölteni magyar, osztrák és cseh, esetleg olasz és spanyol futbalisták neveivel és a legújabb hírek szerint elhatározták, hogy a szezon végeztével — májusban — a szabadságukra hazatérő vándorokkal egyetemben ellátogatnak Bécsbe a piaci helyzet tanulmányozására vagyis helyesebben kifejezve, nagyobbszabású bevásárlások eszközlése céljából. Európa valamennyi nagy sportnemzete közös védekezésre készül az amerikai veszedelem ellen Hirdessen a Brassói Lapokban! FAIMUS Regény Írta: JUSTH ZSIGMOND 14 Igen Gábor, ahogy itt látsz, egy féléven keresztül minden éjjel korcsmáztam és jártam a bolondját. Egy ilyen éjjel — úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna — a galgóczi korcsmában ittam egész éjjel, két banda húzta oldalamon a körmeszakadtáig. Talán a tizedik üveg bornál jártam, az üres cilindereket hogy kiittam, egymásután a korcsma ablakaiba hánytam. Már egy se volt ép... — Te, Ádám bácsi, te? — Igen én, fiam. Látod, látod, így változik az ember... de figyelj. Úgy éjfél után két órakor lehetett. Egy négyes fogat állott meg a csapszék előtt. Apád volt, ki így kocsin igyekezett Nyitra felől Máriára, Miklósékhoz. Magam se tudtam miért, de mindig szerettem apádat, olyan derék, jó ember volt. Megértett mindig, oly elnéző volt velem szemben, pedig bizony akkoriban nem igen érdemeltem még. Nagyon elszégyeltem magamat, amidőn belépett az ajtón." Mintha csak látnám. Szerettem volna a föld alá bújni. Ilyen szégyen! Nem tudtam, mit mondjak neki, nem tudtam szólni, nem tudtam, felálljak, vagy ülve maradjak... nagy kamasz voltam" pedig már több huszonkét évesnél. A cigányok csak húzták, húzták. Csittítottam volna őket, de megakadt a szó a torkomon. Becsületérzés volt már akkor is bennem... aztán meg szegény apád nem tudhatta, miért cselekszem igy. Emlékszem, ügy gyes-bajjal felkeltem s "hebegve, ostoba ésszel igy szóltam hozzá: »Ugye későre jár az idő, Gábor bátyám?«... nem szidott. Ő nem korholt, mint hittem. Komolyan megállt a korcsma küszöbén s határozott hangon igy szólalt meg: »Küldd el a bandát, Adi, késő van, kettőre jár az idő.« Én, szinte megidézve tekintetétől, elküldtem őket s e perctől kezdődik életem, hisz addig jóformán nem is éltem. Gábor villogó szemmel hallgattaÁdám szavait, ki egy" pillanatig elhallgatott, megigazította a kandalló hamvadó tüzét, végigsimitotta homlokát, mintha csak e mozdulattal a fájó emléket s vele előbbeni életét akarta volna eltörülni. — Aztán —■ folytatta — az én komoly, nagy funományu, szeretett Gábor bátyám nem átallotta, odaült velem szembe, a bortól csepegő piszkos asztal szélére, nem átallott velem e percben szóba állam. És nemcsak nagy szóba állt, többet is tett ennél. »Adam, édes pajtásom, öcsém — szólt a szívemhez — figyelj reám. Tudom, bánat nyomja a lelkedet," tudom". Egy percig némán a szemébe néztem, aztán a jó Isten tudja, mi fogott el, de azt hittem, odaborulok a vállára és zokogni kezdek. Nem tettem, e percben még nem mertem volna meglenni. Csak odakönyökölve az asztalra, bután belebámultam a lámpába, szólni nem tudtam semmit. De minek is szóltam volna... úgy is megértett. »Figyelj fiam«, folytatta szavait, »boldogtalannak érzed magad e percben, tudom. Tanuld meg azonban édes öcsém, hogy a szenvedés tisztábbá, nemesebbé teszi az ember lelkét. Férfinek születtél, ne add oda hát magad a szerelemnek egészen. Ha ebben szerencsétlennek érzed magadat, tekints fel, emeld fel fejedet s keresd más célokban a megelégedést...« — »De miben, hogyan«, kérdem halkan, lekonyult fővel. »Igyekezzél társadalmunkat szolgálni s ezáltal a hazát«. E epreben, emlékszem, a cigányok a Rákóczy-induló hangjaival igyekeztek hazafelé, ezzel akartak urok s parancsolójuknak kedveskedni. Az induló — a magyar hősiesség, bátorság diadal-hymnusza — hangzott s elnyomta szivemben a szerelmi dalok viszhangját. Atyád szavai összevegyültek a nagy Rákóczy nótájával, szívemben megrezdült valami, úgy éreztem csodás, előttem ismeretlen világ tárult fel, mely vonz, visz magával, éreztem, hogy mint a mindenség egy paránya is, használhatok valamit. Úgy éreztem, hályog hull le szemeimről, látok. Atyád megérttette velem az életet. Éreztem, a szenvedést nem azért kapjuk osztályrészül, hogy ezáltal tönkre menjünk, hanem, hogy új életerőt szívjunk belőle. Csak hallgattam, hallgattam atyád szavait. Feltárta előttem társalmunk Hibáit, amelyeket azonosoknak éreztem önmagaméival. Egyúttal erőt éreztem magamban: — tenni, küzdeni, megváltozni... és... -- És? — kérdé Gábor büszke arccal, feszült figyelemmel. .. (Folytatjuk.) Kiadó: »lrassoi Lapok« nyomdája.