Brassói Lapok, 1926. december (32. évfolyam, 272-296. szám)

1926-12-25 / 292. szám

192*5. decembber 25. BRASSÓ! L/J0 I» KARÁCSONYA ** Jézus Egy ismeretlen kérdezőnek, aki a nagy ködön át beszélt hozzám A Brassói Lapok számára irtat Hegedűs Lóránt — Embert Embertől nagy köd választ el: a lelkek oly ritkán találkoznak. Ismeretlen N. N. olvasómnak hónapok óta őrzöm Írását s karácsony napján neki felelek. Mert Jézusról kérdett engemet. Csodálom az embereket: egyik sem megy el hazulról,míg hírlapjában reggel el nem olvasta, hogy melyik képviselő vagy melyik miniszter mit mondott neki. Hát ez oly érdekes ? Nem izgatóbb, nem hatalmasabb, amit az írás mond nekünk, hogy lehet akkor elmenni hazulról anélkül, hogy az ember elolvasta volna Jézus mit üzent? Senki se induljon reggel hivatalába, míg néhány verset a bibliából el nem olvasott. Mennyi kincs, mennyi szeretet és mily művészi élvezet. Keveset hallottam eddig arról, hogy Jézus a világ legnagyobb szónoka. Hihetetlen egyszerűsége és a közvetlenség, mellyel 2000 esztendő óta beszél, megakadályozták az emberiséget abban, hogy meglássa benne a lángelmének tökélyre vitt szónoki művészetét. Először magam is megdöbbentem tőle, mikor megtaláltam a Hegyi Beszéd belső szónoki struktúráját. (Máté Evang. V. rész.) De hirtelen két tanút szereztem magamnak még pedig a két világrésznek egyik legnagyobb élő szónokát, gr. Apponyi Albertet és a legnagyobb élő magyar írót, Herczeg Ferencet, kiről kevesen tudják, hogy szorgalmas biblia olvasó. Mindketten egy véleményenvoltak velem. A Hegyi Beszédben Jézus eléri nemcsak a legnagyobb érzésnek, de a legnagyobb szónoklati művészetnek is a tetejét. Minden igazi nagy szónok Demosthenes, Cesar, Kossuth, Gladstona, Apponyi legnagyobb beszédeiben mindig valamely belső művészi szerkezet van elrejtve, melyre föl van építve a mondattűz és az érzés vagy az érv ; minden nagy szónok konstruál, csak a közönség nem veszi észre Most már a Hegyi Beszédben az történik, hogya Beszéd óriási konstrukcióját, mely megindul a boldogságnak egymásra emelkedő 8 lépcsőjén s végül a mennyboltozatig ér, annyira felszívja magába egy óriási érzés hevülete, hogy az egész világ azt hiszi, nincs a Beszédben konstrukció. Pedig épen megfordítva van. Forma és tartalom elválaszthatatlanokká lettek benne: ez a tökély. Nincs tovább. Aki ezt elmondta, az 50 évig lótt elvonulva ajaraztába, vagyis saját lelkének mélységeiben. Jézust itt tökéletesen megismerjük: töredékek szálltak reánk mondásaiból, azokat is csak 100 évvel később írták fel halála után, mégis sehol sincs ellentmondás igéi között s a Hegyi Beszédet ki egyszer hallotta, nem tudja másként elmondani, mint ahogy Máté megírta. Tessék megpróbálni és kidobni egy Szabolcska Mihály: Versek Ha máskor eszembe Sohsem is jutnának: Karácsony estéjén Örökké áldanám Az édes apámat, Az édes anyámat! versét vagy csak megváltozatni a sorrendet is. Lehetetlen. Az elrejtett művészi konstrukció oly felbontatlanul összetartja, mint aranyabroncs az ötvösművet. Ezért kétségtelenül hiteles. Úgy a csúfolókkal (Bernard Shaw) mint theológus disputáikkal szemben fentartom azt, hogy Jézus nem fejlődött soha. Ő nem kereste az igazságot, hanem hozta azt. Mit jelent az, hogy valaki fejlődik, felfedezést teszen ? Azt jelenti, hogy megváltoztatta meggyőződését, ma mást hisz, mint tegnap. A nagy Newton Izsák eleinte nem tudott semmit arról, hogy a födnek vonzóereje van, mikor egy almafa alatt reá eső alma megváltoztatta eddigi meggyőződését és fölfedeztette vele a vonzás törvényét, így fejlődött tehát Newton. Jézusban ily változásnak nyoma sincs. Nézem a naplementét... Azt hiszem, hogy amikor gyermekkorában fölvitték a templomba szülei, akkor is ugyanazt vallotta, amit akkor, mikor megtért lelkének mélységeiből tanítványainak hirdetett Lukács evangélista evangéliumának II. része 46. és köv. versei ezt világosan mutatják: „És jön, hogy harmadnapra megtalálnák ötet a templomban, ki ül vala a Doktorok között és hallgatja és kérdezi vala őket. Álmélkodnak pedig mindnyájan, akik őket hallgatják vala az ő értelmén és az ő feleletein.“ A bibliának ez a helye, rendkívül jellemző Jézus lánglelkére : minden zseni kora érett Ezt Jézusban egy zseni érezte meg először, Rafael Sansio. Tessék megnézni a Sixtus Madonnát, Drezdában. Ott éri el Rafael művészetének tetőpontját ; a festmény oly hatalmas, hogy meggyökereztek lábaim előtte, nem azért, hogy a felhőn könyöklő angyalok feledhetetlenül bájosak, hanem azért, mert a gyermek Jézust oly homlokkal festette, mint amiket később Gödrén csodált a világ és oly szemekkel, mint ami nőkkel majd Beethoven látja a világot A lángész tekint reánk a képről s amit hirdet, örök Szeretet. A világháború megpróbáltatása után Jézus a legmodernebb alakja az emberiségnek, új és egészen friss, a gyűlölet tivornyái után a Szeretet örökkévalóságát hirdeti. Karácsonyfámat megint meggyújtom : 5 év óta nem égett rajta gyertya. Zöld gallyain most újra kigyullad fények. Várom Jézust és ő érkezik. Más nagyvárosokban ma az a divat, hogy rádiószekrényt tesznek a karácsonyfa alá, és ámulva hallgatnak hol newyorki hangversenyt, hol párisi éneket, hol Berlin vagy Róma szavalását Csodálkoznak rajta, hogy mily misztikus erő jön láthatatlan hullámokon. Az én csodám nagyobb. A bibliát teszem a fa alá, fölötte apró viaszgyertyák hintik fényöket. Lehajtom fejem s 2000 éves hang beszél nekem. Jézus hirdeti örökkévaló nagy tanát. Ne gyűlöljetek, ne tanítsátok arra a magyart, hogy az volt hibánk, hogy nem gyűlöltünk eléggé. Az volt hibátok, hogy nem szerettetek. — Boldogok, akik sírnak , mert ők megvigasztaltattak. — Boldogok az alázatosak, mert ők örökség szerint birják a földet. — Boldogok a békességre igyekezek, mert azok isten fiainak mondatnak. Nézem a naplementét: Hogy lángol, hogy lobogj a szépségem merengve, Elszálló életemre Mélázó kedvvel gondolok. Csalfán az én világom Álmok világa volt: A lelkem délibábok, Szépségek, színek, álmok Rontó varázslatába vont! —■ — Nézem a naplementét, E rózsa garmadát... 5 szivem fölött hívatlan, A legszebb pillanatban, — Maga, a Sátán surran át S lenéző szánalommal Csúfolkodik velem: „Maradj csak balgatagnak, Hisz álló csillag a nap, S nem is mehet le sohasem . Ha soha egyébkor Eszembe se jutna: Karácsony estéjén Hazaszállnék mindig A mi kis falunkba! Karácsonykor Ha soha egyébkor Rá sem emlékezném: Karácsony estéjén A mi kis házunkat Mindig fölkeresném / 1*1? ASSAI LAPOK 1 m. O.dul. 2Sw Szitun.