Brassói Lapok, 1926. december (32. évfolyam, 272-296. szám)

1926-12-26 / 293. szám

&­ oldal, 293. szám­. BRASSÓI LAPOK 1921T. dfiCPimSier 2. KÖZGAZDASÁG Meghiúsultak a román kormány londoni kölcsöntárgyalásai Romániának az állami szükségleteken kívül a vasutak fejlesztésére is nagy kölcsönt kell felvennie BRASSÓ. (A Brassói Lapok tud­ósítá-­­ jától.) A külföldi sajtó továbbra is tel­jes részletességgel foglalkozik a román állami külföldi kölcsö­nszerzési próbálko­zásaival. Legutóbb a berlini Industrie and Hand­elszeitung közöl igen érdekes cikket, m­e­lyben a rormián külföldi köl­csön eshetőségeivel foglalkozik s azokkal a zálogokkal, melyeket Románia nyújt­hat a kölcsön ellenében. A lap az angol pénzügyi körök véle­m­ényét összegezi s ez annál érdekesebb, mert a lapok jelen­tése szerint a tárgyalások a kölcsön meg­kötésére Londonban meghiúsultak. Az angol pénzügyi körök véleményét a rom­án kölcsök­ügy­ben az alábbiakban közöljük. Angol pénzügyi körök megállapítják, hogy Romániának a következő öt eszten­dőben nagyon súlyos kötelezettségeket kell teljesítenie m­entes devizákban. Telj­es összegük 27.60­­m­illió angol font, tehát átlagosan évi 5.25 millió font sterling. A külkereskedelmi mérleg feleslege évi 2.24 m­illió angol fontra becsülhető, így tehát a kincstárnak legalább évi 3,28 millió angol fontot kellene fedezni, hogy külföldi adósságait lefizethesse. Másfelől a hathatós le­stabil­izál­ás ki­látásai, melyet külföldi tőke nélkül nem­ lehet m­egvalósítan­i, nem­ igen kecsegte­tők. Ezért a lej árfolyamának további esése várható- Hogy külföldi kölcsönöket lehessen szerezni, a Nemzeeti Bank jegykibocsátá­­sait szilárd alapra kellene helyezni, s elő kellene készíteni az utat az arany­­standardba és pedig meg ven papírlejt ,egy aranylejre kelletne felértékelni. Ezzel kapcsolatban azt a kérdést ve­tik fel, hogy Románia mi­nő zálogokat nyújthat egy külföldi kölcsön ellenében. A kiviteli díjak melyeket aranyban hajta­nak be, apa­dóban vannak, miért a kor­mány szükségét érezte annak, hogy köny­­nyítsen a kivitel terhein s ezért leszál­lította a kiviteli díjakat, hogy a román­ ter­mékek felvehessék a versenyt a világ­piacokon. Egyébként is ezek a díjak már le vannak kötve az 1922. évi konszolidá­ciós kölcsön zálogául s egészséges gazda­sági politika mielőtt — különösen agrár­­államban, mint Románia — véglegesen m­eg kellene szüntetni .Valójában azonban a beviteli vámok, t az egyedárusági bevételek, új forgalmi és fényűzési adók, petról­eumülletékek, me­lyek a költségvetési értékelés szerint évi 9,73 milliárd lejt jövedelmeznek az állaton­­nak, elégségesek első­sorban az 1922 évi két­ kölcsön s aztán egy új hat millió an­gol fontos kölcsön törlesztési és kutatai ter­­heinek fedezetére. Ezzel az összeggel, m­ely angol szakkörök véleménye szerint a maximum­át teszi ki annak, miely a nyu­gati s menyorki piacokon elérhető, nem­csak a valutát lehetne stabilizálni, hanehát jelentékeny külföldi devizakészlet is ma­radna. Melyből az állam­i a jövőbeli kriti­kus években deviza szükségleteit fedezni Indul Az állam­ részére szükséges külföldi kölcsönön kívül azonban m­ásik kölcsön felvételével is foglalkozni kell, melyre a vasutak jókarba helyezésére és fejlesz­tésére feltétlenül szükség van. Megerősítik azt a hírt, hogy a román korm­ány, hogy e kölcsönt­űves­et keresz­tülvitelét siettesse, hajlandó az állam­vasutakat zálogul lekötni. Azonban az állami pénzügyeinek újjászervezésétől, 1922-től a román államvasutak számot­tevő veszteséggel dolgoztak. Ha figyelembe veszik azt, hogy a vas­utak rossz karban vannak, a zálog csak másodrangú biztosítékkal volna egyen­értékű. Ha a kormánynak az a célja, — amint ezt megerősítik — hogy az álla­m­vasutak részére nagyobb pénzügyi mű­veletet vigyen keresztül, úgy elfogadha­tóbb biztosítékot kellene keresnie , mint maguk az államvasutak. E tekintetben több esetet mutattak rá arra a gondolatra, hogy Románia ajánlja fel ellenszolgáltatásul, illetőleg biztosítékul a ném­­et államvasúti kötvé­nyekből, melyeket a Dawes-terv alapján bocsátanak ki, a Romániára eső részt. Ha Franciaországnak sikerülne, hogy mozgósítsa valamilyen formában a vasúti kötvényekből reá eső részt, azon azon­ban eddig m­ég nagyon problematikus le­hetőségnek látszik, úg­y Románia részére is lényegesen m­egkönnyebbülne a köz­lekedő utak meg­javításának problémája. Románia ez esetben a Spaaban megálla­pított 1,10 százalékos hányad fejében 120 millió aranymárkánál nagyobb értékű né­met államvasúti kötvény felett rendelkez­nék, ami esetleg zálogul szolgálhatna vas­útjain­ak helyreállításához szükséges köl­csön fedezetire. A MAI PÉNZPIAC Péntek, december 24 A világpiacon: Kisebb jelentőségű árfo­lyamhullámzás. A belföldi piacon: Az ünnep miatt tőzs­­deszünet, bankok, devizaközvetítők nem dol­goznak, forgalom szünetel. Zürich. Devizák (zárjelben a tegnapi zárlattól való eltérések). Nyílás­­árfolyamok svájci frankban: száz ném­et márka 123.20 (+2 és fél), száz­ holland forint 296.99, egy dollár 5.17 és egynegyed, egy angol font 25.1037, (137), száz francia frank 20.52 és fél, száz olasz lira 23.25 (+151 száz cseh ko­rona 15.32 és fél, száz dinár 9.12 és fél, száz leva 3.75, száz lej 2.75 (+2 és féli tízezer ma­gyar korona 0.7245, tízezer osztrák korona 0.737 és fél (+7 és fél). Budapesti értéktőzsde. Csütörtökön lany­huló forgalom. Zárlati árfolyamok ezresek­ben: Magyar hitel 337, Osztrák hitel 130. ■Salgó 579. Rima 192 és fél. Délivasút 214.,­­Államvasút 390, Kohó 235, Atlantika 19­25. Ganz-Danubius 2370, Kőszén 4800. Papír­ipar 44, Nasici 1670. Szlavónia 39. Föld­hitelbank 218, Viktória malom 45. Keresk. hitelbank 15, Beocsini 1180, Urikányi 1490. Lápy 170, Uptai 39, Schlick 97, Cukoripar 2245, Temesi szesz 355, Hungária malr. 149. Olaszbank 25, Angol-Magyar 46. Leszámítoló 84.5, Magyar-Cseh 14.5, Nova 406, Kronber­ger 1, Csáky 13.25, Izzó 1210, Magnezit 1730. Viktória bútor 1.6, Ofa 1000, Maromsoky 5, Pesti Hazai 2585. (—) Új díjszabást alapllaltat­ meg a fa­szálllományoknál. A jelenlegi vasúti díjsza­bás módosítására alakított bizottság a fő­­szállítmányoknál eltörölte a VII. tarifacso­portot, mely bizonyos vidékekre 45 százalé­kos kedvezményes szállítást biztosít, vala­mint más vidékekre a IV. és V. tarifacso­­portokat és ezek helyett az alábbi díjsza­bást alkotta: 100 kilométerig kilométerenként 1.8 báni, 100 kilogrammonként 13 lej, 200 kilométerig kilométerenként 1.4 báni, 100 ki­logrammonként 32 lej, 300 kilométerig kilo­­méterenként 1 báni, száz kilogrammonként 42 lej. 400 kilométerig 0.6 báni kilométeren­­ként és 18 lej 100 kilogrammonként, 500 ki­lométerig 0.6 báni kilométerenként és 54 lej 100 kilogrammonként, 600 kilométerig 06 bá­ni és 09 lej, 70­0 kilométerig 0.6 báni és 66 lej, 800 kilométerig 0.6 báni és 7­ lej, 900 kilométerig 0.6 báni és 78 lej, 1003 kilomé­terig 0.6 báni és 84 lej, 1100 kilométerig 0.6 báni és 90 lej, 1200 kilométerig 0.6 báni ki­lométerenként és 96 lej 100 kilogrammig. Ez a­ Tarifatervezet legközelebb a kormány gaz­dasági szakbizottsága elé kerül . FAIMUS Regény Irta: JUSTH ZSIGMOND 33 A három »ifjabb« Lizire nézett, ki hely­­benhagyólag intett fejével s a nagy terem felé indult. Utána húgai, leghátul Gábor, meg Poldi. Gábor a nagy terem ajtajánál ön­kény­telenül megállt. Ti nagy szál fában voltak a Márray-család trófeái összegyűjtve. Régi zász­lók a harc mezejéről, az elhunyt családtagok kardjai, lándzsái, nyergei. Az egyik Márfay és feleségének, ki Rozgonyi leány volt, egész gyöngyökkel, arannyal ki­hímzett menyasszo­nyi ruhája üveg alatt. A falakon az egyik ol­dalon az ősök képei az­­Árpádok óta, mind büszkén, délcegen. Az egyik vértben, a­mint harcba megy s fiatal nejétől búcsúzik, amaz, bíborpiros magyar ruhában, a­hogy Mátyás az igazságos, udvarába készült. A képsoro­zat vége felé már egyszerűbb ruhákban ke­vesebb ékszerrel, de a helyett óriási köny­vekre támasztott jobbal. A terem baloldalát az ősök nejei, gyermekei foglalják el. Itt az az ősnő, a­ki három uradalmat kótyave­­­tyélt el arra, hogy ezt a tenger sok ékszert, drágaságot összevásárolja, a­mely a keblét és ruháit disziti, (ez is Niffor-lány volt, szok­ta Lázi e kép előtt mondani) mellette kis leánya, kit szintén alig látni a skofiumtól s a ki sovány, aszott kezében nagy fehér li­­liomszálas “szorongat. Fiatalon halt meg, ezért az ártatlanság e szimbóluma. Lejebb a sor végén fehér parókás úri asszonyok mé­lyen kivágott ruhaderékban, nem spórolva: bájaikkal. Egyik-másik keblén a csillagke­­reszt, a habsburgi éra emlékéül, mellettük egy-egy­­alapítványi hölgy, mind, mind a család oltárára áldozva, mint a négy Márfay hajadon. E szegény lányok a család törté­netében e képeken kívül jóformán nyomot se hagytak, egész szereplésök paszivitásoknak lévén. " A nagy ablakokon keresztültörő holdvi­lág fakó ezüsttel hintette be mind e rég el­halt, elmúlt fény emlékeit. A terem közepén csak egy füstölgő, pislogó gyertya... ennyi maradt itt csak az életből, az is elalvóban,­ bele-belekap egy szélroham, a­mely fel-fel­­lobbantja gyér lángját.. !! De Lizi karos gyertyatartókat hoz a má­sik szobából, a­melyek ridegen világítják meg a holdvilág és az egy gyertya fényénél oly misztikusnak látszó avult dicsőséget. ! Aztán Stefi kiszalad a teremből s pár perc múlva a vén komornyikkal tér vissza, tüszkölve, horkolva egy szuette hegedűt húz elő tokjából és hangolni kezdi.­­ A két fiu­ egy hatalmas ódon kanapé két­ sarkán telepszik le s hallgat. Lizi leült a harmónium elé, húgai mögé állanak, mellette a vén inas hegedűjével, ld egy régi-régi dal akkordjait, kezdi játszani... A leányok pár pillanatig figyelik, majd dalolni kezdenek, az inas kiséri őket egy, hegedűn.­­ Unisono énekelnek, ugyanazon a hangon dalol a négy leány, ugyanazt játsza a ko­mornyik. Régi, régi templomi dal volt... vagy tán! szerelmi nóta a hegedűsök idejéből? Ki turt­­ja? Egygyé vált a hang, egygyé az érzés. A szókimondó férfias Gizitől a gyerme­kes, gömbölyű naív Stefiig, nem, az öreg komornyikig mind egy húron pendültek.­ Egy dal ugyanazon hangnemben, ugyanazon­ hangon. Tiszta, áttetsző melódia, szinte már emberi sincs benne. Tiszta, mint az, a­mit a vén krónikák penészes lapjairól olvas le az ember. — tiszta, mint az öreg harangok hangja, tiszta, mint az a liliom, a melyet a kis korán elhalt leányka szorongat a kezé­ben és tiszta, mint e percben a négy leány, arckifejezése. E pillanatban nyoma sincs a Lizi arcán annak, hogy Nifforok is léteznek, hogy az életben keserűség, szenvedés is van, a másik kettő arcáról nem ír le, hogy az élet gyönyörét az evésbe, emberszólásba fek­tetik. Stefi arcáról eltűnt az a kifejezés­, mintha Adelgundáról tudna. Mind boldogan, átszellemülve mosolyog, mintha mind egy jobb, egy szebb világba látna. Pedig orcáik még sápadtabbak a kilenc gyertya fényénél, mint azelőtt voltak, szomorú szemeik még mélyebben fekszenek. Orcáik beesvek, de azért ajkaikon mosoly, kezeik kiadottak, öregek, de azért össze vannak kulcsolva e percben. És az öreg komornyik ősz bóbitája sem oly nevetséges, mint az asztalnál volt. érzi. látszik a­mit a négy leány da’ol és érzi, vagy tudja csak, hogy követni kell őket jóban, rosszban, mint engedelmes, hűséges szolgájuknak. (Folytatjuk.) Iktat! »Mimáé! Lapok« nyomdája.

Next