Brassói Lapok, 1926. december (32. évfolyam, 272-296. szám)
1926-12-26 / 293. szám
& oldal, 293. szám. BRASSÓI LAPOK 1921T. dfiCPimSier 2. KÖZGAZDASÁG Meghiúsultak a román kormány londoni kölcsöntárgyalásai Romániának az állami szükségleteken kívül a vasutak fejlesztésére is nagy kölcsönt kell felvennie BRASSÓ. (A Brassói Lapok tudósítá- jától.) A külföldi sajtó továbbra is teljes részletességgel foglalkozik a román állami külföldi kölcsönszerzési próbálkozásaival. Legutóbb a berlini Industrie and Handelszeitung közöl igen érdekes cikket, melyben a rormián külföldi kölcsön eshetőségeivel foglalkozik s azokkal a zálogokkal, melyeket Románia nyújthat a kölcsön ellenében. A lap az angol pénzügyi körök véleményét összegezi s ez annál érdekesebb, mert a lapok jelentése szerint a tárgyalások a kölcsön megkötésére Londonban meghiúsultak. Az angol pénzügyi körök véleményét a román kölcsökügyben az alábbiakban közöljük. Angol pénzügyi körök megállapítják, hogy Romániának a következő öt esztendőben nagyon súlyos kötelezettségeket kell teljesítenie mentes devizákban. Teljes összegük 27.60millió angol font, tehát átlagosan évi 5.25 millió font sterling. A külkereskedelmi mérleg feleslege évi 2.24 millió angol fontra becsülhető, így tehát a kincstárnak legalább évi 3,28 millió angol fontot kellene fedezni, hogy külföldi adósságait lefizethesse. Másfelől a hathatós lestabilizálás kilátásai, melyet külföldi tőke nélkül nem lehet megvalósítani, nem igen kecsegtetők. Ezért a lej árfolyamának további esése várható- Hogy külföldi kölcsönöket lehessen szerezni, a Nemzeeti Bank jegykibocsátásait szilárd alapra kellene helyezni, s elő kellene készíteni az utat az aranystandardba és pedig meg ven papírlejt ,egy aranylejre kelletne felértékelni. Ezzel kapcsolatban azt a kérdést vetik fel, hogy Románia minő zálogokat nyújthat egy külföldi kölcsön ellenében. A kiviteli díjak melyeket aranyban hajtanak be, apadóban vannak, miért a kormány szükségét érezte annak, hogy könynyítsen a kivitel terhein s ezért leszállította a kiviteli díjakat, hogy a román termékek felvehessék a versenyt a világpiacokon. Egyébként is ezek a díjak már le vannak kötve az 1922. évi konszolidációs kölcsön zálogául s egészséges gazdasági politika mielőtt — különösen agrárállamban, mint Románia — véglegesen meg kellene szüntetni .Valójában azonban a beviteli vámok, t az egyedárusági bevételek, új forgalmi és fényűzési adók, petróleumülletékek, melyek a költségvetési értékelés szerint évi 9,73 milliárd lejt jövedelmeznek az állatonnak, elégségesek elsősorban az 1922 évi két kölcsön s aztán egy új hat millió angol fontos kölcsön törlesztési és kutatai terheinek fedezetére. Ezzel az összeggel, mely angol szakkörök véleménye szerint a maximumát teszi ki annak, miely a nyugati s menyorki piacokon elérhető, nemcsak a valutát lehetne stabilizálni, hanehát jelentékeny külföldi devizakészlet is maradna. Melyből az állami a jövőbeli kritikus években deviza szükségleteit fedezni Indul Az állam részére szükséges külföldi kölcsönön kívül azonban másik kölcsön felvételével is foglalkozni kell, melyre a vasutak jókarba helyezésére és fejlesztésére feltétlenül szükség van. Megerősítik azt a hírt, hogy a román kormány, hogy e kölcsöntűveset keresztülvitelét siettesse, hajlandó az államvasutakat zálogul lekötni. Azonban az állami pénzügyeinek újjászervezésétől, 1922-től a román államvasutak számottevő veszteséggel dolgoztak. Ha figyelembe veszik azt, hogy a vasutak rossz karban vannak, a zálog csak másodrangú biztosítékkal volna egyenértékű. Ha a kormánynak az a célja, — amint ezt megerősítik — hogy az államvasutak részére nagyobb pénzügyi műveletet vigyen keresztül, úgy elfogadhatóbb biztosítékot kellene keresnie , mint maguk az államvasutak. E tekintetben több esetet mutattak rá arra a gondolatra, hogy Románia ajánlja fel ellenszolgáltatásul, illetőleg biztosítékul a német államvasúti kötvényekből, melyeket a Dawes-terv alapján bocsátanak ki, a Romániára eső részt. Ha Franciaországnak sikerülne, hogy mozgósítsa valamilyen formában a vasúti kötvényekből reá eső részt, azon azonban eddig még nagyon problematikus lehetőségnek látszik, úgy Románia részére is lényegesen megkönnyebbülne a közlekedő utak megjavításának problémája. Románia ez esetben a Spaaban megállapított 1,10 százalékos hányad fejében 120 millió aranymárkánál nagyobb értékű német államvasúti kötvény felett rendelkeznék, ami esetleg zálogul szolgálhatna vasútjainak helyreállításához szükséges kölcsön fedezetire. A MAI PÉNZPIAC Péntek, december 24 A világpiacon: Kisebb jelentőségű árfolyamhullámzás. A belföldi piacon: Az ünnep miatt tőzsdeszünet, bankok, devizaközvetítők nem dolgoznak, forgalom szünetel. Zürich. Devizák (zárjelben a tegnapi zárlattól való eltérések). Nyílásárfolyamok svájci frankban: száz német márka 123.20 (+2 és fél), száz holland forint 296.99, egy dollár 5.17 és egynegyed, egy angol font 25.1037, (137), száz francia frank 20.52 és fél, száz olasz lira 23.25 (+151 száz cseh korona 15.32 és fél, száz dinár 9.12 és fél, száz leva 3.75, száz lej 2.75 (+2 és féli tízezer magyar korona 0.7245, tízezer osztrák korona 0.737 és fél (+7 és fél). Budapesti értéktőzsde. Csütörtökön lanyhuló forgalom. Zárlati árfolyamok ezresekben: Magyar hitel 337, Osztrák hitel 130. ■Salgó 579. Rima 192 és fél. Délivasút 214.,Államvasút 390, Kohó 235, Atlantika 1925. Ganz-Danubius 2370, Kőszén 4800. Papíripar 44, Nasici 1670. Szlavónia 39. Földhitelbank 218, Viktória malom 45. Keresk. hitelbank 15, Beocsini 1180, Urikányi 1490. Lápy 170, Uptai 39, Schlick 97, Cukoripar 2245, Temesi szesz 355, Hungária malr. 149. Olaszbank 25, Angol-Magyar 46. Leszámítoló 84.5, Magyar-Cseh 14.5, Nova 406, Kronberger 1, Csáky 13.25, Izzó 1210, Magnezit 1730. Viktória bútor 1.6, Ofa 1000, Maromsoky 5, Pesti Hazai 2585. (—) Új díjszabást alapllaltat meg a faszálllományoknál. A jelenlegi vasúti díjszabás módosítására alakított bizottság a főszállítmányoknál eltörölte a VII. tarifacsoportot, mely bizonyos vidékekre 45 százalékos kedvezményes szállítást biztosít, valamint más vidékekre a IV. és V. tarifacsoportokat és ezek helyett az alábbi díjszabást alkotta: 100 kilométerig kilométerenként 1.8 báni, 100 kilogrammonként 13 lej, 200 kilométerig kilométerenként 1.4 báni, 100 kilogrammonként 32 lej, 300 kilométerig kilométerenként 1 báni, száz kilogrammonként 42 lej. 400 kilométerig 0.6 báni kilométerenként és 18 lej 100 kilogrammonként, 500 kilométerig 0.6 báni kilométerenként és 54 lej 100 kilogrammonként, 600 kilométerig 06 báni és 09 lej, 700 kilométerig 0.6 báni és 66 lej, 800 kilométerig 0.6 báni és 7 lej, 900 kilométerig 0.6 báni és 78 lej, 1003 kilométerig 0.6 báni és 84 lej, 1100 kilométerig 0.6 báni és 90 lej, 1200 kilométerig 0.6 báni kilométerenként és 96 lej 100 kilogrammig. Ez a Tarifatervezet legközelebb a kormány gazdasági szakbizottsága elé kerül . FAIMUS Regény Irta: JUSTH ZSIGMOND 33 A három »ifjabb« Lizire nézett, ki helybenhagyólag intett fejével s a nagy terem felé indult. Utána húgai, leghátul Gábor, meg Poldi. Gábor a nagy terem ajtajánál önkénytelenül megállt. Ti nagy szál fában voltak a Márray-család trófeái összegyűjtve. Régi zászlók a harc mezejéről, az elhunyt családtagok kardjai, lándzsái, nyergei. Az egyik Márfay és feleségének, ki Rozgonyi leány volt, egész gyöngyökkel, arannyal kihímzett menyasszonyi ruhája üveg alatt. A falakon az egyik oldalon az ősök képei azÁrpádok óta, mind büszkén, délcegen. Az egyik vértben, amint harcba megy s fiatal nejétől búcsúzik, amaz, bíborpiros magyar ruhában, ahogy Mátyás az igazságos, udvarába készült. A képsorozat vége felé már egyszerűbb ruhákban kevesebb ékszerrel, de a helyett óriási könyvekre támasztott jobbal. A terem baloldalát az ősök nejei, gyermekei foglalják el. Itt az az ősnő, aki három uradalmat kótyavetyélt el arra, hogy ezt a tenger sok ékszert, drágaságot összevásárolja, amely a keblét és ruháit disziti, (ez is Niffor-lány volt, szokta Lázi e kép előtt mondani) mellette kis leánya, kit szintén alig látni a skofiumtól s a ki sovány, aszott kezében nagy fehér liliomszálas “szorongat. Fiatalon halt meg, ezért az ártatlanság e szimbóluma. Lejebb a sor végén fehér parókás úri asszonyok mélyen kivágott ruhaderékban, nem spórolva: bájaikkal. Egyik-másik keblén a csillagkereszt, a habsburgi éra emlékéül, mellettük egy-egyalapítványi hölgy, mind, mind a család oltárára áldozva, mint a négy Márfay hajadon. E szegény lányok a család történetében e képeken kívül jóformán nyomot se hagytak, egész szereplésök paszivitásoknak lévén. " A nagy ablakokon keresztültörő holdvilág fakó ezüsttel hintette be mind e rég elhalt, elmúlt fény emlékeit. A terem közepén csak egy füstölgő, pislogó gyertya... ennyi maradt itt csak az életből, az is elalvóban, bele-belekap egy szélroham, amely fel-fellobbantja gyér lángját.. !! De Lizi karos gyertyatartókat hoz a másik szobából, amelyek ridegen világítják meg a holdvilág és az egy gyertya fényénél oly misztikusnak látszó avult dicsőséget. ! Aztán Stefi kiszalad a teremből s pár perc múlva a vén komornyikkal tér vissza, tüszkölve, horkolva egy szuette hegedűt húz elő tokjából és hangolni kezdi. A két fiu egy hatalmas ódon kanapé két sarkán telepszik le s hallgat. Lizi leült a harmónium elé, húgai mögé állanak, mellette a vén inas hegedűjével, ld egy régi-régi dal akkordjait, kezdi játszani... A leányok pár pillanatig figyelik, majd dalolni kezdenek, az inas kiséri őket egy, hegedűn. Unisono énekelnek, ugyanazon a hangon dalol a négy leány, ugyanazt játsza a komornyik. Régi, régi templomi dal volt... vagy tán! szerelmi nóta a hegedűsök idejéből? Ki turtja? Egygyé vált a hang, egygyé az érzés. A szókimondó férfias Gizitől a gyermekes, gömbölyű naív Stefiig, nem, az öreg komornyikig mind egy húron pendültek. Egy dal ugyanazon hangnemben, ugyanazon hangon. Tiszta, áttetsző melódia, szinte már emberi sincs benne. Tiszta, mint az, amit a vén krónikák penészes lapjairól olvas le az ember. — tiszta, mint az öreg harangok hangja, tiszta, mint az a liliom, a melyet a kis korán elhalt leányka szorongat a kezében és tiszta, mint e percben a négy leány, arckifejezése. E pillanatban nyoma sincs a Lizi arcán annak, hogy Nifforok is léteznek, hogy az életben keserűség, szenvedés is van, a másik kettő arcáról nem ír le, hogy az élet gyönyörét az evésbe, emberszólásba fektetik. Stefi arcáról eltűnt az a kifejezés, mintha Adelgundáról tudna. Mind boldogan, átszellemülve mosolyog, mintha mind egy jobb, egy szebb világba látna. Pedig orcáik még sápadtabbak a kilenc gyertya fényénél, mint azelőtt voltak, szomorú szemeik még mélyebben fekszenek. Orcáik beesvek, de azért ajkaikon mosoly, kezeik kiadottak, öregek, de azért össze vannak kulcsolva e percben. És az öreg komornyik ősz bóbitája sem oly nevetséges, mint az asztalnál volt. érzi. látszik amit a négy leány da’ol és érzi, vagy tudja csak, hogy követni kell őket jóban, rosszban, mint engedelmes, hűséges szolgájuknak. (Folytatjuk.) Iktat! »Mimáé! Lapok« nyomdája.