Brassói Lapok, 1926. december (32. évfolyam, 272-296. szám)
1926-12-05 / 276. szám
&vol&J. 276. számú BRASSÓI LAPOK 1926. ITcediffrero. KÖZGAZDASÁG Árfolyamhullámzás, melyből senkinek sincs haszna Miért gyengül c. lej ? — buxiókat kergető BRASSÓ. fA Brassói Lapok tudósítója tel.) A lej árfolyamában az utóbbi napokban jelentkezett már a lanyhulás. S amennyivel közeledünk ahhoz az időponthoz, amidőn a hajózás a Dunán valóban bezárul, annyival gyengül a lej. Ez természetes folyamat A lejnek az utóbbi időben történt árfolyamemelkedése a kukorica kivitelének volt a következménye s annak a ténynek, hogy az államnak még voltak tartalékai az olasz kölcsönből, hogy beváltsa külföldi kölcsönkötvényeinek a szelvényeit. A dunai forgalomnak az elcsendesülésével azonban hézag támad a lej utáni keresletben a külföldi piacokon, míg a devizakereslet állandó marad. Az merő illúzió, hogy a Nemzeti Bank képes a lej árfolyamát kezében tartani anélkül, hogy mint eladó vagy vevő lépjen fel a devizapiacon, pusztán csak a behozatal ellenőrzése révén. Ez az illúzió fennmaradhatott bizonyos ideig, mert a piac telítve volt behozatali cikkekkel a tavaszi import óta, amikor a vámtarifát felemelték és mert az állam nem vásárolt devizákat, miután az olasz kölcsönt használta fel. Ezek az eszközök azonban mind csak csillapító szerek voltak: a gazdasági élet most felveszi rendes folyamatát. A kereskedőknek nem tiltható megtöbbé, hogy ne vásárolják be azokat az árukat külföldön, melyekre szükségük van, viszont az államnak — az olasz kölcsön elfogyván — devizákat kell vásárolnia a külföldi szelvények beváltására, így tehát ismét megkezdődött a lej hanyatlása s ez így megy tavaszig, amikor újból megindul a tengeri kivitele. Megismétlődik tehát az, ami annyi éven át megtörtént. Illúziókat kerget az ország s évről-évre szegényebb lesz. Ha ezek után sem tartják a lej árfolyamának állandósítását feltétlen gazdasági szükségnek, úgy az ország vezetői nem szolgálják az ország igaz érdekeit Az ingadozó árfolyamú pénzegységből rengeteg kár támad, amelyen senki sem keres. Sőt ellenkezőleg: senki sem érez ösztönt arra, hogy dolgozzék és takarékoskodjék. Aki eladta a gabonáját nézetek, melyekben az ország tönkremegy akkor, amikor az angol font 900 lejen alul állott, véglegesen és igazságtalanul elvesztette az angol font árfolyamkülönbözetet, ami a mai árfolyam mellett fennáll, amikor az angol fontot 940 lej körül értékelik. Ki szerezte meg ezt a különbözetet? Megvan-e ez az érték valamilyen formában a gazdasági életben? Sehol sincs meg. Az exportőr, aki érzéketlen a lej árfolyamhullámzásával szemben, nem is nyer, de nem is veszít a lej emelkedése vagy esése révén. A mezőgazda azonban veszít,,.mert ő azzal, hogy piacra hozta az árut, — akarva, némi akarva, — lejhosszra játszott. Nem lehet tehát arról szó, hogy a lej stabilizálására az idő nem alkalmas. Az alkalom erre az a reform volt, midőn az állam függetlenítette magát a Nemzeti Bank jegykibocsátásától. Kétségtelen ugyanis, hogy hitel előzetes biztosítására intézkedni kell. Nyilvánvaló az is, hogy a stabilizáláshoz néhány technikai előfeltételt is teljesíteni kell. Megcsalnék azonban magunkat és az országot is, ha fentartanók azt, hogy amit meg tudok tenni sokkal kisebb és szegényebb ország mint Románia, ezt Románia nem tudja megtenni. Tény az, hogy az alkalom hiánya vagy olyan érv, amely mögött az a törekvés bújik meg, hogy a lej értékállandósítás problémáját elhalasszák a lej visszaértékesitésének reményében, vagy pedig az a hamis hit, hogy a lej értékállamdósitása jobban sikerülne a lej emelkedettebb árfolyama mellett. E nézet szerint a lej árfolyamának előbb 3—4—5 arany centimel kellene elérni s aztán kellene stabilizálni. E nézetnek a tarthatatlanságát maguk a tények bizonyítják. Valamennyi eszköz, melyet a lejerőszakolt árfolyam- emelésére használtak fel, semmiféle eredményt sem hozott. De ha ez sikerülne is, ennek az volna a következménye, hogy az állam megnövelné belső adósságait, megkétszerezné, vagy megháromszorozná — szükség nélkül, viszont“ a magánfelek között a viszony annyira romboló hatásúvá válnék a hitelezők javára, hogy egyedüli megoldásul az általános fizetésképtelenség következnék be. A MAI PÉNZPIAC Péntek, december 3 A világpiacon: Eléggé élénk árfolyamhullámzás. A belföldi piacon: A forgalom eléggé élénk, az árfolyamok alig változtak. Délben: egy svájci frank 37 lej, egy dollár 191 lej, egy olasz líra 8,25 lej, egy német márka 45,50 lej, egy angol font 930 lej, egy francia frank 17-35 lej, egy cseh korona 5.67 lej, egy osztrák shilling 27.10 lej, egy lejért 370 magyar korona, tízezer magyar korona 27 lej. Zürich. Devizák, (zárjelben a tegnapi zárlattól való eltérések). Nyitási árfolyamok svájci frankban: száz német márka 123.30 (15), száz holland forint 207.30, egy dollár 5.18 és fél (n egynegyed), egy angol font 25.14 és egynyolcad (sháromnyolcad), száz francia frank 19.87 és fél (f2.7 és fél), száz olasz líra 22.25 (f10), száz cseh korona 15.35 és fél, száz dinár 9.15, száz leva 3.75, száz lej 2.80 (f 10), tízezer magyar korona 0.72 és ötnyolcad (12 és fél), tízezer osztrák korona 0.73 és egynyolcad. Budapesti értéktőzsde. Csütörtökön barátságos. Zárlati árfolyamok ezresekben: Magyar Hitel 331, Osztrák Hitel 130, Salgó 574, Rima 172, Délivasut 197.5, Államvasut 390, Kohó 225, Atlantiks 23.5, Ganz-Danubius 1980, Kőszén 4440, Papíripar 441, Nasici 1640, Szlavónia 41.5, Országos fal, Földhitelbank 219, Viktória malom 40.5, Kereskedelmi Hitelbank 16, Pesti Magyar Kereskedelmi 1225, Beocsini 1635, Urikányi 1410, iLáng 122, Lipták 35, Schlick 98,Brassói 516, Cukoripar 2100, Klotild 18, Eemesi szesz 350, Hungária műtrágya 140, Olasz-Bank 25, Angol-Magyar 12, Leszámítoló 83.5, Magyar-Cseh 14, Nova 400, Kronberger 1.1, Csáky 11.25, Izzó 1185, Magnezit 1580, Viktória bútor 1.6, Ofa 999, Pesti Hazai 2390. (—) Hatezer tehervagont kap Románia külföldről. Jelentettük, hogy a román államvasutak vezérigazgatósága megállapodást létesített a csehszlovák, német és lengyel államvasutakkal vagonok kikölcsönzésére. E vagonok száma 6000, melyek a jövő hét folyamán érkeznek Romániába. (—) Emelkedett a nagykereskedelmi indexszám Csehszlovákiában. Prágai jelentés szerint az állami statisztikai hivatal kimutatása szerint november 1-ig a nagykereskedelmi index az októberivel szemben 972-ről 918-ra emelkedett, ami 0,6 százalékos emelkedésnek felel meg. Leginkább az élelmiszerek árai emelkedtek, itt a drágulás 5,6 százalék. A textilárak a kimutatás szerint két százalékkal emelkedtek. (2) Csökkent a magyar bankjegyforgalom. Budapestről jelentik: A Magyar Nemzeti Bank jegyforgalma az 1926.november 23-iki kimutatás szerint a november 15-iki állománnyal szemben 27 millió pengővel csökkent. E csökkenést főkép a zsirószámlákra történt befizetések idézték elő. Kávéházban, étteremben és mindenütt, ahova magyarok járnak, követelje aBRASSÓI LAPOK-at, Románia legelterjedtebb magyar napilapját. FUIMUS Rercény írta: JUSTH ZSIGMOND 18 — tanácáért, vigaszért hozzám jönnek, csak úgy, mint mikor örömtől dagad a szívük. Hiszen láttad, Erzsébet hogyan közlekedik velük ... Lőrincz nagyot nézett tavaly, mikor itt járt, ő sehogy sem értette a dolgot. Hiába hússá, vérré vált benne az »uralkodási hajlam«, amelynek, azt hiszem, épp az ellenkezője fejlődött idén bennem. — De hogyan? Ne hidd, hogy ezt azért kérdem, mintha nem értenélek. Csak szeretném, ha még jobban megvilágítanád a dolgot. — Ezt is atyádnak köszönhetem. ő nyitotta fel szemeimet. A mi Ids megyei mindenségünk hibáit, gyengéit tán senki se látta olyan tisztán, mint ő... — Kérlek, beszélj e tárgyról, hisz ez mindennél jobban érdekel. Hiszen ebben a légkörben kell majd élnem, így szeretném ismerni atyám felfogását e világról. Tudom, hogy e kis világ sok kinövésébe fogok beleütközni; ezt érzem már most is... — Nos, atyád sokat foglalkozott e kérdéssel. Szerinte nemzetsége pusztulásának okai következők: először is az »Innzucht«. Évszázadok óta folyton öt-hat család házasodott össze, csak egy pár nemzetség érezte magát elég réginek, hogy keveredjék egymással. No meg az is hozzájárult, hogy bizony családjaink nem igen mozdultak ki sasváraikból és igy nem vehették el csak a szomszédaik leányát. így lettek a mi családjaink is. Gzobor, Márfay, Niffor-házasság is van vagy húsz. Én önmagamnak nagybátyja s unokatestvére vagyok. Ennek a folytonos keveredésnek produktumai a Márfay Miklós (e kézi Sardanapalus), a Tomi, mint a faj legalsóbb typusai. Előrehaladottabbak s igy egyúttal jellemzőbbek a fajra magára: öcséd, meg Gzobor Lipót. Ezek az erjedés korszakába jutott faj érdekes üvegházi növényei. Hány évszázad választja el a fejlődés szempontjából Czobor Miklós országbírót, a vasembert, a csupa érzéssé finomult Lőrincztől? Alig hinné az ember, hogy egy családból valók. Nem kellett e ritka, üvegházi plánta előállításához más, minthogy Niffor Miklós unokanővérét, anyádat vegye el. — De hisz én is egy ilyen házasságból származom? — Az igaz, hogy anyád nem volt elsőszben unokatestvére apádnak, bár Márfayleány volt. Különben ezzel nem azt akarom mondani, mintha te valami igen erős, primitív táj sarja lennél! — Nem, az nem vagyok! — mondd Gábor mosolyogva. — A családok másik veszedelme, a téves irányban haladt ambíciók... — Pedig talentumokban nincs hiány. — Bizony nincs. Pedig még nyers talentumnak is lehetne egyik-másikat mondani. Bár koponyáinkat differenciálva, kikészítve örököltük, az edény kész, csak éltetadó folyadékkal kell megtöltenünk... Családjaink harmadik veszedelme az, hogy elszlávosodtak. Igen, dacára, hogy, bizonyosan tudjukhogy családjaink soha szlávokkal nem keveredtek, mégis jellemvonásaikban, főbb tulajdonaikban majd mind tótok ami jó atyánk fiai. — De hogyan lehetséges ez, nem értem? — Adaptáció utján, őseink századok és századok folyamán tót udvarral, tót cselédséggel vették magukat körül. Tisztjeik, várnagyaik, kulcsárjaik, — szerzőik mind tótok voltak. E környezet aztán bizonyos tulajdonokat fejlesztett náluk, meg olyan tulajdonok ragadtak át róluk, amelyeknek nagy része szláv. Ezek közül aztán nem egy átöröklődött. Csak szláv mind, legyen az Czobor, Márfay, vagy Niffor. Férfiaink gyengék, nincs akaraterejük, érzékenykednek, szőrszálhasogatók. Ami kevés erejök volna, azt nem a nagy, hanem a kis dolgokra adják ki. Kleinmeisterek, kicsinyesek. Sehol nincs annyi perpatvar, családi viszály, haragtartás, mint fenn a mi kis bérces hazánkban. Ha valamiféle félreértés támad köztük, ki nem beszélik magukat, így, mint jól tudod, harminc éves fachék fordulnak elő a legközelebbi rokonok között is, kik még hozzá egy faluban laknak. Nézd Márfay Tamást és Miklóst, nem nevetséges a viszony közöttük? (Folytatjuk.) -1**^*1****"^*^1 -I-'. ■ ■ 1. — 9 2d55 Lépjen be a RESZ-re kölcsönkönyvtárba