Brassói Lapok, 1927. január (33. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-09 / 6. szám

15. oldal, 6. szám. VASÁRNAP GRÎA9 313 ÎS EBSâSSlSSaS SZSâSSSS 6ţ3it£< 5SăâS 67SÎ3 Görög Ferenc dr.: II. Rákóczy Ferenc A népek, nemzetek, ha balsors éri őket, ha nyomasztó, nehéz viszonyok közé kerülnek, önkéntelenül a régi dicsőséghez, a régi nagyság fényes emlékeihez fordulnak vigaszért, hogy ebből merítsenek erőt buzdítást egy szebb egy jobb, egy boldogabb jövendőhöz És a mi édes magyar népünknek a balsors sajtoló keze miatt bizony sokszor kellett a dicső múlthoz fordulnia, sokszor kellett fölelevenítenie a régmúlt idők ragyogó emlékeit, hogy elbírhassa azt a sok nehéz megpróbáltatást, amit balsorsa reá mért. Most is olyan korban élünk, amidőn egy hatalmas, eget földet rázó világháború romjai fölött állva valami belső ösztöntől indíttatva önkéntelenül is dicső történelmi múltúak fénylő vezérlő alakjai felé fordítjuk bánatos tekintetünket, hogy ezen dicsőséges nagyjaink tündökléséből reánk visszafénylő sugarak áthassák szívünket, lelkünket, hogy erőt, biztatást, bátorítást öntsenek lelkeinkbe, hogy nemes példájukkal Irányt mutassanak nekünk, hogyan kell teljes önzetlenséggel, minden anyagi erőnkkel, szívünk vérével áldozatot hoznunk szeretett magyar fajunk jobb, boldogabb jövője kiküzdése érdekében. 250 éve, hogy megszületett a nagy erdélyi fejedelem, II. Rákóczy György unokája, I. Rákóczy Ferenc és hősizlkis neje, Zrínyi Ilona fia, magyar nemzetünk büszkesége , II Rákóczy Ferenc. Nehéz idők jártak akkor a sokat szenvedett magyar nemzetre, s a súlyos megpróbáltatások között vergődő magyar nép ösztönszerűleg várta, várta, hogy megjelenjék egy igaz magyar férfiú, aki megmentse a Habsburgok nyomasztó zsarnokságától. Pedig II. Rákóczy Ferenc életpályája nem úgy indult meg, hogy abból a szegény magyar nemzet sokat remélhetett volna. Miután anyja, a hőslelkű Zrínyi Ilona, a vértanúhalált halt Zrínyi Péter leánya, három hosszú éven át hősiesen védte Munkács várát, kénytelen volt a császári seregeknek föladni a várat s Törökországba menni önkéntes száműzetésbe második férje, Thököly Imre után, hova azonban nem vihette magával két kiskorú gyermekét. A fiúgyermeket egy jezsuita kolostorba vitette a császár, ahol a jezsuita atyák minden erejükkel azon fáradoztak, hogy a híres magyar fejedelmi családból származó ifjúból minden magyar érzést kiöljenek. Azt hitték, sikerült is ez nekik s igy a császár megengedte, aki tulajdonképpen Magyarország királya is lett volna, hogy visszatérhessen magyarországi birtokaira, melyek hét vármegyére szóltak, de nem feledkezett meg arról sem a császár, hogy kémeket küldjön Rákóczy mellé, akik minden lépéséről híven értesítették a bécsi kormányt. Itt élt Rákóczy csendes visszavonultságban, senkivel sem érintkezve, míg végre az erős magyar érzésű, a tüzes lelkű Bercsényi Miklós grófnak sikerült közelébe férkőznie s bizalmas beszélgetés között fölvilágosítania arról, hogy milyen szánandó, milyen szomorú sorsban él a szegény magyar nemzet, s hogy mindenki tőle várja a rabságból való fölszabadítását. És Bercsényi lángra tudta gyulasztani a Rákóczy Ferencben szunnyadozó igazi magyar érzést, melyről a jezsuita atyák azt hitték, hogy végleg kiölték belőle. Mind többen és többen gyűltek Rákóczy köré azon jóérzésű magyar előkelő urak közül, akik már nem tudták tovább nézni a szegény magyar nemzet vergődését Mielőtt azonban az ország fölszabadítására irányuló tervük végrehajtásához foghattak volna, egy a Rákóczy legbizalmasabb környezetében lévő császári kém följelentése alapján a fiatal, mindössze 25 éves Rákóczy Ferencet elfogták s Bécsújhelybe hurcolták. De innen szerető neje egy német származású százados önfeláldozásával megszöktette Lengyelországba, hol már várták őt az elfogatás elől szintén odamenekült magyar főurak s onnan indították meg azt a dicsőséges nagy küzdelmet, melyet a II. Rákóczy Ferenc szabadságharca néven ismer a magyar történelem. 1703-ban lépte át Rákóczy Magyarország határát, hol a vérig sanyargatott magyar nép egyszerű gyermekei, a földet művelő magyar jobbágyok küldöttsége fogadta, a bujdosók, kik hosszú évek óta várták a magyar nemzet megváltóját Megperdültek a dobok, fölharsant a tárogató, kibontották Rákóczy zászlóját, melyen ez a fölirat volt: Istenért és szabadságért . Rákóczy a szegény jobbágyok kíséretében indult meg, hogy megkezdje 8 éves nagy küzdelmét, a szabadságharcot. A nemesség kezdetben nem csatlakozott hozzá, ellenben az elkínzott jobbágyok, a föld népe benne látta megváltóját s seregestől tódult zászlói alá. A kicsiny tábor néhány hét alatt megsokasodott s csakhamar a köznemesség, majd a főnemesség is mellé állottak, úgy, hogy rövid idő múlva egész Magyarország Rákóczy nevétől visszhangzott. A császári kormány kezdetben kinevette az egész mozgalmat, de nemsokára sajnosan kellett tapasztalnia, hogy kár volt annyira lenézni a fegyvertelen jobbágyok küzdelmét. Az igaz, hogy Rákóczy katonáinak, a kurucoknak kezdetben sem fegyvere, sem ruhája nem volt, de volt az ellenségnek, volt a labancoknak elég. Viszont meg a kurucoknak bátorságuk és merészségük volt elég, hogy elvegyék azt az ellenségtől. A késő utódok is évszázadok múltával is emlegetik, hogyan kelt át a Tiszán Ocskay László rongyos ezrede ruhátlanul, s éjnek idején meglepve a labancot hogyan kaszaboltadarabolta a megrémült ellenséget a saját kardjával. A nagy német seregből csak pár hírmondó tudott megmenekülni, hogy elmesélhesse Bécsben, hogyan bukkantak föl a Tisza mélyéből az éj homályában Ocskay félmeztelen ördögei, akik puszta kézzel mentek megtámadni a labancot, s akik saját, elvett fegyverünkét tettek tönkre egy jól fölfegyverezett német sereget Ekkor lett híressé Ocskay László, akinek a Rákóczy villáma nevet adták, mert a most már fölszerelt katonáival villám módjára hol itt, hol amott csapott le váratlanul az ellenségre, mely már csak a puszta neve említésére is hanyatt-homlok menekült. Ocskay volt az, aki míg a labanc egész hajszát rendezett ellene Magyarországon, hirtelen Bécs alatt termett kurucaival, s ha idejében észre nem veszik, szégyenszemre a császárt saját palotájából, katonasága, testőrsége köréből foglyul hurcolja Rákóczyhoz. Éppen ilyen híres és rettegett volt Vak Bottyán is, a félszemű generális, vagy amint akkor nevezték, ezeres kapitány, akit a Dunántúl az egész császári sereg sem tudott legyőzni és kézrekeríteni, s akiről csodás dolgokat olvashattunk az akkori dicsőséges időkről írott szép könyvekben. És Bezerédy Imre és a többi sok-sok híres magyar vitéz, akiket mind ugyanaz a lelkesedés, ugyanaz a hazaszeretet hevített, mint fejedelmüket, 11. Rákóczy Ferencet. A császári seregek egyik vereséget a másik után szenvedték, pedig Rákóczynak és hős vezéreinek nagyon nehéz volt háborút folytatnak olyan katonákkal, akikben megvolt ugyan a lelkedés, a híres magyar vitézség, de nem voltak kiképezve s begyakorolva, mint az állandó háborúkban edzett császári seregek. Hiszen Rákóczy serege legnagyobb részben földművelő jobbágyokból állott, akik munka idején kénytelenek voltak hazamenni, megművelni a földet, hogy legyen mit ennie éhező, nyomorgatott családjuknak, s csak a mezei munka bevégzésével tértek vissza. De visszatértek, hogy folytassák azt a hatalmas küzdelmet, melynél szebbet, dicsőségesebbet és megragadóbbat nem ismer a magyar történelem. Ilyenek voltak a mi elődeink; egyik kezükben a kapa, másikban a kard, nyáron verejtékükkel áztatták a földet, télen meg piros vérükkel áztatták a fehér havat. És küzdöttek és harcoltak, mert bennük magasan lobogott magyar nemzetük iránti rajongó szeretetük. Nem magukkal törődtek hanem azzal, hogy fajuk, a magyarság továbbra is fönnmaradhasson, hogy imádott nemzetük fölvirágoztatásáért utolsó csep vérükig küzdjenek. S mindannyiukat egy nagy név, a II. Rákóczy Ferenc nevének varázsa tüzelte, lelkesítette, róla vettek példát, aki ott hagyta hét vármegyére terjedő hatalmas birtokait, hol kényelmesen, nyugodtan élhetett volna; ehelyett nehéz küzdelmeket folytatott, hogy sanyargatott magyar népének kivivja a szabadságát, alkotmányát. Óriási jövedelmeit egyedül arra használta föl, hogy külfödrő fegyvereket élelmiszereket hozathasson hősiesen küldő kurucai számára, aki éjt-napot összetett, fáradtságot nem kímért, csakhogy elérje a maga elé kitűzött szent célt: elárvult magyar nemzete megmentését ! Csodákat műveltek a kurucok, bámulatos erőfeszítéseket tett maga a fejedelem is körülötte lévő nagyjaival, de a hosszas harc végleg kimerítette az amúgy is legyengült magyar népet s a szabadságharc nem végződött azzal az eredménnyel, amit reméltek, s amiért anynyian ontották vérüket A szabadságharc elbukott, Rákóczy otthagyva rengeteg birtokát, elbujdosik. Fölharsan még utójára a tárogató metabus hangja és bánatosan hangzik a bujdosó szegény kurucok örökszépségü nótája: Őszi harmat után Zöld erdők harmatát, Nagy hegyeknek ormán Piros csizmám nyomát Fujdogál az őszi szél. Hóval fújja be a tél. Elbujdosik a fejedelem, otthagyja vagyonát, s keresi a nincsent, amint egyik hűséges jobbágya mondotta; külföldi udvaroknál próbálja meg, külföldi uralkodók támogatásával akarja fölújitani küzdelmét. Először Lengyelországba, majd Franciaországba megy, de az akkori európai viszonyok nem kedveztek terveinek s tovább megy. Elmegy nagy Törökországba s ott várja a körülmények kedvező alakulását, hogy újra kezébe vehesse a fringiát s mint megváltó újra átléphesse a határt. 24 évig várt erre, egy negyed évszázadig volt önkéntes száműzetésben, pedig megtarthatta volna összes birtokait, amit a császári kormány föl is ajánlott neki, de ő nem a saját javáért, nemzete érdekében fogott fegyvert. A nemzetnek pedig, a szegény magyar nemzetnek nem akarták visszaadni régi szép szabadságát, alkotmányát. Messzi-messzi Keleten, nagy Törökországban halt meg a nagy fejedelem, távol az imádott édes hazai földtől s hamvai majdnem 200 évig nyugodtak idegen földben, míg végre ezelőtt 20 évvel sikerült visszahozni az édes hazai földbe egy ország-világra szólő fényes diadaluiban, midőn az egész Magyarország minden legkisebb zugában is örömtüzek gyúltak ki és ünnepségeket tartottak a nagy fejedelem, II. Rákóczy Ferenc dicsőséges emlékére. Hamvait a fejedelem székvárosában, a kurucok főfészkében, Kassán helyezték el a székesegyházban. De a végzet nem engedte meg, hogy sokáig pihenjen imádott hazája földjében; idegenné lett az a föld is, mint ahogy idegen volt az is, melyben addig nyugodott. Más országé lett a büszke kuruc város, más ország területén van II. Rákóczy Ferenc márványkoporsója , de csak a hideg márványkő lett a másé. Rákóczy emléke a mienk, magyaroké, szelleme a világ minden tájékára elszakadt magyarokat egyaránt lelkesiti fajszeretetre s örök időkön át tündökölve mutatja a példát, világítja meg az irányt, hogyan kell mindenünket is föláldozva küzdenünk teljes erőnkkel szeretett magyar fajunk fönntartásáért, zengzetes szép magyar nyelvünk, magyar kultúránk megvédelmezéséért, magyarságunk egy szebb, egy boldogabb jövendőjéért! BRASSÓI LAPOK 1027. Január 9. BETTADER nylágsikert aratott regényei magyarul: Aralel Asszonyvásár..................................215.— Nagyváros, zsidók nélkül. . 195.— Elszabadult erkölcsök . . 195.— Kitaszított.....................................215. — A vérző szerelmes .... 240.— Ököljog ...............................................190.— Lelkiismeret nélkül .... 190.— Aki 3 óráig volt asszony. .. 190 — A fekete hétfő (A bűn utján) 170.— Asszonyfató..................................170.— Postai megrendeléseket azonnal elintéz a Szaksói Lapok Könyvosztálya Kérje díjtalan árjegyzékeinket, illisztrus- és gyermekképes- és mesésfurmáben naiv választék.