Brassói Lapok, 1927. január (33. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-23 / 18. szám

ate- -■: «-‹ r„—-. K PO IC M2?. Január 23. r­­ . , r­r (‡, 9. oldal, II. szám* BLASSO! mind el lehetett volna érni azzal, ha a földbir­toknefényét úgy hajtják végre, ahogy Ma­gyarországon már hetven BT-tel ezelőtt meg tudták csinálni a birtokváltságot,­­ holott akkor lényegében egészen másról volt szó, és olyan pénzügyi műveletet kellett végrehaj­tani, amely sokkal nagyobb mértékben ter­helte az államot, mint a mostani földreform, amelynél az államnak egyszerűen közvetítő­nek kellett volna lennie régi és d­j tulajdono­sok között. E­l lehet­ képzelni, hogy hat millió déklábt­yi föld közvetítésén m­entnyi természe­tes jutalékot lehetett volna keresni az állam számára, tehát a polgárok összesége számára. Bratianu Vintiláék azonban néztk­sak ennek a jutaléknak a megkeresését mulasztották el hanem alapjában véve közgazdasági szempont­ból eltétorolták az egész tőkét is és tönkre tették a régi nemzetfenntartó elemet anél­kül, hogy, újat állítottak volna helyére. Igen, ez a mérlege a földreformnak­ és ez az, amit az ország sohasem bocsáthat meg Bratianuék kormányzásának. — Ez volt a Bratianu Vintila pénzügyi zsenije és ez az, aminek a következményeit mód a fiak­ és­ az unokák is meg fogják sínyleni. ÉS ez az, a­miért mi azt mondjuk, hogy Bratianu Vin­­s­lának kötelessége volna, hogy visszavonul­jon a közéletből, hogy ne merje még egyszer elvállalni a felelősséget az állam pé­nzügyei­nek vezetéséért, — de ha már ezt nem teszi is meg, mert tudja, hogy ő, kedvére egybeállítan­dó n­áriám­ént sohasem fogja őt abban a kri­tikában részesíteni, amelyet megérdemel: leg­alább azt értse meg, hogy Erdélyben is Amerik­­át, Erdély megalkotta róla, alkotásáról és li­berális munkatársairól a maga végleges íté­letét és hogy a legkevesebb amit elvár (őle az, ha nem jön ide, hogy felszakítsa a régi sebe­ket hanem nyugton hagyja őt szenvedései kö­zött, amelyeket elsősorban épen Bratianu Vin­tiának köszönhet ! ’ :if!?: 1 ----- " ^ A MAI PÉNZPIAC Péntek, január 21 A világpiacon: Kisebb arányú, eléggé élénk árfolyamhullámzás. A belföldi piacon: Teljesen változatlan a helyzet. A régi királyság felé most még vo­natközlekedés sincs. Itt a piac mozdulatlan, üzlettelen. Délben: egy olasz líra 8.45, egy dinár 3.42 lei, egy francia frank 7.70 lej, egy oisztrák shilling 27.35 lej. Zürich. Devizák (záb­elben a tegnapi zár­­lattól való eltérések): Nyitási árfolyamok svájci frankban: szír német márka 123.20, száz holland forint 207.55, egy dollár 5.19 és háromnegyed is fél), egy angol font 25.20 (shá­romnyolcad), száz francia frank 20 CS és­ há­romnegyed (j-3 és háromnegyed), Száz olasz li­vă 22.50 (1.a), száz cseh korona 15 37 és fél, száz dinár 9.12 és fél, száz leva 3 75, száz lej Sf.i­5 és fél (~2), száz magyar pengő 90.77 és fél (j? és fél), tízezer" osztrák "shilling 0.7320. Budapesti értéktőzsde. Csütörtökön jól tar­tott árfolyamok. Zárlati árfolyamok pen­gőben. Magyar Hitel 83, Osztrák Hitel 13.4, Salgó 55.5. Rima 91, Délivasut 18.2, Állam­­vasut 41, Kohó 25, Atlantika 1.72 Ganz-Danu­bius 192, Kőszén 415, Papíripar 3.6, Nasici 170, Szlavónia 3.2, Földhitelbank 199, Vik­tória malom 3.1, Kereskedelmi Hitelbank 67, Pesti Magyar Ker­eskedelmrti 114, Beocsini 160, Uttkányi 113, Láng 18, Lipták 3.2, Schlick 11, Brassói 46, Zabolai 1.6,­­Cukoripar 203, Klotild 1.4, Tem­esi szesz 26­5, Hungária műtrágya 12­7, Olasz­ Bank 55, Angol-Magyar 110, Leszámítoló 925, Magyar-Csehi 1­1, No­va 36.8, Csáky 30, Izzó 108, Magnezit 112 Ofa 895, Malomsofeg 18, Pesti Hazai 230. (—) Négy milliárd lejjel n nul­la telíti Ro­mánia 1926. évi kivitele a behozatalt. A pénz­ügyminisztérium statisztkai ügyosztálya most tette közzé Románia 1926. évi külkereskedel­mi forgalmáról szóló kimutatást. Ezek sze­rint míg az 1925. évben a behozatal 39 mil­liárd 97 millió lej értéket képviselt, addig a behozatal 1926-ban 34 milliárd 100 millió lejre emelkedett. A kivitel 1925-ben 29 mil­liárd 24 millió lej értéket képviselt. 1926- ban ellenben már 38 milliárd 11 millió lej­­értékre emelkedett. A kereskedelmi mérleg 1925-ben 1 milliárd 11 millió lej deficittel végződött. 1926-ban ellenben 3 milliárd 910 millió aktívumot tüntet fel. (2) A román kereskedelmi és iparka­marák lépéseket tesznek a vízumok eltörlé­séért. Bukaresti jelentés szerint a kereske­­■ idelmi és iparkamarák koréban élénk akció indult meg, hogy lépéseket tegyenek a kor­­m­ányai a vízum­ok eltörlésére. A kamarák a vízum eltörlését azoknál a kereskedőknél tervezik, kiknek külföldre kell utazniok ke­reskedelmi ügyleteik lebonyolítására s üz­letkötés végett. A tervezet szerint a keres­kedőknél elég volna a kereskedelmi és ipari kamara bizonyítványára, melyben azt iga­zolná, hogy az illető kereskedőnek hol vann a telepe. Magától értetődik, hogy ezt a köny­­nyítést Románia csak a viszonosság elve alapján vezetné be. (2) Lestál­l o­ták a btttkkenaflál al Ai­sz­triában. Bécsi jelentés szerint az Osztrák Nemzeti Bank é­vó 19-ild hatállyal leszállí­totta a leszámítolási kamatlábat 7 százalék­ról 8 és fél százalékra, a lom­­baraatiat hasonlóan leszállították egy félszá­­zalékkal. M­ucumkm Brassó! piaci árak. Marhahús levesnek 34—36 lej, marhahús pecsenye 48—59 lej, sertéshús combja 59—52 lej, sertéshús ka­raj 54—56 lej, zsirszalonk­a 52—56 lej, zsír 70—72 lej, tojas drb. 2.80—3 lej, csirke párja 90—160 lej. — Élőállat árak kilóra: export ökör élősúly kgr. 22—21 lej, sertés 33—37 l­ej, igás ökör drb. 8ooo—llooo lej, ló drb. 4ocr­— 12ooo lej, ló luxus dr. 14ooo—20ooo­ lej — Terményárak nagyban: buz.­ 109 kgr. 870 —900, rozs 620—630 lej, árpa sör 620—640 lej, takarmányárpa 480—521­ lej,­zab 480—520 lej, tengeri szemes 410—430 tej, lencse, nagysze­rűn 14oo—16oo lej, bab, teh­én 500—550 lej, burgonya 180—220 lej. —­ Takarmányárak nagyban per 100 kgr. Széna, préselt 160—200 széna laza 140—100 lej, szalm­a laza 80—100 lej, korpa 350—360 lej. Lépfenében elhullott állatok után állami kártérítés jár, de csak azután az állat után, mely a községben elsőnek hull el. Ez is csak az esetben, ha az állat lépfertés voltát a bu­karesti állami állatorvosi főiskola laborató­riumi vizsgálata megállapítja és ez alapon az iskola igazolja az elhullott állatnak lép­­fenés voltát. Felhívtuk e körülményre az ér­dekelt állattenyésztők figyelmét, azzal, hogy adott esetben éljenek jogaikkal és küldesse­nek vizsgálati anyagot az állatorvosi főis­kolának. Törvénytervezetek a szőlőművelés érde­­kében. Az Erdélyi Gazdasági Egyesület an­nak idején a szőlőtermelés és borértékesítés körüli bajok orvoslása érdekében felterjesz­tést intézett a földmivelésügyi miniszterhez. Értesüléseink szerint a földmivelésügyi mi­niszter három törvényjavaslatot készít elő és pedig egyet: a szőlőművelés támogatásáról, másodikat a borhamisítások leküzdéséről, egy harmadik javaslatot a szőlősgazdáknak sin­­etikát­usbá váló kötelező szervez­kedéséről. Magyarországorn folyó évi január 1 -től a gazdasági munkások jogviszonyait újabb ala­­pokra fektették. A gazdasági munkásokat iga­zolvánnyal, vagy maunkakönyvvel látják el. A gazdasági munkáskérdés és elhelyezés szol­gálatában állanak: 1. a községi gazdasági munkás nyilvántartás, 2. a városi és várme­gyei nyilvántartás, 3. a központi országos gazdasági munkás nyilvántartás és munka­közvetítési osztály. Rádió a gazdasági oktatás szolgálatában Németországban elhatározta, a ném­­et orszá­gos gazd egyesület, hogy rádió-előadásokat rendez gazdák számára. A berlini 1300 hul­lámhosszon hétfőn és csütörtökön délután 6—6 óra 30 p (nálunk ez 17—17 és fél órának felel meg) gazdasági előadásokkal örvendez­teti meg a rádió-hallgat­óságot- Ausztriában is hasonló tervekkel foglalkoznak. A jugoszláviai német gazdák szervezke­dése. A jugoszláviai német gazdák Agraria dm alatt értékes gazdasági szövetkezetbe tö­mörültek. Az Agrária 1920 évben 10 hónap alatt 810 vagon műtrágyát közvetített. A szö­vetkezet az idén a rendes termelés és kender értékesítés terén is szép eredményeket ért el A liszt vámja Görögországban. Görögor­szág leszállította a lisztkiviteli vámot 6,59 drachmáról 5 drachmára. Hír szerint a görög malmok a lisztvámok leszállítása ellen állást foglaltak. Kávéházban, étteremben és minde­nütt, ahova magyarok járnak, kö­­d­ölje a­­BRASSÓI LAPOK*-at, Románia legelterjedtebb magyar napilapját. FAIMUS Regény Irta: JUSTH ZSIGMOND 53 36. I — Hát le veled mi történt öreg vakand, hogy­ úgy megugrottál. — Hát... megugrottam — mondta az öreg kutya misztikusan. Allát egyik kezébe temetve, nagy szalon­kabátjába szinte el­tűnve, guggolt a széken.­­ Aztán hol jártál? — kérd­te Lőrinc. — Te Gábor, van kedved­ feljönni a saj­tosokhoz? — Mikor? — Holnap. ÉS Gábor Lollyra gondolt, aztán egyet simítva homlokán: — nem bánom, felme­gyek ... de... miért? — Miért? Hisz egyszer azt mondtad, érdekelne a havasok világa. — Felmegyek bizonynyal. — Hát én velem mi lesz, ha ti elhagy­tok? — kérdte Lőrinc siránkozó hangon, ko­mikusan. — Te rajtad osztozkodni fognak a dá­mák. Itt maradsz lány-inspektornak, tréfált Földi. — Ak­kor én se maradok. Én egy idő óta úgy félek a comtesse-ektől. Azt tuálom, csak az egyszerű, a romlatlan... — Mit értesz »romlatlan« alatt, kis ki­rály? — Bolond Pöldi azt, ha a lánynak nincs selyem alsó szoknyája. — Az már­ más. Pedig látod... Én nem akarlak házasítani, nem az én kenyerem, de ez a Julia helyes leány. — Látvd Poldi, én is ezt akartam Lom­éinak mondani. Éppen neki való, higgadt, okos, elszánt leány. Kissé tán hideg, de azért őt szereli s igy, annál dicsőbb Tudja a két­szerkettőt, (hej, de ritka tulajdonság, a mos­tani lányoknál) ismeri az embert s annyira okos, annyira józan, hogy még tán az ilyen mi fajtánkbeli összetett masinának is alá­ tudja magát vetni. Éhez pedig rengeteg sok józan ész s nagy akaraterő szükségeltetik... — Édes fiaim, hallgassatok el, mert biz Istokt... Mondtam már, hogy nem szeretem, ha házasítanak. Ezt tudjátok vagy mi. — Na, jól van gyermekem. Ezt csak úgy mellesleg mondtuk, ugy­e Gábor. Mi ehez úgy se értünk­ . — Hát így t© is feljösz? — kérdte Gá­bor. — Azaz még se mehetek. Mert akkor a vaddisznó-vadászat címe alatt kéne mennem, úgy meg Tolni, meg a Bálványossy fiúk is ve­­lünk tartanának. ”­­ — Ebből pedig nem kérünk ! — Nem ám­ ? — De hát akkor itt hagytok egyedül, ezzel a két lányával? — Ne félj Loncim, nem esznek meg a lányok, kivált... Julia nem, — nevetett Pol­­di nagyot. .. — És... hánykor mentek? — Tán holnap hajnalban, az éjszakát is ott töltjük s csak másnap jövünk­ vissza, Maja meglátod Gábor, milyen az élet másik oldala, az, a mely érv igen távol esik a tie­tektől... Az egyszerűség világa. És az öreg bölcs szinte végleg össze­tett. fejen egészen eltűnt kabátja szárnyai között, már csak az az óriási holdvilág vi­lágított ki a karosszékből a feje búbján. — Ist’s erlaubt? — kérdte­­egy rikácsoló hang. — Szabad, szólott Lőrinc. A két Bálványossy fiú csörgetett be az ajtón. — Hát itt laktok? Kerestünk már tite­ket az egész kastélyban s nem tudtunk rá­tok akadni Ki lakik itt közületek? — kérdte Szapszi a fiatalabb, egy keskeny arcú, szőke pofaszakállas, sápadt, savó­szinü fiú, fürké­sző arccal tekintgetve körül. — Én Marci, — felelt rá Lenti. Rende­sen kereszt­e s nem gúnynevén nevezte a két fiút. " * 4 — Ugy-e bár, mi is laktunk e szobák­ban Niki? - -»i. — Azt hiszem, felelt rá Niki közönyös hangon. A Bálványossy herceg egy kis fa­­széket lovagolt m­eg. Tisztára úgy nézett ki rajta, mint egy telivér jockey. Simára fésült haj, majdnem tökéletesen szertelen áll­ó aj­kok, nagy ráncok (dacára 24 évének) a két pofáján. Zöldeskék, hideg,­­ metsző szemek, gúnyos ajk, vékony felfele álló orr. Nem volt e két fiúban semmi, a­mi magyar ere­detre vallott volna. Telivér osztrák volt mind a kettő, s inkább Máriahilf, mint a Slorren­­gasse felé húzott. , I . CB«». ’■

Next