Brassói Lapok, 1927. január (33. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-24 / 19. szám
1997. január 24. BRASSÓI LAPOK 9. oldal, 19. szám. védelmi adó megállapításának módjára ad utasításokat, így az 1919 után vásárolt épületeknél úgy kell eljárni, hogy ezeknek az épületeknek a hozadéka legalább 61 százalékát tegye ki az ingatlan értékének. Összehasonlítást kell azonban tenni a környezetbeli ingatlanok hírértékével is. Ha azt találják, hogy a környezetbeli hasonló épületek hozadéka több az ingatlan értékének öt százalékánál, úgy az 1919 után vásárolt ingatlannál is úgy, kell számítani a jövedelmet, így, ha 1919. után egy épületet 2 millió lejért vásároltak, az adott utasítások szerint ennek bérértéke legalább 100 ezer lej lenne. Ha azonban a környezetbeli hasonló ingatlan bérértéke ennél több, például 180 ezer lej, akkor ennél az épületnél is ezt az összegetkellfigyelembe venni. Ha ellenben a környezetbeli épületek hozadéka 5 százaléknál kevesebb, ezután az ingatlan után csak öt százalékot kell számítani,vagyis legalább százezer lejt. (x) A textilgyárosok memorandumot adtak be a román—olasz kereskedelmi egyezmény ellen. A Gyáriparosok Országos Szövetségének a tervezett román—olasz kereskedelmi egyezmény ügyében tartott gyűlése alkalmából a textilgyárosok is értekezletet tartottak s elhatározták, hogy memorandumot terjesztenek a kormány elé az egyezmény ellen. Az emlékiratban rámutatnak arra, hogy a textilipar eléggé fejlett Romániában s vászonárukban például az ország szükségletének felénél nagyobb részét is fedezni tudja. Ezenkívül a háziipar is számításba veendő a szükségletek ellátásánál. Bizonyos, hogy Olaszország arra fog törekedni, hogy textilipara számára jelentős piacot teremtsen Olaszországban s így a textilgyárosok ezzel az olasz törekvéssel úgy, látják, hogy a román textilipar életfeltételeiben van megtámadva. A román textilipar nagy szociális jelentősége azonban nem tagadható, mert hisz a textilipar több mint 30 ezer munkást foglalkoztat, kiket el lehet bocsátani a külföldi import esetén. A román textilipar a legutóbbi időig el volt hanyagolva, mert csak a legutóbbi időben nyert bizonyos támogatást. E támogatás kapcsán a textilipar jelentékeny befektetéseket eszközölt, hogy a termelést emelje. Kérik a kormányt, hogy ne mellőzze a textilipar érdekeinek védelmét, mert némi támogatással képes lesz kielégíteni az ország mindennemű szükségletét. ÖtöMLŐI, IDIÉSZIT Hattyun fogadta Molnár Ferenc Hattyúját a párisi kritika? Robert de Flers nagy elismeréssel ír a darabról a Figaróban BÁRTS (A Brassói Lapok tudósítójától.) A francia közönség és kritika óriási érdeklődéssel várta Molnár Ferenc Hattyújának bemutatóját A darabot Gemier, az állami Odeon színház agilis igazgatója, a Nemzetközi Színházegylet megszervezője és vezetője vitte szilire, s ez volt tulajdonképpen az első darab, amit a külföldi írók kiválasztott darabjaiból bemutatott. Végyik hozzá, hogy Molnár Ferencet is a francia közönség jóformán csak hírből ismerte — Parisban idáig csak a Liliomot mutatták be. A Hattyú volt az első magyar darab, amit a háború után francia színen bemutattak, s megértjük, hogy az érdeklődés indokolt volt. Más kérdés, hogy a Hattyú erre a hármas reprezentatív szeretne: kérni semi a magyar drámairodalmat, jellemezni Molnárt és igazolni a francia közönség előtt Gemnier lelkesedését a külföldi írók iránt, amit a francia írók közül sokan indokolatlannak és érdekeikre károsnak tartanak, alkalmasnak azonyult-e? A Hattyút valamelyik Boulevard-színházban osztatlan tetszéssel fogadta volna a francia közönség és a kritika. Az állami Odeonszínházban azonban komoly képet öltött a kritika, s így történt, hogy a Hattyút egy kis csalódással fogadták, csalódással reprezentatív szerepében. Az első felvonást még illedelmesen megtapsolták a francia kritikusok és irők a főpróbán, a másodiknál már elmaradt a taps, a harmadik után pedig ezt kérdezték: Ez Molnár Ferenc? Ez Gemier szerelme? Ez a magyar drámairodalom? Így történt, hogy a sajtóbemutatót követő kritikák nem éppen hízelgőek voltak. A legtöbb bécsi operett szövegkönyvének minősítette a Hattyút s szerzőjévelegyütt alaposan megkoppasztotta. Gemierrék is szemrehányást tettek szerencsétlen választásiért. Van Molnárnak jobb és jellemzőbb darabja is, mondották, miért kellett éppen azt kiválasztani, amely nagyobb kassza, mint erkölcsi sikert jelent, a jelen esetben ez utóbbi fontosabb lett volna. Sokan a Rendezést is kifogásolták. Mórnál három héten át maga tanította be a szülészeket, (ezért az Odeon színháztól hét lépésre, a Hotel Foust-ban lakott) és éppen a francia közönség ízlését akarta kielégíteni, midőn a valóban operettbe illő groteszk jeleneteket incinálta, amiket a kritika rossz néven vett. A premiere azonban a teljes siker jegyében folyt le. A közönségnek tetszett a Cygue iróniája, a párbeszédek bája és ereje, egy könnyed és szabad szellem iróniája, amellyel a kis német hercegség etikettjét kigúnyolja. A közönség tapsolt, Musset-t és Marivaux-t emlegették és Molnár Ferencben arra az íróra ismertek, aki még sok kellemesen végigszórakozott órát szerezhet. S ez a taps, közönség és kasszasiker — amint ez Párisban gyakran történik — a kritikát is leszerelte, így a később megjelent kritikák már inkább simogatják, mint lepásszák a Hattyút. A leghízelgőbb talán Róbert de Flersnek, a híres francia színműírónak a kritikája a Figaróban. »Tudjuk — írja többek közt Róbert de Flers —, hogy Molnár nagytehetségű magyar drámaíró, akinek hírneve már régóta túlterjedt országa határain, sőt az Óceánon is túl. Sok kritikus nem akar mást látni a Hattyúban, mint egy operetté szövegkönyvét. sen azt hiszem, jobb is van a vígjátékban.- Molnár Ferenc művészetének éppen az a jellemzője, hogy agyeen felépített darabjaiban egészen szabad hangot üt meg és könnyedséggel lépi át a korlákkal, amik közé a Genre-darabok voltak szorítva. A poétikus és színpadtechnikai érzék szerencsés adománya kell ehhez és Molnárban mindkettő meg van. Ha néha elő is fordul, hogy a Hattyú az operettet érinti, ez csak egy szárnysuhintással történik és meg kell állapítanunk, hogy nemcsak az író által kigondolt mese ötletes, de mintegy az író maga írt hozzá szellemes és bájos zenét egy harmonikus és finom dialógusban. Hattyújának egyszerre csőre és finom pelyhe is van. Ha a szórakozás, amit ez a darab nyújt, nem is visz a mély emócióhoz, vagy az ellenállhatatlan örömhöz, állandóan ékezetes és minden pillanatban mosolyra indító.« Heltai Jenő a magyar színpadi szerzők egyesülete nevében köszönő levelet intézett Gémier-hez, az első magyar darab bemutatásáért s üdvözlő táviratot küldött Molnár Ferencnek, mint a Hattyú fordítóinak Brassai. Teutseh Willy, a fiatal brassói hegedűművésznek, amint értesülünk, már több koncertmesteri állást kínáltak Svájcban és Bécsben. Brassói hangversenyére, mely folyó hó 27-én, csütörtökön lesz, a jobb jegyek már elkeltek. Pap-Kovács Edit zongoraestélyét február 15-ére halasztották el. A német színházat Brassóban az idén csak márciusban várhatjuk. A tárgyalások egy hírneves Reinhardt színésztársulattal vannak folyamatban. Áprilisban Sundt igazgató Konstantinápoly után Brassóban több operett előadást ad. Speciális női hajvágás hajmosás hajfestés ? ondolálás manicik Rüll Mátyás Brassó Kapu utca 66 szám Kávéházban, étteremben és mindenütt, ahova magyarok járnak, követelje a „BRASSÓI LAPOK”-at, Románia legelterjedtebb magyar napilapját. FAIMUS Regény Írta: JUSTH ZSIGMOND 54 Anyjuk ősrégi magyar családból származott, de azért a Bálványossy csak kiütött rajtuk, amely nemzetség (mint ahogy ezt Szapszi igen gyakran -y is szokta mondani) 9 Ízben Házasodott öszze osztrák családokkal, »még pedig a javából«, szokta ilyenkor hozzá tenni Niki. — Hát ez a te szobád. Hé, csinos toilette-ed van. Hol csináltattad? — Pesten, tudod annál a fodrásznál, akinél egyszer együtt voltunk. — Ah hát De ugye furcsa Niki, hogy Pesten az ezüst toilette-eket egy fodrász állítja össze. Komische Stadii. No nálatok minden furcsa, nem olyan, mint más normális helyen. — Mit nevezesz te normális helynek? — kérdte Gábor kissé nyersen. — No... egy nagy várost, Bécset ... vagy! — Vagy? — No Bécset. Más várost nem ismerek, másutt még nem voltam. Nem utazhatott mindenki annyit, mint te, hiszen te olyan vagy... No igen, mint ez a táska. — Olyanabb, felelt neki író alva Lőrinc, ez a táska éppen csak Pestig volt. — De ti mind ilyenek vagytok, szólalt meg Niki vontatott orrhangon, mint ahogy ez a Bálványossy nemzetség fejéhez illik. Csak Pest és Pest Enfin, ha nincs más, hát jó az is Én unnám azt a kis fészket. — Nekünk Pest a világ közepe, — szólalj meg félhangon, hunyorgatva a félszemével, Poldi. — Néked is? Ez nem rossz. Pedig néked még arra sincs jogod, hogy chauvnista legyél, egy ilyen kóbor legénytől az ember inkább azt várná, hogy mint a cigány, hazátlan legyen... No de nekem mindegy. Légyelek mind »budapestiek«. Azért »es giebt nur a Wean«... Kérdezd meg csak Lollytól, hogy nincs-e igazam ... No, de most Lőrinc, nyilatkozzál, jó, hogy eszembe jut. Mit tartasz a kis sógornőről, mi? -- Nem az, csak úgy paraszt módra... Én csinos, szeretetreméltó lánynak tartom. — S azonkívül?... Lőrinc nem szólott. — És te, kérdte Poldi Nikit kiváncsi, naiv arccal. — Én jucker-kontessnek tartom. — Hát ez mi? — kérdte Poldi még ártatlanabb arckifejezéssel. -- Ezt se tudjátok. Pedig ezt a typust Pesten is ismerik nagyon. Nos ... ime atermészetrajza:Tartozik a jól »született, haja* cion-világhoz. Erkölcsei, szokásai férfiasak. Testén majd mindig férfias Uitzl-féle ruha, férfi ing és férfi nyakkendő. Olyanféle rövid óralánc, mint a művet huszártisztek hordanak lovaglásnál, végén lecsüggő nagy Szent György tallérral. Férfias mozdulatok, angol férfi cipő, alacsony sarokkal. Szokott dohányozni annyit, mint mi. tán többet... — Hisz nemsokára már csak az asszonyok fognak dohányozni, ezeknek még lesz idejük rá —, szólalt közbe Poldi a legkomolyabb arccal. A typus legérdekesebb példányainak — folytatta Niki — szalon helyett dohányzója valnhol maga fogad, megvetve a gardenes dauses-ok elavult typusát. Egyedül hajt ki, egyedül lovagol. Hetenkinit intim körben összejő barátnőivel s ha jó kedvük szottyan, meghívnak egy-két urat is leára (a házi kisasszony mamája lévén az egyetlen jelenlevő garde des dames). De ezen kiválasztot uraknak sok mindent kell tudni, hogy a lányok el ne unják magukat. Nem kell kimérni ötleteiket, amelyek néha még gorombák is lehetnek, hogy hatást csináljanak. A jucker-lány összetart, vállvetve bolondítvána férfi hadat. A jucker-May, úgy mint a fiatal asszony, néha hord már ékszert is. ismeri az utolsó kuplét és a jucker-lány arra született, hogy jövendőbeli férjét megjuckolja halálig... — S azt hiszed, Lolly grófnő is( csak ilyen »jucker-comtesse«? — Csak ilyen?... — Hát elvennél egy ilyen lányt? — Hm. Ez már más kérdés, tekintetbe véve azt, hogy a feleségemet végre is csak magamnak veszem el. — Lehet másnak is? — kérdte komoly, csodálkozó arccal Poldi (Folyt köv.) Kiadó: a Brassói Lapok könyvnyomdái