Brassói Lapok, 1927. január (33. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-31 / 24. szám

BRASSÓI LAPOK 9. oldal, 24. szám­i 1927. Január 31. T ■" ............... . KÖZGAZDASÁG Ezer teher sim­itja meg a kereskedelmet Miért drágul minden? BRASSÓ. CA Brassói Lapok tudósi­aj­tói.H­i­a drágul a megélhetés s emelkednek az árak, az egyszerű fogyasztó tömegek" ajkán egyszerűen felhangzik "a vád, mellyel a terhek emelkedése miatt a termelőt, a ke­reskedőt illeti. »Megint drágítanak a keres­kedők! — hangzik a közszólam. A valóság pedig az: a kereskedők ki­rakataiban megjelenő árak csak kifejezői a termelési, pénzügyi, forgalmi s adóviszonyok­nak A kirakatbeli árak hű tükre az ország gazdasági életének. Az áremelkedések, pénzügyi viszonyok s a közterhek viszonyával kapcsolatban keres­kedői körökben általában a következő véle­mény alakult ki: Az eddigi eléggé terhes adókon kívül, mint amilyen az egyes adó, pót-, kiegészü­tő és globális adó — a kormánynak, mely­­a megélhetés olcsóbbá tételének elvét köve­tii az a szándéka, hogy egy egész sorozat új közvetett adót vezet be, illetőleg emel fel s teszi terhesebbé a közviszonyokat a bélyegilleték megdrágításával, a peres eljá­rás, folyamodások, felszólamlások illetéké­nek emelésével, miután előzőleg megdrágí­totta a postatarifát, az államvasutak díjsza­básat, és így tovább. Önként felvetődik a kérdés: meddig haladhat ez így, meddig bír­ja ki az ország a gazdasági terheket? A mai viszonyok között, amikor a valuta hullámzása annyira gyakori s oly romboló hatású, a kereskedelem súlyos helyzetben van. Hogy ha valamikor el lehet mondani Lloyd Georgenak híressé vált mondását, hogy könnyebb biliárdot játszani egy viharzó ten­geren hánykodó hajón, mint kereskedelmet folytatni, úgy ma ugyancsak helyénvaló ez a mondás. Hogyan tudja a kereskedő kikal­kulálni az eladásra kerülő áruk költségeit, ha a kiegyenlítés pillanatában a valutáris hullámzás miatt végzett kalkulációja telje­sen összeomlik? S ha remélt nyeresége a lebonyolított üzletesemény után kárrá ala­kul át, hogyan veszik ezt figyelembe az adóz­tatás alkalmával a kincstári közegek, kik a kereskedőnél, megjelennek? "A kereskedőkre egyformán nyomasztólag hatnak a közvetlen és közvetett adók. Az ál­­lamvasutakon a bérletnek a megdrágulását a nagykereskedő és az importőr jelentős ösz­­szeggel veszi kalkulációba s bár a kalku­lációnál kitűnik, hogy az utazgatás nem fi­­zetődik ki, de a kereskedő kénytelen utaz­tatni, mert enélkül a nagykereskedő ügy­leteit nem tudja lebonyolítani. A szállítás megdrágulása súlyos teherként nehezedik a kiskereskedő üzemi költségeire is, s így a fogyasztóra nézve a megélhetés lassanként - de megszakítás nélkül — mind súlyosab­bá válik. Misumnan sem lövell reménysugár, a­melyből jobb jövőre lehetne következtetni. Az egyszázalékos forgalmi adót, mely­eken a kereskedők állandóan tiltakoztak, nem tör­lik el, hanem módosítják A készülő ter­vezet két százalékot akar bevezetni a bel­földi áruk termelési helyén s a külföldieknél a behozatal alkalmával s ezenfellül a forgal­mazott értékekből még egy fél­ százalékot. Végeredményében az fog megtört­énni, hogy az egy százalékról rátérnek két és fél szá­zalékra. Ha nem is beszélünk arról, hogy ez az adónem azok miatt a pénzügyi inkvi­zíciók miatt, melyekre módot ad, nem meg­felelő, azonban két és fél százalékra való felemelése elviselhetetlen bírságot jelent a kereskedelemben. Ilyen s ehhez hasonló súlyos közvetlen és közvetett adók mellett a­­kereskedelem úgyszólván lehetetlenné válik. Siet­séget kér­nek az államtól vámhitel formájában. A ban­­kok ugyanis, melyek maguk sem rendelkez­nek elegendő s főleg olcsó pénzzel, nem tud­nak segítséget nyújtani még a leghitelkér­pesebb kereskedőnek sem, aki kénytelen e miatt raktárban hagyni a megérkezett szál­lítmányokat. Egyes áruknál emiatt elmúlik veszteséggel az idény, mások megromlanak a kikötők raktáraiban. Komoly és megbíz­ható bankgarancia mellett a pénzügyminisz­ter adhatna 90 napos vámhitelt. Ebben az esetben az államnak is megvolna a foiztosí­téka s a kereskedőn is segítve volna. Ez az intézkedés­ nem jelentene hátrányt az állam­­­ra s minél előbb be kellene vezetni. A je­lenlegi vámtarifa átlagosan a behozott áru­cikkek értékének a felét teszi ki, mert van­nak cikkek melyeknél a vámilleték a szám­la értékének 70 százaléka. Senkinek sincs annyi pénze, a bankok sem adnak hitelt a Nemzeti Bank jegypolitikája miatt, mely megszabja a jegykibocsátás határát. Mind súlyosabb és súlyosabb adóterhek, mind nagyobb illetékek, drágább tarifák, meg­fizethetetlen kamatok és pénztelenség, Íme ezt találjuk a kereskedelemben. Meddig azon­ban? Végeredményében a kereskedelem sem zűrja el ennek a politikának a következőjét: nyert. Panasz és panasz minden oldalról. Elé­gedetlen a mai helyzettel minden társadal­mi réteg, valamennyi gazdasági osztály, ter­melők, kereskedők, fogyasztók egyaránt. El­jutottak teheri­áróképesség­gel, Literében ah­hoz a határhoz, amelynél a hurt az elsza­kadás veszélye nélkül tovább feszíteni nem lehet. Itt tenni, segíteni, javítani kell! A MAI PÉNZPIAC Szombat, január 29 A világpiacon: Kisebb arányú árfolyam­hullámzás. A belföldi piacon, Bukaresttel helyre­állt a közvetlen kapcsolat s igy az árfolya­mok kiegyenlítődtek és az erdélyiek buka­resti színvonalra hanyatlottak, sőt az erős kínálatra tovább lanyhultak. Délben: e­gy olasz líra 8.05 lej, egy francia frank 7.38 lej, egy osztrák shilling 26.25 lej. Zürich. Devizák, (zárjelben a tegnapi zár­lattól való eltérések). Nyitási árfolyamok svájci, frankban: száz német márka 123.15 (12 és fél). Száz holland forint 20. 70, egy dollár 5.19 és háromnegyed, egy angol font 25.21 és egynegyed (—fél), száz francia frank 20.50 (102), száz olasz liva 22.27 és fél (f1), száz cseh korona 15.37 és fél (—fél), száz di­nár 9.13 és fél (—1), száz leva 3.75, száz lej 2.80, száz magyar pengő 91.80 (—05), tízezer osztrák korona 0.7332 és fél (13 és fél). Budapesti értéktőzsde. Pénteken jól tar­tott árfolyamok. Zárlati árfolyamok pen­gőben: Magyar Hitel 82.­2, Osztrák Hitel 13.7, Salgó 55, Rima 89.1, Délivasut 17 Állam­­vasut 41, Kohó 2­1, Atlantika 1.6 Ganz-Danu­­bius 182, Kőszén 419, Papíripar 3.4 Nasici 165, Szlavónia 3.4, Földhitelbank 19.4, Vik­tória malom 3.6, Kereskedelmi Hitelbank 67, Pesti Magyar Kereskedelmi 114.2, Beocsini 153, K­rikányi 140.5, Láng 16.5 , Liptáli 3, Schlick 10.5, Brassói 49 9,­­Cukoripar 203, Klotild 1.9, Hungária műtrágya 12.2, Olasz- Bank 51, Angol-Magyar 107,­­Leszámítoló 93.8, Magyar Icseh 1­12, Nova 87.0 Csáky 35.1, Izzó 113, Magnezit 171 Viktória bútor 0.16, Ofa 88, Pesti Hazai 228 (—) leszállítják Bécsben a betétkamat­lábat. Bécsi jelentés szerint a bankok szö­vetsége minapi ülésén elhalasztotta határoza­tát a betéti kamatláb leszállítására. A hely­zet most az, hogy a bankok szövetsége a betét kamatlábat legközelebb fogja egy négy száza­­lékkal leszállítani. (2) Módosítások a fogyasztási adóknál. A pénzügyminiszter körrendeletet adott ki, melyben a fogyasztási és községi adóknál az alábbi módosításokat hozza nyilvánosság­ra: A szőlőmkor adója 2 lej helyett 1 lej 50 bánt, kilogrammonként az esszenciás olajoké az eddigi 30.50 lej helyett 50 lej kilogrammon­ként, a" préselt fekete ikra adój­a 31 lej kilo­grammonként Azt is közli a rendelet, hogy a parafin behozatalánál a behozatali vám, s a kilogrammonkénti 9 tejes fogyasztási adón kívül más díj nem fizetendő. (2) Jelentékenyen el­­elkedett Franciaor­szág adóbevétele. Párisi jelentés szerint de­­cember havában az adókból 3 milliárd 957 millió 309 ezer frankot vettek be. 239 millió 803 ezer frankkal többet, mint 19­25. decem­berében. Az 1926 évi összes adóbevétel 38 milliárd 347 millió ezer frank volt, 3 mil­liárd k­étszázhatvanhét millió 890,5 ezer frankkal több, mint a költség­­vetési előirányzat. Az egyenes adóbevételek 1 milliárd 268 millió 476 ezr­ frankot értek el decemberben s 8 milliárd 755 millió 865 ezer frankra emelkedtek az egész évi bevételek. A közvetett adókból decem­berben­ 2 milliárd 540 millió frank folyt be, az egész év folya­mán pedig 29 milliárd 110 millió és 943 ezer frank. FAIMUS Regény Irta: JUSTH ZSIGMOND 59 — De hisz Gábor, figyelemmel hallgat­talak, olyan szépen beszéltél, — felelte ud­­variasan­ mosolyogva Lőrinc. — Meg akarsz házasítani, látom. Ezért hálás is vagyok. — Ne úgy fiam. Látod ez fát Légy egye­nes velem, mondd ki mindazt, a mit e perc­ben érzesz, hogy ig.* megérthessük egymást. — Hogyne, hogyne Gábor. Hisz'tudod, hogy te vagy az én »öregebb«-em. — Ne tréfálj e percben, úgy se jő szi­vedből a tréfád. — De ha biztosítalak, hogy nincsenek, — mondta Lőrinc és átölelte a bátyját — Leszek pilléből fecske, ha az öregebbem úgy akarja. Csak ne holnap még! Egy-két na­pig várj még! — Ne tréfálj, érts meg. Hisz mindezt csak azért mondom, mert hidd el, féltelek. — Te is? — szólt most hirtelen, elvál­tozott, keserű arccal Lőrinc. — Hát ki még? — Óh, mind. Tomi és a felesége attól félnek, hogy mésalliance-t csinálok, 'anyám, óh értem­, ha nem is szólt... te, minden­ki .. — Nos, egy okkal több, hogy megháza­­sodjál. Akkor legalább mindenkivel ió vé­leményen leszesz... de hát feleli erre, ezen­túl is bizodalommal fordulsz hozzám . — Ugyan kiben bíznék, ha benned nem. 'Átölelték egymást, de azért mind a kettő érezte, hogy maradt vissza a lelkében vala­mi, a­mi, ha nem többel, de egy hajszállal távolította el őket egymástól. 40. Gábor és Poldi hajnal óta jártak. Beba­rangolták az újvári havas egész vidékét, végt­­ére egy kis­­ szűk völgyben telepedtek le. Hatalmas kősziklák vették a hasadékól kö­rül, a hasadék közepén tengerszem volt. Sem­mi nyoma az életnek. Távol, távol a küz­delemtől, itt csak csend, nyugalom. — Látod, ide járok el néha... Szeretem e helyet.­­ Olyan mint egy Böcklin, — mondta Gábor. — Az olyan, ez a sos világunk egy ré­sze, hiszed, hogy még ez is szervesen függ össze a Niki vén asszonyos tetteivel, — ne­vetett Poldi, bár igen komolyan értette. — Hogyan érted? Magyarázd ki maga­dat. Érdekel a dolog... — Nos, ez természetrajzilag épp úgy, utolsó stációja a mi mindenségünknek, mint szegény öreg Nikink. A sajt­tenyésztés fü­vei, tájképe, a szál erdők ősfái után jön a magasztos pusztulás, a tengerszemek szikla­világa .­ értesz? — De hát a mi talajunkat tán még meg­lehet termékenyíteni! — Mi rajtunk akarsz változtatni gyer­mek? Hogyan? Megbirsz küzdeni a fajjal, elég erősnek érzed magad, szembe szádani azzal, amit századok á­­­pítottak meg? Bírsz uj vért önteni ereikbe? Megbírsz küzdeni századok öröklött, megcsontosodott erkölcsei­vel, szokásaival? Bírsz uj érdeklődést ön­teni azokba, kik már igazán semmi iránt sem érdeklődnek? Szinte megérezték, hogy már csak a semmittevés, a pusztulásra jók. Ültess hát e sziklákra pálmákat s gyönyör­ködj lenne. És miért tennéd,­­ambitió dol­gozik benned, vagy mi? — De h­át akkor mit tegyünk? — Mit? Gyönyörködjél abban, a­mit látsz. Hisz már maga ez a látvány is ritka érdekes. Nézd... mily különös szép és gyö­nyörködtető a rothadó anyag újjászületése, a­ kiválás processusa, hogy ád új életet az, a­mi már maga életre képtelen Trágyának nincs jobb ennél... Engem érdekel. — De hát sohasem érezted szükségét an­nak, hogy ezen változtass? — Öregen születtem, mint öreg halok meg... Sohasem akartam változtatni ezen. Az ember egész jövőjével együtt születik. Nagyjából elő van írva az útja... Tán vál­toztatnak valamit rajta külső körülményed, sokat mindenesetre nem ... A végponthoz csak a vére viszi Nevelőkben nem biztatn­, soha... emberbarátokban se sokat. Refor­mátorokban meg éppen nem hiszek — Hogyan? — Nos igen. A reformátorok, akkor a­mi­dőn születnek, a kor szüli őket. Nem ők a kort. Lári-fári, összeteszem a két kezem, s nem akarok változtatni semmin Nem ítélek el semmit, csak gyönyörködöm Csoryt . köv.! Kiadó: a Brassói Lapok könyvnyomdája.

Next