Brassói Lapok, 1927. január (33. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-07 / 5. szám

1927- Január 7. délyi pénzintézet záloglevelei szerepeltek­ a bécsi tőzsde árlapján. 1919 végéig megle­hetős üzlet is folyt ezekben az erdélyi zá­loglevelekben, midőn azonban Erdély, ro­mán impérium alá került, a tényleges üzlet megszűnt és azóta, immár hat év óta ezek a zálogleve­lek immár minden jegyzés nélkül, tehát csak formálisan szerepelnek az árjegyző lapon. A következőkben felsoroljuk ezeket az erdélyi pénzintézeteket: Aradi Polgári Takarékpénztár rt.1, 5 szá­zalékos záloglevél prémium nélkül és 5 szá­zalékos záloglevél 10 százalékos prémiummal. Amime­gyei Takarékpénztár K.­­t. 4 és fél százalékos záloglevél. Bécsben a kifizetéseket a Wiener Bankverein eszközölte. Nagyszebeni Általános Takarékpénztár K. T. 5 százalékos záloglevelek, az összes kibo­csátások, 4 és fél százalékos záloglevél IV. ki­bocsátás, 4 százalékos V. kibocsátás. A kifi­zetéseket Bécsben egy csomó bank eszközölte és még eszközli ma is, mivel ennek az inté­zetnek zálogleveleiben még történnek olykor üzletkötések. A nagyszebeni intézet a követ­kező bécsi bankokkal áll a zálogleveleket ille­tőleg üzleti viszonyban: Wiener Bankverein, Eskamptegesellschaft, Zentralbank der deut­­schen Sparkassen (likvidálás alatt), Verkehrs­­bank, Bodenkreditanstalt, Laenderbank, Mer­­curbank, Zentralhodenkrelidbank (felszámo­lás alatt) és Schellhammer és Schattern. Nagyszebeni Földhitelintézet B. T. Ez az intézet hét különböző fajta záloglevelet helye­zett el annak idején a bécsi tőzsdén. Egy ré­szük azonban már teljesen ki van sorsolva. Brassói Általános Ta­karékpénzstár K. T. 4 százalékos 1. kibocsátás, amelyet azonban 1919. áprilisában már teljesen kisorsoltak. 4 és fél százalékos 11. kibocsátás. Az első év­ben, 1903-ban bécsi kurzusa 100 és fél, 1914- ben 88 és fél volt. Az összeomlás után csak 1920-ban volt még benne üzlet 248, már meg­lehetősen elértéktelenedett (koronás kurzus mellett. 4.2 százalékos 111. kibocsátás. Első­­kurzusa 1906-ban 99,75, utolsó kurzusa a háború kitörése előtt 87 és tét volt. 5 száza­lékos IV. kibocsátás. Ezt csak két éven át­­jegyezték, 1913-ban 100-as, 1914-ben 99 es, évvégi árfolyamon. A bécsi kifizető helyek a­­következők: Anglobank (beolvadt a Krutfit­­anstaltba), Wiener Bankverein, Marcurbank, Zentralbank der deutschen Sparkassen (felszá­molás alatt), Zentralbodenkreditbank (Felszá­molás alatt.) Ezek lennének a Bécsben hivatalosan jegyzett erdélyi záloglevelek. A helyzet tehát az, hogy az összeomlás óta még a bevezetett záloglevelek iránt sincsen érdeklődés. Ette­kintve attól, hogy a bécsi piac mit teljesen képtelen új kibocsátások felvételére és éppen ezért hivatalos osztrák részről szinte leküzd­hetetlen akadályokat gördítenének újabb er­délyi záloglevelek jegyzése elé, a román kormány pénzügyi poli­tikájának előbb gyökeresen meg kellene változnia , és csak azután lehetne a régi erdélyi-osztrák financiális kapcsolatok felelevenítésére gon­dolni. A bécsi bankvezérek ugyanis a leg­nagyobb elkeseredéssel viseltetnek Románia irányában. Bra­ Jani Víntila nacionalzálási politikája óriási károkat okozott azoknak a bécsi pénzintézeteknek amelyek az összeomlás előtt a jelenlegi Ro­­mánia területén, főként Bukovinában érdekel­ve voltak­. Amíg a román kormány legalább részben nem nyújt kárpótlást, addig a bécsi tőke nem hajlandó Romániával szorosabb kapcsolatba lépni. A bécsi nagybankok elkeseredését és Románia ellenes magatartását illusztrálja a Banca Marnb­rosch, Blank és Co. esete. Ez a vezető román pénzintézet az összeomlás után fiókot akart alapítani Bécsben. A bécsi nagybankok tiltakozására az osztrák kor­mány a fi­ók­­alapítási kérvényt ismételten el­utasította és csak midőn a bécsi román követ­ség erélyesen interveniált, engedjte meg, hogy Bécsben nem fiók, de bizományi társa­ság a tanuljon. A bizományi társaság (Kom­manditgesellschaft) meg is alakult Albert Blank­es Co. címen, a bécsi nagybankok azon­ban mindenütt, ahol leheltek, akadályokat gördítettek működése elé, és így a Marmo­­rosch Blank és Co. cég lassanként visszavo­nult és BRASSÓI LAPOK 9. oldal- 5. Blálint az Albert Blank & Co. néven mű­ködő bécsi telep felszámolás előtt áll. Ez a helyzet szignál arája. Még ha, ami ugyan egyak­mai, sajnos, nem remélhető, a pénz­ügyi helyzet meg is javulna és Bécs felvevő képes lenne, akkor sem lehetne gondolni ar­ra, hogy erdélyi bankok és takarékpénztárak zálogleveleket, helyezhessenek el és közelebbi kapcsolatokat létesíthessenek a bécsi nagy­bankokkal. A román kormánynak előbb re­par­álnia kellene a régi sérelmeket vagy legalább is garanciákat kellene nyújtania a jövőre nézve, hogy­ a Bratianu Vintila-féle vagyon- és jogfosztó pénzügyi politika nem ismétlődhetik meg Romániában. Addig azon­ban az erdélyi pénzintézetek sínylik meg a li­berális kormány intézkedéseit. Szemere Fát. A MAI PÉNZPIAC Szerda, január 5 A világpiacon: Alig érezhető árfolyam­­hullámzás. A le Küldi piacon: Változatlan a helyzet A következő két napos ünnep miatt az üzleti lanyhaság érezhető, forgalom minimális Délben: egy svájci frank 37.10 lej, egy dollár 191 és fél lej, egy német márka 45.70 lej, egy angol font 933 lej, egy francia frank 7.60 lej, egy cseh korona 5.69 és fél lej, egy osztrák scilling 27.25 lej, egy, pengő 3. 65 lej. Zürich. Devizák (zárjelben a tegnapi zár­lattól való eltérések) Nyitási árfolyamok svájci frankban: száz német márka 123.15, száz holland forint 207.30, egy dollár 51813 (— 18), egy angol font 25.14 (—fél), száz fran­cia frank 20.42 és fél, száz olasz líra 23.14 (—10), száz cseh korona 15.34 és fél (ffél), száz dinár 912 és fél, száz leva 3.75, száz lej 2.72 és fél, száz pengő 90.65, tízezer osztrák korona 0.7305. Budapesti értéktőzsde. Arak pengőben-Ma­gyar Hitel 83.1, Osztrák Hitel 12, Salgó 50, Ri­ma 88.5, Délivasut 16 80, Államvasut 33, Ko­hó 22, Atlantika 1, Ganz-Danubius 195, Ker­szén 423, Papíripar 3 és egynegyed,­ Na­­sici 145 és fél, Szlavónia 3.5, Földhitelbank 20.2­, Viktória malom 3.85, Kereskedelmi Hitelbank 67, Pesti Magyar Kereskedelmi 113 és fél, Beocsini 145, Urikányi 136, Láng 16­5, Lipták 3­2, Schlick 9 és egynegyed, Bras­sói 42,5, Cukoripar 200, Hungária mátró- Igtya 13, Olasz-Bank 50, Angol—Magyart 100 és egynegyed. Leszámítoló 92, Magyar- Cseh El, Nova 33, Izzó 109, Magnezit 171, Viktória bútor 0­1, Ora 87, Pesti Hazai 229. (—) Január harmincegyedikéig adandók be az 1927. évi adóvallomások. Az adók egy­ségesültéről szóló új törvény rendelkezései szerint az 1927. évi adóvallom­ásokat január 31-ig bezárólag kell beadni. Február havá­ban az adókivető bizottság megkezdi műkö­dését és dönt a megadóztatható hányadról. Adóvallom­ást azok is tartoznak beadni, akik meg voltak elégedve a múlt évi adókivetéssel. Nyilatkozatukba azonban beveszik, hogy meg voltak elégedve az 1926. évi adóval. Azok az adózók, kiknek jövedelmük 1926.-ban keve­sebb volt, mint 1925.-ben, ezt a vallomásban le kell tüntetniük és az adóleszállítást kér­­niök. (—) Vásár Kőhalomban. Kőhalomban az országos vásár az alábbi napokon lesz: Ja­nuár 7 és 8 napokon marha- és lóvásár, ja­nuár 10-én kirakóvásár. (2) A személyvonali bérletekkel gyors, és expri­ssözvonato­kon is lehet utazni. Az államvasuti díjszabás megállapítására kikül­dött bizottság jelentése alapján az állam­vasutak vezérigazgatósága így rendelkezett, hogy a személyvonatokra kiadott bérletek a gyorsvonatokra is érvényesek, ha a bérlő az indulási állomáson 100 lej különbözetet lefi­zet, az expresszvonatokon ez a ráfizetés 155 lej. Az utazás megszakításánál a vonat megér­kezésekor az állomáson azonnal láttamoztatni kell a különbözeti jegyet. Ez a rendelkezés január 1-én már életbe is lépett. ­r Kávéházban, étteremben és minde­­n itt, ahova magyarok járnak, kö­­etelje a­­BRASSÓI LAPOK­-at, Románia legelterjedtebb magyar napilapjá. FAIMUS Regény Írta: JUSTH ZSIGMOND 41 — No ez okos. Ú­gy gyerekek. Bég yorai pardon like Adan... pudí naket, de az or­vos hideg ledörzsölést rendelt, el kell visel­netek pár pillanatig ezt a szegényes látványt, tudod, a Metzger-féle kúrával jár ez is. Kari, die Cigarren, — kiáltott a komornyikjának, ki hajlongva átnyújtotta a szivarskatulyát a fiuknak. — És családod, hogy van? — kérdte Ló­rin­ez. — Oh, a Miczi gyenge. Nemsokára meg­int Franzensbadba kell mennie. A trónörö­kösné is hívja, meg Tini és Elize is ott lesznek... No meg a kúra is szükséges ne­ki A babyk egészségesek, most kezdenek an­golul tanulni, olyan furcsák, a »ch«-t még nem mondják ki jól, mindig feszt-et mon­danak. Most itt van a Lolly sógornőm is, cin Fesches Mädl. Ebben a lányban van vér, ennek majd nem kell Franzensbad ! — és éles hangon nevetett, de úgy, hogy homorú melle csak úgy zihált belé. — Na, jobban ezen az oldalon — diri­gálta inasait — még nem tudnak ma­szír­oz­ni, pedig emez magától Metzgertől tanult. Az aztán a doktor és műven kellemes tár­saságot tud maga köré gyűjteni, mióta csá­szárnénk ott járt, azóta fashionable Metz­­gernél születni újjá. Én is minden nyáron eljárok hozzá. Szegény Micimet meg halmo­zottan halottaiból támasztotta fel... Mine­künk mindnyájunknak nem ártana koron­­kint egy ilyen kúra. — És ismét nevetett. — Volt a kacagásában valami vén asszonyos csak úgy, mint a Miklós bácsi nevetésében. Arca eltorzult, alig látszott a sok ránctól, halvány, mélyen beesett zöldes szeme még jobban eltűntek a ráncok alatt Látszott raj­ta, hogy régen jött a világra s azóta folyton vén ÜL ! — Most itt van nálam a Stázi taute is. Tudva, nem fért meg a Crescence nénivel, nem jöttek sehogyse ki. No, de csoda-e? Amaz férfias katonás öreg asszony, emez meg csupa nyafogás. Mintha csak porcellán­­ból volna. — mondta és homorú mellét ki­­feszitette. — Sok bajunk van vele. A túlsó toronyban lakik, a két komorná­­val — há­rom szobában. Képzeljétek, egy idő óta az a rögeszméje, hogy nem jár le ebédelni. Azt mondja, nem bírja ki nálunk a lármát. Hát a Crescence vendégeinek zsibvásárját hogy­ bírta ki harminc esztendeig, épp csak az­óta, mióta az öreg Feldzeugsmeister meg­halt. Én különben nem bánom, ha nem rs jár le... unalmas nagyon. Mindig ugyanazt a néhány dolgot hajtja: a prágai dalokról, a Ferdinand császár udvaráról regél. Végre is magamhoz kellett vennem, bár a Miczí sirógörcsöt kapott három napra. Nem akar­ta, de egy világért sem. Azt mondta, nem­ bírják ki az idegei.. Kibírták. Elvégre is, csak nem lökhetem ki az utcára őt, egy Sonderburg hercegnét, ki még hozzá Nifford leány. No, de elég az öregről. Hát te Gábris hogy vagy, mióta visszajöttél?... Mit csi­náltál Londonban, Párisban? Irigyié remél­tó fiú, mióta csak kibújt a tojásból, mindig utazik Jártál sokszor az operabálokba és a Bullier meg van még? Hallottad Ihé­­résát? Na, ez már öreg lett. Most persze, Felicia Mallett járja. Ezt a couplet-ot isme­red? — erre egy régi, ősrégi couplet-t kez­dett fütyülni, a­melyet már húsz esztel ideje, hogy fújnak a boulevardokon. — Az operába sokat jártam. Mentorai mindenhová, az élet mindennél jobban ér­dekel. Aztán észrevéve magát, hogy magas bo­rokat penget, hirtelen elhallgatott. — Gábor sokat látott — segítette ki bátyját Lőrincz — irigylem érte. — Irigyled? Ezt ugyan jól adod. Hisz csak rajtad áll, h­ogy utazzál. Nyitva elölted a világ — mondta éles hangon vihogva hoz­zá Ezalatt a két inas lassan felöltöztette. Az egyik a harisnyát húzta a lábára, a másik cipőjét gombolta. Majd a komornyik sütő­­vassal lépett melléje és bajuszát kezd­i bony­doritani. Erre aztán elhargatott Gábornak úgy tűnt fel, mintha beszéde alatt tühegygyel valaki az aszta­l kopogtatta volna, olyan üres vékonyka volt mindaz, a­mit mondott. A csendet Lőrincz szakította meg, a To­mi versenylovairól kérdezősködött. Erre is­mét megéged­ a nyelve és beszélt sokat, hosszan, bár még erről sem valami nagy szakértelemmel. k 1adó; »Brassói Lapok« nyomdája.

Next