Brassói Lapok, 1927. január (33. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-12 / 8. szám

1927. Január 12. CJUSSA! LAPOK 9. oldal, 5- szám­. k­özgazdaság Ifit­lit alatt elkészül az új vámtarifa 70-án indul a román delegáció Olaszországba BUKAREST. ( V Brassói Lapok tudó­­sítójánil." Megírtuk­, h­ogy Minoilescu­ pénzügyi álla­titkár- négy közgazdasági szikea-Jsirr kistélében Olaszországba uta­­zik, hogy letárgyalja és előzetesen alá­írni a­z olasz-román gazdasági egyez­­ményt. Ismeretes,­­ hogy eddig a tárgyaláso­­kat főképpen az akadályozta, ho­vy Bo­rvár­iában a vámtarifa kérdését v.V­ege­­s cí­mén remi rendezték. Miután a tárgya­lások idejére­­a két kormány most meg­­állapodott , Manoilescu utazását január 20-ára ki is tűzték, a pénzügy rutinizste- A MAI PÉNZPIAC H­étfő, január 10 A világpiacon. Majdnem teljes mozdulat­lanság. A britfildi piacon: teljesen üzlettelen a h­elyzet. A kínálat túlnyomó s ezért az árfolya­mok lanyhulnak. Délben: egy olasz líra 86, egy francia frank 7.60 lej, egy osztrák shil­ling 27.35 lej. Zürich. Devizák (zárjelben a szombati zár­lattól való eltérések). Nyit­ási árfolyamok sváj­ci frankban: száz német márka 120, száz hol­land forint 207.40, egy dollár 5 18 és egy­negyed, egy angol font 25.75 (­fél), száz fran­cia frank 20 50, száz olasz líra 22.80, száz dinár 9.12 és fél­­ (­egynegyed), száz leva 3.72 és fél, száz lej 2.72 és fél,­­száz pengő 90,95 (+2 és fél), tízezer osztrák korona 0.7395 (—) A román hadsereg ideiglenes rekvirá­­lé­si honjait véglegesekre lehet átcserélni. A hivatalos lap legutóbbi száma rendeletet kö­zöl, mely szerint mindazok, kiknek ideigle­nes rekvirálási i­yug­á­uk, elism­erés­ü­k­ogy jegyzőkönyvük van, mellyel igazolni tudják, hogy a román hadsereg 1910—19-ben rekvi­rált tőlük valamit, s ha ezt az ideiglenes elismervényt mindezideig még nem cserélték be végleges rekvirálási bonra, az átcserélést a megyei székhelyeken működő vegyes rekvi­­rálási bizottságoknál újból kérhetik. (2) Csökkent Csehszlovákia cukorter­e­­lése. Prágai jelentés szerint a cukortermelés er­dménye az 1926 évben 10 millió 270 ezer métermázsát tett le, az 1925. évit 15 millió 70 ezer métermázsával szemben. A belső fogyasztási szükségleten felüli kivihető meny­nyiség az idén 6 millió 270 ezer métermázsa ami négymillió 510 ezer métermázsával keve­sebb az 1915 évben exportra maradt meny­­nyiségnél. . (2), lágy milliárd shhillingnél nagyobb Asztria két s­cdolmi vesztesége. Bécsi jelent­és szerint Ausztria kereskedelmi helyzetét az éV végén távolról sem lehetett kielégítőnek mondani. Az eddigi becslések szerint kérés­kedésről mérlege 110!­ millió schilling veszte­­séget tüntet fel. Az 1915 év végén ez a vesz­­eség 910 millió Sh­illing volt. A veszteség nagy­részt onnan ered, hogy az év első negye­dében a bevitel túlságosan intenzív volt. (2) Nagy ití­l­rtélitrn emelik a Témiparl­ikeiék behozatai! vámját. Bukaresti tudósi­ünk a készülő új vámtarifával­ kapcsolatban elem­i, hogy a pénzügyminisztérium mellett működő szakbizottság jelentékeny mértékben­­múlni fogja a jelenleg érvényű­n levő fvii­­pari behozatali vámokat, így első­sorban azoknál a cikkeknél, melyeknek készítésére Romániában is termő nyersanyagot használ­tak. Ezt az intézkedést a jelenlegi tarifális sé­relmek teszik szükségessé. Bár a mostani ta­rifa körülbelül az érték 60 százalékát ki­tevő vámmal támogatja az országban meg­levő elsőrendű nyersanyagot, nem adja meg egyenest a kedvezményt az anyagból készült iparcikkek számára. A filb­o­gozott cikkek tá­mogatása például a tartányoknál, kazánoknál, csöveknél stb alig 18—20 százalékos s ez lehetővé teszi a külföldnek, hogy tovább folytathassa elárasztó gazdasági politikáját. Ez a verseny annál könnyebb, mert míg a külföld is nagy vámokkal terheli meg az el­ei amt tűzzel-vassal, néhány nap alatt telő ára akarja juttatni az új tarifát.­­Szomb­aton délután a vámigazgatósá­gon Manoilescu elnöklete alatt tanács­­kozás volt, melyen az egyes tarifális té­teleket különösen az olasz szükségletek és érdekek, (textil és fém­i) szempontjai­ból tanul­mányoz­ták. Ugyancsak­ hosszas megbeszélések folytak­ az olasz piac fel­vevőképességével kapcsolat­ van, különö­sen, ami a petroleumi exportot illeti. Ma délután a pénzügyminisztérium it­­thon új értekezlet lesz, melyet a hét fo­lyamán különböző megbeszélések­ fog­nak k­ö­vetni, sőrenyt nyersanyagok kivitelét, addig a vas­ból készült cikkek" kivitelénél nagy kedvez­ményeket nyújt. A kormány ezért megsürget­te a" vámtörvényt alkotó bizottság munkála­tait s a bizottság is meggyorsította munkála­tait, hogy az egész új vámtörvényt minél előbb a "parlament elé lehessen terjeszteni. (—) Megkötötték a román—lengyel egyez­­ményt a t­agj !­átviteli in­galom ügyében. Je­lentettük, hogy már régóta tárgyalások foly­nak Románia és Lengyelország között a len­­gyel-tranzitóforgalomnak Románián át való lebonyolítása ügyében. Ezek a tárgyalások er­vnénnyel végződtek s megállapították az egyezmény alapvonalait az átviteli forgalomra és pedig úgy az államvasúti és tengeri kombi­nált szállításra Konstantinápolyig, román gő­zösökkel, mint a bulg­ér vasutakkal való meg­állapodással a szárazföldi forgalom ügyében Románián és Bulgárián át Konstantinápolyig. S két egyezmény részletesen szabályozza úgy a kombinált szárazföldi és tengeri forgal­mat, mint a tisztán szárazföldi lengyel-ro­mán-bulgár forgalmat. Mindkét esetben egy­séges szállítási tarifát állapítottak meg a tá­volságra való tekintet nélkül. A szállítási dí­jat egységes alapon és shillingben állapítot­ták meg, hogy a szállítók és kereskedők ál­landó értékű pénzzel számoljanak s hogy el­kerüljék a különböző határokon a külön­féle pénzek átszámításával járó nehézségeket. Ezekkel az intézkedésekkel egyidejűleg meg­állapították azt is, hogy egyszerűsítik a szál­lítási formaságokat azzal, hogy bevezetik a kereskedelmi forgalomba hozható hajós­­eb­ ism­e­rvényeket, s az áru feladása után azon­nal meg lehet kapni. Így megnyerik azt az ütőt is, ameddig az áru szárazföldi utat tesz meg s igy az árut időveszteség nélkül lehet továbbadni a hajóselismervény alapján. E megkötött egyezmény s a meglehetősen leszál­lított tarifák alapján valószínű, hogy idő-­ vel Románia errefelé tereli az európai észak­nyugat és délkeleti forgalmát. (2) A földmivelésügyi m­iniszter újonnan megállapította a legel­tet­ési díjat a községi te­rületcser­. Bukaresti jelentés szerint a föld­művelésügyi minisztérium körrendeletet kül­dött az erdélyi, bánsági és bukovinai mező­gazdasági­­tanácsoknak, mely szer­it a köz­ségi leg­­ők bevételeinek m­­illak­álásánál er­re az évre a miniszter által megállapítot aláb­bi árakat vegyék irányadókul: a nagy állatok darabjáért vagy egyenértékű kisállatokért, illetőleg juhokért az 1. osztályú területeken 100 lejt, a II. osztályú területeken 89, a III. osztású területeken 60 lejt. A tápanyagok cél­jaira művelhető területekért a b'ress­eg 600— 1000 lej között állam­trndó meg hektáronként, minőség szerint. Különleg''s eresekben a le­­gflőbb rk emelését vagy csökken­és­ét csak a földmivelésügyi miniszter állam­’htetn meg A régi királyságban ez az ár a­ 1917—1922. évekre megállapított ár tízszerese. Szél­r kelésnél, erresztési zavaroknál, gyomorégésnél, vértódidíjoknál, fejfájásoknál, álmatlanságnál, általános rosszukéinál igyunk reggel éhgyomorra 1 pohár természetes „Ferenc József“ keserűvizre. A belorvosi ilnikákon szerzelt tapasztalatok szerint a Ferenc József víz az ideális hashajtó minden jellemző tulajdonságait egyesíti magában. Kap­ható gyógyszertárakban drogériákban és fűszer- üzletekben. FAIMUS Regény írta: JUSTH ZSIGMOND 44 — Ugyan ne csúfol­­d­j. Hisz te legjob­ban tudhatod, hogy az ilyen carousselek most mennyire divatban vannak. Nézd a Motier­­félét Párisban, az egész társaság részt vesz­ előadásain, hisz tudod, hogy Teréze herceg­né is rendezett egyet tavaly Poraubisziban és te nevelsz? Hiszen tudom, hogy le is lo­vagolták egyszer a bécsi carousse-én. — Édesem, én nem a cirkuszodon, ha­nem rajtad nevetek. — Ah, dear lady, ez már más... Ezt meg bocsájtom. . De tán menjünk, a Miczi bi­­zonynyal vár reánk. Menjünk, azóta tán már fel is öltözött. — Igaz­­, menjünk. Én hamarosan átöl­tözöm, aztán feljövök a salonba. —Ezzel Lolly katonásan megcsóválta feje felett a p­ostort, üdvözölte a társaságot és kisietett a lovarda hátulsó ajtaján. Tomi, meg a fiuk, a kastély felé tartot­tak. A nagy terraszon óriási kasmir-kendők­be burkolva Miczi grófilé tűnt fel, ki meg­látva őket, integetett nekik valamit. Mit­. Nem értették meg. Felérve a terraszra, idegesen fogadta­­őket. — Quelle maladresse, hiszen kiáltó’tart, reálok! Miért nem álltatok meg. Most meg­int egy lapomat elrontottam! — nyafogta, egy kis fényképező­gépet szorongatva a keze­­ben. — Felvételt akartam rólatok csinálni. Most egy platóival kevesebbem van! — Bocsáss meg édes Miczim, de nem ér­tettük meg jeleidet. — csengett Lőrincz, ke­zet csókolva unokanővérének. — Miczikém látod, délután csoportba állunk,­­úgy majd levehetsz. — Már megint bosszantasz? Nem tudod még, hogy ki nem ad­hatom a csoportképe­ket Hisz az nem művészet! Csak a­mi vá­ratlan, az érdekel. Milyen szép képet lehetett volna rólatok csinálnom, kitűnőek voltatok mozdulatban ... C’est á pleurer. Quelle seret Ezzel fehér sálját összébb húzva a mel­lén, fáradt hangon, nyávogva a férjébe ka­paszkodott. — Ah, olyan fáradt vagyok, ha tudnátok, milyen rosszul érzem magamat! Nem f­­­ont már soká, érzem... Az idegeim napról-nap­­ra gyengébbek lesznek, most már a coff­ea sem használ. Pedig most egy német tanárrá­ vagyok levelezésben, az gyógyit. Nem hi­szem, hogy egészen ki tudna gyógyitani szegény gyermekeim árvaságr­a fógnak jutni. Susogta s egész tes'ével, a mely oly piciny, oly parányi volt — a férjére dőlt. Kicsinyke, picin­ke asszony vol, sápadt, sárgás arcbőrre­, ad'áros-szőke, majdnem fe­hér hajjal, és szemöldökökkel. Világos sár­gás-zöld szemei is oly kicsinyek voltak, hogy alig látszottak ki gyér szem­pillái alól. Piro­sas orrát kivéve, arcán minden összefolyt Haja rövid fürtökben övezte felét, csak há­tul a dereka közepéig lógott le két hosszú lökni Egyik kezében a fényképező-masinát, a másikban egy nagy sárga­­­iomot tartott, amelyet koronkint bágyadt mozdulattal az orrához emelt. Lassan, mászva a­­salonic ju­tottak, ott férje odavezette egy chaise-lon­­gueh­oz, a­melyek meglött mozdula­tat végig­hullott. A b­­iómot egy kis üvegedénybe­n il­­le, szán vékony hangon ■ kérdé e'-e i ilé kell Gáborhoz. — Hát visszajöttél? Ennyi utazni! Poz­zad a hálám, ha rágondolok. Milyen fárad­ság Csak innen Bécsig eljutni, tökéletesen ös­­­­szetör mindig ez az út... és te­h az egész vi­lágot összekóboroltad! Aztán mit láttál kérlek, azért ne mondd el­ mind egyszerre, mert beleszédülnék. Tudom, sokat, l­á­tál már gyorsvonatról felvett képeket? És a po­­linolypie mennyire haladt? Gábor elmondta, ami' a fényképészeiről tudott Nem e'éntette ki Miczit. Fáj', dián ásitott beszéde a alt, majd egyszerre a leve­sét kezdte szörpölni, a melyet egy inas hozott b­e néki . _ Német professzorom aján o a, l­ogv. mielőtt vill­ásregge’iznék, egy esc-re i-o ii­­lont k­öl­tsek el. Untat, de meg e­ vein. Don­nán jöttök? . _ Ah igaz, még nem is mond a ök­. _ Niki bácsiró’, felelt Lőrincz. (Foktatjuk ! A Brassói S­up­remm Lili­seit neponként slássezer ember olvassa

Next