Brassói Lapok, 1927. február (33. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-07 / 29. szám

1927. február 7. K­ÖZGAZDASÁG Megalakult a cipész és bőriparosok temetkezési segélyt biztosító szövetsége Szeptemberben alakul meg a bőriparosok országos szövetsége Brassóban BRASSÓ. (A Brassói Lapok tudósítójá- r­ól.) Ismételten rámutattunk arra, hogy mily nagy jelentőségű kiválást tölt be a kisipa­ros osztály a termelő társadalomban. Több alkalommal hangsúlyoztuk azt is, hogy már óriási szükség van arra, ha a mai kiélező­dött gazdasági versenyben és termelés vál­ság idején gazdasági egységekbe töm­ö­rültek, hogy a nagy tőke- és génerővel dolgozó nagy ipar­ mellett megállhassák a helyüket. Ki­emeltük azt is, hogy a mai kevésbbé meg­értő kormányzati rendszer melett segítség­t sehonnan sem várhatnak, az kívülről nem is jon, hanem saját magukban, belső ere­inkben, egységükben s összeh­árásukban kell keresniök és me­gtalálniok fennmaradásuk­nak és jövő haladásuknak alanyait. Éppen ezért örömmel regisztrálunk minden kisipari megmozdulást s figyelemmel kísérjük a kis­ipari tömörüléseket s alakulatokat. Annak idején részletesen beszámoltunk arról a csoportosulásról, amelybe a brassói bőrm­arosok tömörültek s arról az akcióról, amellyel mozgalmukat országos jelent­őségéi­vé akarták tenni s a bőriparos szakmát or­szágos szövetségbe akarták megszervezni. Ennek a mozgalomnak kettős eredményt felmutató s szép reményekkel biztató moz­zanata zajlott le a cipészek szaklapja köré csoportosult cinészek és böriparosoknak a minap Kolozsvárt megtartott kongresszusán A kolozsvári szakmabeli iparosok mellett szép számmal képviseltette magát a vidék is, így megjelent a többek közt Brassóból Dánér Lajos, szakosztályi elnök. Nagyvárad­ról Réner Ármin, szindikátusi elnök, Nagy­­enyedről Mészáros Traián szakosztályi el­nök, Marosvásárhelyről Barabás György, a N­agy­szebenből Zaharie Nicola és Tordá­­ról Koncz Gábor és mások. A­z alakuló ülésen mindenekelőtt a temet­kezési segélyt biztosít­ó szövetség alapsza­­bályait tárgyalták. Az előterjesztést némi mó­­dosítással el is fogadták. Ezek szerint a szö­vetségbe való belépés határideje kitolódott 1927. december 1-ig. A beiratkozáskor négy haláleset utáni díjak fizetendők. A megala­kulás u­tán csak ötven éven aluli korral le­het tagja a temetkezési szövetségnek. A te­metkezési segély a belépéstől számított h­á­rom hóra rákövetkező esztendőben csak 59 százalék. ,A temetkezési segélyből tíz száza­lékot adminisztrációra és 20 százalékot tar­­tal­ékalapra vonnak le. Az alakuló gyűlés három évre egyhan­gúlag megválasztotta a tisztikart­­is. Elnök­­ek­: Raduch Mátyás (­Kolozsvár), alelnök:­­Takner József (Kolozsvár), pénztá­ros: Babos Károly (Kolozsvár), igazgatósági rendes tagok: Biris Luca, Ferenczi Ignác, Zabola­ Pál, (Kolozsvár) és Barabás György (Marosvásárhely , igazgatósági pótagok: Far­kas Ábrahám és Botora Atanasiu (Kolozs­vár), ellenőrök: Manner Márton, Török Sán­dor (Kolozsvár) és Mészáros Traián (Nagy­­enye) , pótellenőrök: Topán Gerő (Kolozs­vár) és Koncz Gábor (Torda). Rennes igazgatósági tagságra jelötve volt Dánér Lajos (Brassó) és egy pótigazgat­ósági tagnak Réder Ármin (Nagyvárad , de neve­zettek nem vállalták el, hivatkozva igen sok­oldalú és nagy elfoglaltságukra. Különösen ki kell hangsúlyoznunk, hogy ezzel az alakulattal egy áldást hozó s vég­telenül fontos intézménynek rakták le az alapjait. A­z alakulás után az országos szövetség ideiglenes tisztikarának döntő értekezlete vette kezdetét, amelyen arról kellett dön­­teni, hogy az intézőbizottság mint és hogyan dolgozzék. Ezen a gyűlésen jelen voltak: Dánér Sars (Brassó), Barabás György (Marosvásárhely), Réder Ármin (Nagyvárad), és Zaharie Nicolae (Nagyszeben) társelnö­kök, Mészáros Traian (Nagyenyed), Duca Já­nos (Kolozsvár) alelnökök és a kolozsvári intéző bizottság. Az országos szervezkedés ügyében ed­dig végzett munkálatokról való beszámoló után különösen nagyjelentőségű és bátorító volt Réder Ármin és Dánér Lajos felszóla­lása. Előbbi lelkesedéssel állítja sorompóba Nagyvárad iparosságának áldozatkészségét és munkásságát, amellyel már két alapszabály­­tervezetet is készítettek. Állítja, hogy a szö­vetséget meg kell csinálni, mert másképpen a szakmai tábor teljesen alá fog merülni a mai nehéz gazdasági harcban. Dánér Lajos szerint is szervezkedni kell országosan, hogy a szakma sérelmei orvosolva legyenek. Az országos szövetség kell, hogy b­eállítsa a kö­zös anyag beszerzi és termelő szövetkezete­ket is. _ A hosszasan eltartott és vitában gazdag gyűlésen az­ az egyöntetű határozat érlelő­dött ki, hogy megállapították a tisztikar és intéző bizottság részére azoknak a teendők­nek és előkészítő munkálatoknak a sorozatát, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a szövet­ség véglegesen, erős alapon megalakulhasson ez év szeptemberében Brassóban. Ez a gyűlés erőt, önbizalmat kellett s Hozzájárult az öntudat megszilárdulásához. Reálépett a cidász és bőriparos kisiparosság arra az egyetlen lehetséges és helyes útra, amelyen jövő boldogulásának feltételeit s alapját kiküzdheti. Ez az egyedüli út, a tö­mörülés és az egyesülés. A MAI PÉNZPIAC Szombat, február 5 A világpiacon: Kevés változás. A belföldi piacon: A lanyhulás tovább tart, különben szombatnapi üzlettelenség. Délben: egy olasz líra 7.85 lej, egy francia frank 7.12 lej, egy osztrák shilling 25 40 lej., Zürich. Devizák (zárjelben a tegnapi zár­lattól való eltérések). (Nyitási árfolyamok svájci frankban: száz német márka ,123.22 és fél, száz holland forint ,2­7 és fél, egy dol­lár 5.1933 és háromnegyed (—6 és fél), egy angol font 25.21 és háromnegyed (—egyne­gyed), száz francia frank 20.44 és fél, száz klasz li­a 22.43 és fél (121), száz cseh korona­­5.39 és fél (—fél), száz dinár 9­13 és fél, száz leva 3.75, száz lej 295 (f10), száz magyar pengő 90.90, tízezer osztrák korona 0.7330. Budapes­t értéktőzsde. Pénteken tartott árfolyamok. Zárlati árfolyamok pengőben: Magyar Hitel 81.5, Osztrák Hitel 13, Salgó 56, Rima 86, Délivasút 84, Aramvasút 39, Kohó 23, Atlantika 1­72, Ganz-Danub­is 179 ,Koszén 446. Nasfci 170. Szlavónia 3­72. Földhitelbank 19. Viktória malom 3­ 5. Ke­reskedelmi Hitelbank 69. Pesti Magyar Ke­reskedelmi 114. Urikányi 142, Láng 15­ 8. Lipták 2.8. Schlick 10­5, Brassói 52.iS. Cukor­ipar 212, Klotild 2.16, Hungária mitránya 12­8 Olasz-Bank 56, Angol-Magyar 106, Leszámi­toló 91.2, Magyar-Cseh 1.12, Nova 31.6, Csá-I­ky 39.5, Izzó 114, Magnezit 17.5 Viktória bú­tor 0.16, Ofa 86, Pesti Hazai 227. (—) Arany és ezüst beváltási ára Buka­resti jelentés szerint az ipar- és kereske­delemügyi minisztérium mellett működő szakbizottság az arany- és ezüst világpiaci ára alapján az alábbi árakat állapította meg: az arany kilogrammja 124576 lej, az ezüsté 3170 lej. Ezek az árak február 15-ig marad­nak érvényben. (1) Szabad a bronzhulladék kivitele. A Monitorul Oficial tegnapi száma közli, hogy a bronz hulladék kivitele teljesen szabad s ahhoz nem kell többé külön engedély. A kiviteli illeték kilogrammonként 5 lej, bi­zományi jutalék nem fizetendő. (—) Felmepl­ a magyar petroleum vá­mokat. Budapestről jelentik: A­ magyar kormány február elsején az eddigi mérsé­kelt petroleumvámok helyébe magasabb vá­mokat vezetett be. A mezőgajdasági érde­kek védelmére azonban felemelik a vámmen­tes kontingenct. BRASSÓI LAPOK 9. oldal, 29. rlók Béla Brossában, feb­ruár 21-én zongoraestélyt ad. Jegyek a K11 n­e­s­a­r­f hangversenyirodában kaphatók FOIMUS Regény Írta: JUSTH ZSIGMOND 64 2. Vagy tizennégy nap elteltével, egy reg­gel arra ébredtek, hogy Lőrinc kanyarót ka­pott s egy pár napig nem hagyhatta el a szobát. Pedig Lőrinc nagy mulatságokat ter­veit. Gábor hazajöttének tiszteletére tűzijá­tékot, bált akart rendezni. Szegény Lőrinc bizony nem valami nagy örömmel vette tu­domásul, hogy pár h­étrc el van a külvilág­tól zárva. Gábornak ez mindegy volt. Sőt be kell vallanunk önzését, még örült, hogy így töb­bet lehet öcscsével. Egész nap szobájában ült, felolvasott neki, beszélgettek jövőjük­ről... légvárakat építettek. Este pedig az udvar jött be hozzá s nagy kártya-partrékat rendeztek. A betegség Ádámék látogatását is elna­polta. Hetekig nem jött vendég a kastély-Egy este Lollyról volt szó Lőrinc hevesen, csak ugy, mint már egy­szer oda vágta, hogy nem érti bátyja visel­­kedését. Miért nem veszed el, ne légy oly válo­gatós. Jobbat tán nem is kaphatsz nála! Gábor csodálkozva nézett reá. Öcscse mélyen elpirult s aztán zavartan, akadozva folytatta: — Miért ne vennéd el, én azt hiszem, boldoggá tenne még téged is. — Még engem is? — kérdte Gábor éle­sen.­­ — Téged nehezebb lesz, mint mást. — Miért? — Mert nehezebben vagy megérthető, mint­ más. — És te mondod ezt nékem? — Én s miért ne mondanám én? — Mert te vagy a legnehezebben ért-' hető s legnehezebben vezet hető emberi lény, akit ismerek .. Gábor ezt hevesen mondta, amint kiszaladt a szó a száján, tudta, hogy, öcscsét nagyon megsértette. De már akkor késő volt. — Igazad van, — mondta Lőrinc gú­nyosan mosolyogva — én vagyok a leg­komplikáltabb masina, kit ismerek, de hát itt van az én jó bátyám, leszen az a masi­nisztám, — s megölelte Gábort Megölelte... De a csepp üröm ott maradt a lelke mélyén, egy csepp üröm... Meg a Lolly képe Pár napra ezután Lőrinc már majdnem­ tökéletesen helyre állt. A parkba már ki­járhatott, sőt már egy este ki is lovagolt. Egy este, úgy fél kilenc felé, éppen m­idő­n vacsorához indultak volna, félreverték a szomszéd falu haramiát. Lángtengerben ál­lott a szomszédos Ballaháza felső része, a cigány város. A kastély férfi lakói pár perc­ alatt tű­zoltó­ díszben rukkoltak ki, uradalmi lisztek, cselédek, mind­ az öreg komornyik, egy inas és­­ a lábbadozó Lőrinc lilián. Gábor is ment volna, de édes anyja i visz­­­szatartotta. — Ne menj, látod Lőrincnek nagyon rosszul esne.­­ Gábor megértette — s honn maradt. A vacsora is így késett. Már kilencre járt az idő s még szó se volt a tálalásról A billiárd-teremben voltak. Lőrinc ide­gesen próbálgatott egy nehéz formát a bil­­liárdon. Csak a billiárd-golyók koppanása hallatszott, különben mélységes csend volt. Az öreg grófné patienceokat rakott, Gábor olvasott. Egyszerre Lőrinc letette a dákót és sápadtan a felindulástól, reszkelő hangon igy szólt: — És ... az bánt leginkább, hogy ti... miután ma hűvös éjszaka van, s ha egész­séges lettem volna, sem eresztettek volna ki az oltáshoz. Hangja olyan éles volt, mint a beretva. Gábor ideges éi felnézett könyvéből s már felelni akart. Tán éppen olyan élesen vágott volna vissza, de anyja csendesen intett neki. Az anyai szívnek több tapintata van, így nem felelt az igazságtalan vádra egyik sem. Lőrinc egy pillanatig várt — azt hitte, azt remélte, felelnek valamit s igy majd­­dönt­heti lázong szivét. De hát azok hall­gattak... némán eltűrték, amit mondott._ A vacsoránál csendben, némán ült mind a három. Nem hallatszott semmi, csak_ az evőeszközök koron­cénk­ csörrenése. Az öreg Johann nesztelenül szolgált fel. Az ablako­kon bevilágítottak az égő falu ide pirosló lángjai... Oly csend volt, hogy tán még a szivük dobbanását is meg lehetett volna ol­vasni____________________________ Kiadó, a Brassói Lapok könyvnyuuldájku

Next