Brassói Lapok, 1927. február (33. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-07 / 29. szám
1927. február 7. KÖZGAZDASÁG Megalakult a cipész és bőriparosok temetkezési segélyt biztosító szövetsége Szeptemberben alakul meg a bőriparosok országos szövetsége Brassóban BRASSÓ. (A Brassói Lapok tudósítójá- ról.) Ismételten rámutattunk arra, hogy mily nagy jelentőségű kiválást tölt be a kisiparos osztály a termelő társadalomban. Több alkalommal hangsúlyoztuk azt is, hogy már óriási szükség van arra, ha a mai kiéleződött gazdasági versenyben és termelés válság idején gazdasági egységekbe tömörültek, hogy a nagy tőke- és génerővel dolgozó nagy ipar mellett megállhassák a helyüket. Kiemeltük azt is, hogy a mai kevésbbé megértő kormányzati rendszer melett segítségt sehonnan sem várhatnak, az kívülről nem is jon, hanem saját magukban, belső ereinkben, egységükben s összehárásukban kell keresniök és megtalálniok fennmaradásuknak és jövő haladásuknak alanyait. Éppen ezért örömmel regisztrálunk minden kisipari megmozdulást s figyelemmel kísérjük a kisipari tömörüléseket s alakulatokat. Annak idején részletesen beszámoltunk arról a csoportosulásról, amelybe a brassói bőrmarosok tömörültek s arról az akcióról, amellyel mozgalmukat országos jelentőségéivé akarták tenni s a bőriparos szakmát országos szövetségbe akarták megszervezni. Ennek a mozgalomnak kettős eredményt felmutató s szép reményekkel biztató mozzanata zajlott le a cipészek szaklapja köré csoportosult cinészek és böriparosoknak a minap Kolozsvárt megtartott kongresszusán A kolozsvári szakmabeli iparosok mellett szép számmal képviseltette magát a vidék is, így megjelent a többek közt Brassóból Dánér Lajos, szakosztályi elnök. Nagyváradról Réner Ármin, szindikátusi elnök, Nagyenyedről Mészáros Traián szakosztályi elnök, Marosvásárhelyről Barabás György, a Nagyszebenből Zaharie Nicola és Tordáról Koncz Gábor és mások. Az alakuló ülésen mindenekelőtt a temetkezési segélyt biztosító szövetség alapszabályait tárgyalták. Az előterjesztést némi módosítással el is fogadták. Ezek szerint a szövetségbe való belépés határideje kitolódott 1927. december 1-ig. A beiratkozáskor négy haláleset utáni díjak fizetendők. A megalakulás után csak ötven éven aluli korral lehet tagja a temetkezési szövetségnek. A temetkezési segély a belépéstől számított három hóra rákövetkező esztendőben csak 59 százalék. ,A temetkezési segélyből tíz százalékot adminisztrációra és 20 százalékot tartalékalapra vonnak le. Az alakuló gyűlés három évre egyhangúlag megválasztotta a tisztikartis. Elnökek: Raduch Mátyás (Kolozsvár), alelnök:Takner József (Kolozsvár), pénztáros: Babos Károly (Kolozsvár), igazgatósági rendes tagok: Biris Luca, Ferenczi Ignác, Zabola Pál, (Kolozsvár) és Barabás György (Marosvásárhely , igazgatósági pótagok: Farkas Ábrahám és Botora Atanasiu (Kolozsvár), ellenőrök: Manner Márton, Török Sándor (Kolozsvár) és Mészáros Traián (Nagyenye) , pótellenőrök: Topán Gerő (Kolozsvár) és Koncz Gábor (Torda). Rennes igazgatósági tagságra jelötve volt Dánér Lajos (Brassó) és egy pótigazgatósági tagnak Réder Ármin (Nagyvárad , de nevezettek nem vállalták el, hivatkozva igen sokoldalú és nagy elfoglaltságukra. Különösen ki kell hangsúlyoznunk, hogy ezzel az alakulattal egy áldást hozó s végtelenül fontos intézménynek rakták le az alapjait. Az alakulás után az országos szövetség ideiglenes tisztikarának döntő értekezlete vette kezdetét, amelyen arról kellett dönteni, hogy az intézőbizottság mint és hogyan dolgozzék. Ezen a gyűlésen jelen voltak: Dánér Sars (Brassó), Barabás György (Marosvásárhely), Réder Ármin (Nagyvárad), és Zaharie Nicolae (Nagyszeben) társelnökök, Mészáros Traian (Nagyenyed), Duca János (Kolozsvár) alelnökök és a kolozsvári intéző bizottság. Az országos szervezkedés ügyében eddig végzett munkálatokról való beszámoló után különösen nagyjelentőségű és bátorító volt Réder Ármin és Dánér Lajos felszólalása. Előbbi lelkesedéssel állítja sorompóba Nagyvárad iparosságának áldozatkészségét és munkásságát, amellyel már két alapszabálytervezetet is készítettek. Állítja, hogy a szövetséget meg kell csinálni, mert másképpen a szakmai tábor teljesen alá fog merülni a mai nehéz gazdasági harcban. Dánér Lajos szerint is szervezkedni kell országosan, hogy a szakma sérelmei orvosolva legyenek. Az országos szövetség kell, hogy beállítsa a közös anyag beszerzi és termelő szövetkezeteket is. _ A hosszasan eltartott és vitában gazdag gyűlésen az az egyöntetű határozat érlelődött ki, hogy megállapították a tisztikar és intéző bizottság részére azoknak a teendőknek és előkészítő munkálatoknak a sorozatát, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a szövetség véglegesen, erős alapon megalakulhasson ez év szeptemberében Brassóban. Ez a gyűlés erőt, önbizalmat kellett s Hozzájárult az öntudat megszilárdulásához. Reálépett a cidász és bőriparos kisiparosság arra az egyetlen lehetséges és helyes útra, amelyen jövő boldogulásának feltételeit s alapját kiküzdheti. Ez az egyedüli út, a tömörülés és az egyesülés. A MAI PÉNZPIAC Szombat, február 5 A világpiacon: Kevés változás. A belföldi piacon: A lanyhulás tovább tart, különben szombatnapi üzlettelenség. Délben: egy olasz líra 7.85 lej, egy francia frank 7.12 lej, egy osztrák shilling 25 40 lej., Zürich. Devizák (zárjelben a tegnapi zárlattól való eltérések). (Nyitási árfolyamok svájci frankban: száz német márka ,123.22 és fél, száz holland forint ,27 és fél, egy dollár 5.1933 és háromnegyed (—6 és fél), egy angol font 25.21 és háromnegyed (—egynegyed), száz francia frank 20.44 és fél, száz klasz lia 22.43 és fél (121), száz cseh korona5.39 és fél (—fél), száz dinár 913 és fél, száz leva 3.75, száz lej 295 (f10), száz magyar pengő 90.90, tízezer osztrák korona 0.7330. Budapest értéktőzsde. Pénteken tartott árfolyamok. Zárlati árfolyamok pengőben: Magyar Hitel 81.5, Osztrák Hitel 13, Salgó 56, Rima 86, Délivasút 84, Aramvasút 39, Kohó 23, Atlantika 172, Ganz-Danubis 179 ,Koszén 446. Nasfci 170. Szlavónia 372. Földhitelbank 19. Viktória malom 3 5. Kereskedelmi Hitelbank 69. Pesti Magyar Kereskedelmi 114. Urikányi 142, Láng 15 8. Lipták 2.8. Schlick 105, Brassói 52.iS. Cukoripar 212, Klotild 2.16, Hungária mitránya 128 Olasz-Bank 56, Angol-Magyar 106, Leszámitoló 91.2, Magyar-Cseh 1.12, Nova 31.6, Csá-Iky 39.5, Izzó 114, Magnezit 17.5 Viktória bútor 0.16, Ofa 86, Pesti Hazai 227. (—) Arany és ezüst beváltási ára Bukaresti jelentés szerint az ipar- és kereskedelemügyi minisztérium mellett működő szakbizottság az arany- és ezüst világpiaci ára alapján az alábbi árakat állapította meg: az arany kilogrammja 124576 lej, az ezüsté 3170 lej. Ezek az árak február 15-ig maradnak érvényben. (1) Szabad a bronzhulladék kivitele. A Monitorul Oficial tegnapi száma közli, hogy a bronz hulladék kivitele teljesen szabad s ahhoz nem kell többé külön engedély. A kiviteli illeték kilogrammonként 5 lej, bizományi jutalék nem fizetendő. (—) Felmepl a magyar petroleum vámokat. Budapestről jelentik: A magyar kormány február elsején az eddigi mérsékelt petroleumvámok helyébe magasabb vámokat vezetett be. A mezőgajdasági érdekek védelmére azonban felemelik a vámmentes kontingenct. BRASSÓI LAPOK 9. oldal, 29. rlók Béla Brossában, február 21-én zongoraestélyt ad. Jegyek a K11 nesarf hangversenyirodában kaphatók FOIMUS Regény Írta: JUSTH ZSIGMOND 64 2. Vagy tizennégy nap elteltével, egy reggel arra ébredtek, hogy Lőrinc kanyarót kapott s egy pár napig nem hagyhatta el a szobát. Pedig Lőrinc nagy mulatságokat terveit. Gábor hazajöttének tiszteletére tűzijátékot, bált akart rendezni. Szegény Lőrinc bizony nem valami nagy örömmel vette tudomásul, hogy pár hétrc el van a külvilágtól zárva. Gábornak ez mindegy volt. Sőt be kell vallanunk önzését, még örült, hogy így többet lehet öcscsével. Egész nap szobájában ült, felolvasott neki, beszélgettek jövőjükről... légvárakat építettek. Este pedig az udvar jött be hozzá s nagy kártya-partrékat rendeztek. A betegség Ádámék látogatását is elnapolta. Hetekig nem jött vendég a kastély-Egy este Lollyról volt szó Lőrinc hevesen, csak ugy, mint már egyszer oda vágta, hogy nem érti bátyja viselkedését. Miért nem veszed el, ne légy oly válogatós. Jobbat tán nem is kaphatsz nála! Gábor csodálkozva nézett reá. Öcscse mélyen elpirult s aztán zavartan, akadozva folytatta: — Miért ne vennéd el, én azt hiszem, boldoggá tenne még téged is. — Még engem is? — kérdte Gábor élesen. — Téged nehezebb lesz, mint mást. — Miért? — Mert nehezebben vagy megérthető, mint más. — És te mondod ezt nékem? — Én s miért ne mondanám én? — Mert te vagy a legnehezebben ért-' hető s legnehezebben vezet hető emberi lény, akit ismerek .. Gábor ezt hevesen mondta, amint kiszaladt a szó a száján, tudta, hogy, öcscsét nagyon megsértette. De már akkor késő volt. — Igazad van, — mondta Lőrinc gúnyosan mosolyogva — én vagyok a legkomplikáltabb masina, kit ismerek, de hát itt van az én jó bátyám, leszen az a masinisztám, — s megölelte Gábort Megölelte... De a csepp üröm ott maradt a lelke mélyén, egy csepp üröm... Meg a Lolly képe Pár napra ezután Lőrinc már majdnem tökéletesen helyre állt. A parkba már kijárhatott, sőt már egy este ki is lovagolt. Egy este, úgy fél kilenc felé, éppen midőn vacsorához indultak volna, félreverték a szomszéd falu haramiát. Lángtengerben állott a szomszédos Ballaháza felső része, a cigány város. A kastély férfi lakói pár perc alatt tűzoltó díszben rukkoltak ki, uradalmi lisztek, cselédek, mind az öreg komornyik, egy inas és a lábbadozó Lőrinc lilián. Gábor is ment volna, de édes anyja i viszszatartotta. — Ne menj, látod Lőrincnek nagyon rosszul esne. Gábor megértette — s honn maradt. A vacsora is így késett. Már kilencre járt az idő s még szó se volt a tálalásról A billiárd-teremben voltak. Lőrinc idegesen próbálgatott egy nehéz formát a billiárdon. Csak a billiárd-golyók koppanása hallatszott, különben mélységes csend volt. Az öreg grófné patienceokat rakott, Gábor olvasott. Egyszerre Lőrinc letette a dákót és sápadtan a felindulástól, reszkelő hangon igy szólt: — És ... az bánt leginkább, hogy ti... miután ma hűvös éjszaka van, s ha egészséges lettem volna, sem eresztettek volna ki az oltáshoz. Hangja olyan éles volt, mint a beretva. Gábor ideges éi felnézett könyvéből s már felelni akart. Tán éppen olyan élesen vágott volna vissza, de anyja csendesen intett neki. Az anyai szívnek több tapintata van, így nem felelt az igazságtalan vádra egyik sem. Lőrinc egy pillanatig várt — azt hitte, azt remélte, felelnek valamit s igy majddöntheti lázong szivét. De hát azok hallgattak... némán eltűrték, amit mondott._ A vacsoránál csendben, némán ült mind a három. Nem hallatszott semmi, csak_ az evőeszközök koroncénk csörrenése. Az öreg Johann nesztelenül szolgált fel. Az ablakokon bevilágítottak az égő falu ide pirosló lángjai... Oly csend volt, hogy tán még a szivük dobbanását is meg lehetett volna olvasni____________________________ Kiadó, a Brassói Lapok könyvnyuuldájku